Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. július-augusztus / Esti kocsma; Hadd legyek...; Vicának; Harmadik kakasszó

Esti kocsma; Hadd legyek...; Vicának; Harmadik kakasszó

   

Esti kocsma

 

belátható est

az ezüst nyugat s nyugodt kelet felett

szórt csillagok lehúzott csámpás cipők

szagába botlanak

minden idők reményét s élét vesztett

sarlónyi hold a díszletdarab

rajtad maradt mint elszabott kiskabát

leporolva öreg szalmakalapod sör mellé ülsz

habját harapod

nézd a fák derekán mézgát lopó hangyák

homlokán hogy gyöngyözik a verejték

mint kikopó festék

színes fotón

olyan vagy most ha hagyják

gágog a pincér nő a számlád

vigyázva hessented a gondot

pipát szagolsz rongyot rázó nők

nem érdekelnek

felkelnek vasporos kezű férfiak

mert itt az est

ordít a neon kirakat

lábad húzod és a közelben

tekinteteddel kergetsz egy

részeg jókedvű szentjánosbogarat

 

 

   

Hadd legyek…

   

Isten!

tedd legyek pacsirtaszó

csilingeljem himnuszaid

a zsíros rögök felett

melyekben már moccan a búza

verdessek az udvarok négyszögéből

gömbölyded felhőid fölé

szúrjam ki az esők csücskét

öntözni kell a veteményt

gurítsam áldott Napod

kicsalni a füvet

folyóparti zöldülésre

ölelkezzem fürtös angyalaiddal

mikor beröppennek nehéz templomajtókon át

zsolozsmás fekete tömeg fölött

felvidítani szomorú arcú megfeszített

fiadat a durva kereszten

tedd legyek pacsirtaszó

himnusz

zsolozsma

oltártakarító

angyalszárnyverdesés

   

   

   

Vicának

   

szivárványokat heggesztek

a templomok fölé

odarakom a holdat csirkeitatónak

hatalmam van mindenek fölött

csak magammal nem bírhatok

láss csodát

a botorkáló kisdiák

virágot visz anyjának haza

részeg férfit támaszt a nagykabát

mosolya torzó

tán csak egy szent képes így

hinni abban mi üdvözít

cirmos égre etűdöket

pötyögtetnek az alkony első csillagai

az ember számol jó kedve oda

előtte számlák halmai

kimostam szépen álmainkat

most őrzöm őket

ki ne szívja a nap

színükkel majd este takarózom

hatalmam van mindenek fölött

csak elbotlok

törik a csontom

minden versem örökre elrontom

   

   

 

Harmadik kakasszó

 

szutykos mozdonyok

szerelmeim

viharvert lámpaoszlopok

húgyszagú várótermek

törött lépcsők

réséből növő

csökött világ

meglovagolt huzat

gördülő fény

benzinnel locsolom

kialudt álmaim

fogsorom rám nevet

sárga és finom