Physiologus

36.

...egy szó gurul le a meredek kertből

át a versen –

a diófa tőkéjén betűkké szakad

– látom miféle mondat

kezdte mondani magát

látom hogyan teremt

izgatottan az írás...

egy mondattal lettem kevesebb

37.

a vers amelyet olvasok

nem ért

ahogyan az olvasójához

úgy a papírhoz

– amelyen fönnmaradt

sincs semmi köze

hangok üvegtörmeléke

dohszagú század

a költő héberül tanuló peregrinus –

aki nevét a helyről

ahol született

és a tanítójától

– mert a mester tudása

így folyt tovább a mesterén –

kapta (amiként egy alma

a magmából felszínre bukkant kőzetdarab

amiként az épp hogy fölvillant

de visszahunyt tavaszi napfény)

sincs

sehogyan sem létezik

aggia aiandekat

hog' haszonnal magiarazzam az irasnac titkat

erözhessec hiuec sziuec batorsagat – forgatom

mégis – lágy nagyító alatt –

a szó! a szó!

38.

ha savba mártom a testét

– miként szöveget vetek a végtelen időbe –

nem marad egyéb

mint az

amiként magába oldja az anyagot a szó