17. zsoltár
Imreh András fordítása
Láttam leomlott falait Hazámnak:
Egykor erősek voltak, tömzsik, épek,
De elhasználta őket már az élet,
S az időnek tovább ellen nem álltak.
A rétre mentem: jég olvadt, de már nap
Dézsmálta fürgén szétfolyó vizét meg,
S a juhok panaszosan bégetének,
Mert gyorsan nőttek köröttük az árnyak.
Hazamentem, és láttam, hogy a házban
Minden esik szét, minden törmelékben.
Öreg kardomat is a rozsda ette;
A ruhámat is elnyűve találtam;
És bárhová néztem, minden, de minden
Saját halálom juttatta eszembe.