Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. november - Műfordítás / Lakjak csak jó melegben, s aki akar – nevessen

Lakjak csak jó melegben, s aki akar – nevessen

Imreh András fordítása

 

Írja meg más, hogy miféle

A jó kormányzat és ország,

Míg napjaim kormányozzák

Vajacska, puha kenyérke,

S reggelente, fagyba', télbe'

Narancs s Pálinka vezessen,

      S aki akar – nevessen.

   

Aranytálból, fintorogva,

A Herceg, ha ilyet áhít,

Falja arany piruláit;

Az én szerény asztalomra

Kerüljön csak véres hurka,

Serpenyőben tekeregjen,

      S aki akar – nevessen.

   

Ha zimankós Januárban

Fehér hó hull a hegyekre,

Durrogó makkal keverve

Gesztenyém izzon parázsban,

S a zord királyról barátom

Adomázzon, jó színesen,

      S aki akar – nevessen.

     

Gyűjtsön tallért a kalmár, ha

Jó órában jó helyen volt;

Én meg csigákat és kagylót

A finom homokba' járva,

S a forrás fölötti nyárfa

Philoméláját figyeljem,

      S aki akar – nevessen.

   

Leander, ha űzi vágy,

Szelje át a tengert éjjel,

Hogy szót váltson kedvesével;

Én inkább hadd ússzam át

Fehér s vörös áramát

Présemnek – pincerekeszben.

      S aki akar – nevessen.

 

Ámor nem ismer kegyet:

Piramusnak s kedvesének,

Hogy nászban egyesülnének,

Kardot adott ágy helyett;

Az én Tisbém legyen egy

Bukta – s kard fogam lehessen,

      S aki akar – nevessen.