Semmiről faragom versem
Vaskó Péter fordítása
Az eredeti mű visszaadása talán lehetetlen feladat, de az eredeti által kiváltott öröm felidézése korántsem. Az én célom a fordítással az, hogy egy más nyelven megvalósítsam az eredeti mű célkitűzését, mintegy funkciójában rekonstruáljam (ha kell restauráljam) azt. E feladatban (számomra) a legnehezebb talán a hűség és a bátorság megfelelő vegyítése. Az eredeti mű anyagát a hűség őrzi meg nekünk, az intenció frissességét azonban az a bátorság, amellyel a fordító az új nyelven mintegy képes „újraéleszteni" a verset. Aki verset fordít, egyszerre fordít mondatokat és élményt, az elsőhöz szótár kell, a másodikhoz merészség.
Vaskó Péter
Guilhem de Peitieus (IX. Vilmos)
Semmiről faragom versem
Semmiről faragom versem,
sem én, sem más nincsen ebben,
fiatalság, szerelem sem,
vagy hasonló,
álom dajkált, úgy szereztem,
míg vitt a ló.
Mily óra szült, tudja az ég!
nem vagyok bús, vidám se épp,
sem hű barát, sem ellenség,
sorsom adó
tündérem súgta nekem rég:
így lesz a jó.
Ébren vagyok, álom ringat?
Ki tudja e titkainkat?
Érte fáj szívem, s e kínnak
mérge maró!
S hogy mindez mennyire untat,
nincs arra szó.
Beteg vagyok, hulla félig,
legalábbis ezt beszélik.
Orvost gyorsan, hozza késit,
megment, ha jó,
ha rossz, szólhat jövő évig
a sirató.
Hölgyem szeretve szolgálom,
bár nem ismerem, s nem látom,
nem boldogít, nem is bánom,
nekem való
ködkép, semmi ő: légváron
füstlobogó.
Sosem láttam, s érte égek,
nem adott még kéjt, se mérget,
örökös hiánya éltet,
de lohadó
már e láng, mert vár egy még szebb
új csábító.
Versben a semmit, íme lám,
megírtam, nincsen híja már,
vidd Neki Anjouba, futár,
és hozd el, ó,
válaszkulcsát, mellyel e zár
kinyitható.