Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. november - Műfordítás / Thalliarcushoz

Thalliarcushoz

Révész Csaba fordítása

 

Enyhítsd a zordon tél hidegét, tüzünk

rakd meg, ne sajnáld, s duplafülű szabin

    kancsódba tölts négy télen érlelt

         bort, Thaliarcus, erős sugárban.

   

S csak bízz egyéb mást isteneinkre, kik

sík tenger árját felkavaró vihart

    is csendre bírnak, hogy tovább már

         ciprusok, ős kőrisek se zúgnak.

   

Hogy holnapod mit hoz, ne kutasd; amit

kaphatsz a sorstól, vedd nyereség gyanánt;

    édes szerelmet s tánc vigalmat

         el ne mulassz fiatal korodban,

   

míg csak virulhatsz s nem közelít az ősz

vénkor; a játék s verseny a Mars mezőn,

    meg lágy szavú sóhaj, találkák

         éj idején örömet szerezzen,

   

mert édes érzés, hogyha a lányt, noha

elbújni próbál, felfedi víg kacaj,

    és zálogot tudsz lopni tőle,

         bár dacol ujja s a karja színleg.