Az Anasztázia-monda magyar vonatkozásai

Az Anasztázia-napot december 25-én ünnepeljük, mégsem tartozik a jeles napok közé.¹ Nagyon kevés katolikus naptár tünteti fel, talán azért, mert a karácsony fényét, különlegességét csorbítaná, holott régen a karácsonyi hajnali misét éppen Anasztázia tiszteletére ajánlották. A név jelentése figyelmet érdemel. A szó görögül azt jelenti, „feltámadott" és az ana (föl) és stazis (áll) szóval magyarázható, azaz bűnökből felállt, erények fölé emelkedett.² Századunkra elhomályosult a középkori ünneplés és csodakultusz, amely Anasztáziát a karácsonnyal összekötötte. A hazai szakirodalom sem szentel figyelmet a csodakultusznak, pedig 1615-ben e témakörben egy magyarországi dráma előadására sor került, és Anasztáziát a Duna menti vértanúk közé sorolják.³ A szűkös irodalom közvetve utal a születés és az Anasztázia-monda kapcsolatára, vagyis arra, hogy karácsony éjszakáján, amikor Szűz Mária magára hagyatva megszülte Jézust, akkor egyetlen támasza a vak, kezetlen lány volt, akit egyes adatok szerint Anasztáziának neveztek. Mária megkérte a nyomorék lányt, hogy vegye fel a gyermekét a földről. Ekkor történt a csoda, a lánynak kinőttek a kezei, visszanyerte látását, felemelte a gyermeket és elsőnek pillantotta meg a világmegváltó Jézust.

A Nógrád megyei Szentkútnál hallottam először Anasztázia mondáját, amikor legendaballadákat gyűjtöttem és elsősorban Mária csodatételét megéneklő alkotásokat kerestem. Az országszerte búcsúénekként, karácsonyi szálláskeresésként ismert történet töredékes változatának tartottam Hajós Pálné előadását különösen azután, hogy a ponyvaéneket majdnem könyv nélkül, gyakorlott énekesként előadta. Noha egyetlen ének sem említ neveket, mégis természetesnek vette, hogy Anasztázia volt a vak és kezetlen lány, aki elsőnek pillantotta meg Jézust. Az énekről bővebben szóltam az 1973-ban írt disszertációmban,⁴ ezért most egy újabb változatot mutatok be, amelyet Káptalanfán 1988-ban ponyvafüzetből énekeltek a Rózsafüzér Társulat tagjai Bakos Lászlóné Nagy Ilona (sz. 1938.) irányításával:

Egek királynéja, mennyország csillaga

Ő a fényes csillag, a szép Szűz Mária.

Szent József, Mária, nagy útra indultak,

Jeruzsálem városba szállást nem kaptak.

              Közel volt az idő, a szülés órája,

              Hol fog megszületni a Világ Megváltója?

              Bemenvén Mária egy kovács lakásba,

              Sír a Szűz Mária, a kovácsnak mondja:

Hallod-e te kovács, te nagy gazdag valál,

Adjál nekem szállást csak egy éjszakára.

Nem adhatok szállást, mert sok vendégem van,

Az én szép szobáim mind elfoglalva van.

              De a kovácsnak egy vak, kezetlen lánya

              Máriának mondja, menj az istállóba!

              El is ment Mária rongyos istállóba,

              Megszülte szent fiát szénán a jászolba.

Oda megy a leány, gazdag ember lánya,

Rongyos istállóba Máriát találja.

Mondja Szűz Mária a vak, kezetlen lánynak:

Hallod-e te lányom, vedd fel szent fiamat!

              Lehajolnék hozzá, fájdalom nem látom,

              Felvenném szent fiad, kezemmel nem tudom.

              És csodák csodája a gazdag vak lánya

              Lehajolt Jézusért Mária szavára.

Lehajolt Jézusért lett szeme világa,

Tündöklik kezében Világmegváltója.

Hazamegy a leány vígan, nagy örömmel,

Kis Jézust láthatta megjött szemefénye.

              Hallod-e te atyám, te nagy gazdag valál,

              A Szűz Máriának szállást nem adtál.

              Ó ha tudtam volna, hogy Isten anyja volt,

              Adtam volna szállást a legszebb szobába,

Inkább háltam volna rongyos istállóba,

Mint a Szűz Mária, ártatlan Jézuska.

Merta Szűz Mária tett olyan csodát,

Hogy meggyógyította gazdag vak lányát,

A bibliai csodák jellegzetessége, hogy Jézus szavára a béna felkel és jár, a vak visszanyeri látását, a sebek eltűnnek a betegről, meggyógyulnak azok, akik hittel fordulnak hozzá. Ennek a gondolkodásnak folytatása a középkori miraculumokban, énekekben, játékokban népszerűsített Mária-csodák előadása.⁵ Ő az, aki a beteg gyermeket meggyógyítja, az égő házat megmenti, szomjazóknak vizet fakaszt, pihenőhelyén gyógyító növények teremnek és közbenjárására számos csoda történik.⁶ Mária csodatétele, a vak, kezetlen lány meggyógyítása Jézus születésével függ össze. Kevés változatunk van, amelyben nem Mária, hanem az Isten tesz csodát.

Fölvenném, nincs kezem, fölvenném, nincs szemem.

Majd ád Isten kezet, majd ád Isten szemet!

Te, vak, kezetlen lány, vedd fel gyermekemet!

Adott Isten kezet, adott Isten szemet!⁷

A kezetlen lány csodás gyógyulásáról egész Európában sok-sok alkotás szól. A változatok egyik csoportjában a hangsúly a testi fogyatékosság okán van, miért lett nyomorék a lány. Másutt lényeges elem, hogy a gazdag, kegyetlen szülőknek beteg gyermekük van. Ismét más csoportban a csodás gyógyulás a legfontosabb.⁸

Az újkori forrásokban rendszeresen megtalálható a gazdag apa, az uralkodó, a király⁹ és a lány ellentéte éppen úgy, mint a kereszténység első századaiban a mártírok esetében, többek között Anasztázia legendájában.

(...)

A magyar hagyományban két különböző csoportban található meg a vak kezetlen lány csodás gyógyulása. A legendamesékben és legendaballadákban szorosan összefügg a Mária-kultusszal és a kora újkori vallásos irodalom hatását mutatja. Ehhez hozzájárult, hogy a középkorban kedvelt női név volt Anasztázia,¹⁰ és a róla szóló folklór eltávolodott a 4. századi mártír legendájától. Manga János 1947-ben, Bálint Sándor 1973-ban, Dömötör Tekla 1974-ben említi, hogy az Anasztázia-játék a karácsonyi misztériumok között került előadásra. Feltételezik, hogy a 19. században országosan ismert szálláskeresés szokásához kapcsolódó énekben a csonkakezű lány gyógyulása a középkori hagyományok folytatása.¹¹ Ezek szerint a beteg gyermeket a karácsonyi játékokban Mária meggyógyítja, ez egyike a csodatételeinek. Azt is tudjuk, hogy a barokk korban a késő középkori misztériumjátékok egyes elemei újból megjelentek és például egyetlen része önállósult az osztrák Hergbersuche szokásban. A magyar szálláskeresés, kilencedjárás 19. századi formája osztrák hagyomány hatást mutat.¹² Az osztrák és magyar népszokások közti különbséget megvilágítja Dietz-Rüdiger Moser elemző tanulmánya, aki a gottschee-i példából kiindulva elemzi a szálláskereső ének összefüggéseit a katolikus német hagyományban.¹³ A Jézus születését előadó, apokrif motívumokat tartalmazó énekben vannak a magyarhoz hasonlító és attól eltérő motívumok. A csodás gyógyulás a következő módon jelenik meg: A házigazda visszautasítja József kérését, mert kisfia beteg. Mária szavára mégis bemennek. Megszületik Jézus, majd megetetik, utána megfürdetik. Mária tanácsára a fürdővízbe beteszik a házigazda beteg gyermekét, aki azonnal meggyógyul.¹⁴

(...)

A csonka kezű lány narratívumainak dél-európai változatai valószínűen bizánci, görög hagyományban gyökereznek, amelyek nem szólnak a lány betegségének okairól, csak a csodás gyógyulásról.¹⁵ Egy olasz nyelvű adat szerint a 15. századi karácsonyi jelenetek közé beiktatták a Mária csodatételéről szóló legendát. Ez az első forrás arról, hogy a kezetlen lány csodás gyógyulása szerepel egy középkori betlehemes játékban.¹⁶ A magyar betlehemes játékokban a csodás gyógyulásról nincs szó. A 16. századtól kezdve ponyvák őrzik a csodatételről szóló narratívumokat.¹⁷ A népies hangulatot tükröző Mária áldása és átka erre a korra megy vissza. A legendák, legandaballadák szellemiségével összefügg, hogy a jó elnyeri a jutalmat, a rosszat megbünteti. Konkretizálva az általánosítást a mi példánkra, ez abban a motívumban jelenik meg, amikor a kovács lánya visszanyeri szeme világát, apja pedig megvakul:

Ó, te gazdag kovács, mely nagy gazdag valál,

A szűz Máriának szállást mért nem adtál?

– Hol van az a gyermek? Vak vagyok, nem látok?

Kezem sincs, szemem sincs, megfogott az átok!

Jaj, ha tudtam volna, aranyból-ezüstből

Vettem volna ágyat szép szűz Máriának.¹⁸

A magyar nyelvű bő-kovács ének a kiterjedt nemzetközi összefüggés ellenére sem tekinthető fordításnak. Szöveg szerinti egyezéseket figyelve a legközelebbi párhuzamokat a szlovák folklórban találjuk,¹⁹ a horvát, osztrák énekek textológiai szempontból különböznek. A csodás gyógyulás sem szerepel minden népnél. Ritkábban énekelnek a beteg lányról, mert a gyógyítás többnyire a házigazda fiúgyermekét illeti. A karácsonyi énekekben, búcsús énekekben, koldus énekekben jellemző a gazdag–szegény ellentét. Ennek sok változata van. A jószívű, segítőkész nyomorék lány gyógyulása és a szívtelen apa büntetése közvetve ezzel a szellemiséggel függ össze.

Hogyha tudtam volna, hogy te Mária vagy

Aranyomból, ezüstömből szállást adtam volna,

Én pedig a hideg földre lepihentem volna,

Feleié Mária: Süllyedjen el házad!

Süllyedjen el barmod,

Csak az a szép vak leányod, holtig legyen boldog.²⁰

A szlovén változatokban Mária megbünteti a szálláskérést elutasító gazdag embert, például a háza kigyullad, csónakja elsüllyed.²¹ Mivel Mária gyógyító és büntető szerepének kezdete egybeesik Jézus születésével, ezért a születésről és az egyiptomi menekülésről szóló legendák bővelkednek a csodák leírásában.²²

A szálláskereső Szent Család éneke abban a formában, ahogyan a magyar folklórból ismerjük, valószínűen a 19. században terjedt el. Stílusa, formája, szóhasználata miatt aligha találunk ennél korábbi változatot, pedig a 16. századi Mária-énekek között fennmaradt a születés misztériumáról szóló töredék magyar nyelven,²³ és a dallama is 17. századi gyökerű.²⁴ Az új stílusú szövegek ismeretében is feltételezzük, hogy az ének a Maria gravida késő-barokk ünnep népi változata és az Expectatio partus B. Mariae Virginis december 18-i ünnephez kapcsolható.²⁵ Paraliturgikus szerepe miatt az egyházi énekeskönyvekbe nem vették be, az archaikus karácsonyi köszöntők helyét új kompozíciók foglalták el. A középkori csodatevő Mária tiszteletével együtt fejlődött az a kultusz, amelyben az ártatlan lányok védelmezője lett, és bármilyen panasszal lehetett hozzá fordulni. Így például a nem kívánt kapcsolatból Mária megmenti a lányokat, a férjhez menni akarókat ő segíti éppen úgy, mint a gyermek után vágyókat. A Szent Család tisztelet összefügg a felvilágosodás kori polgári családcentrikussággal. Az elhalványuló Anna-kultusz helyét Mária vette át, esetenként hangsúlyozva, hogy ő az anyák példaképe, a családok védelmezője, a családi tűzhely őrzője.²⁶

A szálláskereső énekek legrégebbi darabjai ponyván maradtak fenn és koldusénekek voltak.²⁷ Később az egyház jóváhagyásával terjesztették,²⁸ része lett a liturgián kívüli karácsonyi ájtatosságnak. A betlehemezés háttérbe szorulásával falvakban, kis városokban a Rózsafüzér Társulatok hatására a katolikus lakosság körében divat lett a közös éneklés, imádkozás a karácsony előtti napokon, amelynek része volt Mária csodatételének előadása.²⁹ Ezeket az énekeket az utóbbi másfélszáz évben kistehetségű verselők írták, a karácsonyi szokásokról szóló szakirodalom nem fordított rá különösebb figyelmet. A ponyvák szövege ájtatos, érzelemre ható stílusú, és feledtette a gondolatok misztikumát, a motívumok középkori gyökerét éppen úgy, mint a dallam régiségét, nemzetközi kapcsolatait.³⁰

(...)

Jegyzetek

1. Bálint, 1973. 50. Jacobus de Voragine késő középkori népszerű legendáriumában szerepel Anasztázia mondája. (Legenda aurea 1990. 25.)
2. Magyar Katolikus Lexikon Bp. 1993. 239. Anasztázia Szerémségből származott, 304 körül lett vértanú. Ereklyéit 450-ben vitték Konstantinápolyba. Temploma Rómában van. (Schütz 1932. 9.)
3. Miracle de la fille du roy de Hongrie 1615-ből való dráma szövegét nem ismerjük, témája szerint a kezetlen lány csodás gyógyulását adta elő. (Miracles de Notre Dame. 1909. Nr. 29.)
4. A legendaballada itt említett problémaköréről bővebben szóltam 1977-ben, 1980-ban írt tanulmányomban és 1982-ben megjelent könyvemben. (Kriza 1977., 1980., 1982.) A vallásos témájú énekek megismerését, gyűjtését 1967-ben, az aspiránsi ösztöndíj keretében kezdtem. Ebben a munkában jelentős támogatást kaptam Erdélyi Zsuzsannától, amikor rendelkezésemre bocsátotta a témakörre vonatkozó addigi gyűjtését és szakmai beszélgetésekkel erősítette a téma iránti elkötelezettségemet. Önzetlen segítségére mindig hálával gondolok és köszönetem jeléül szeretettel ajánlom dolgozatomat a 80. születésnapjára.
5. Miracula Beatae Mariae Virginis (Meier 1959.) A hazai Mária-tiszteletről 1. Bálint 1943.
6. Az egyiptomi menekülés során áradó vízen baj nélkül tud átkelni, a pusztában a Szent Család előtt fák nőnek, az üldözők elől menekülőket a hirtelen szárba szökkenő gabona rejti el, a zárt kapu Mária szavára leomlik. (Kriza 1975. 45.) Nemzetközi összehasonlítás: Miracles de Notre Dame 1909. 29. r. 5. 1. és Holik 1920.
7. Egy vak koldus műsorából írta le Sztripszky 1908. 350.
8. Magyar népmesekatalógus II. 393–394. (továbbiakban: MNK 706.)
9. A magyar népköltészetben legismertebb szereplő a gazdag kovács, aki elutasítja szálláskérőket, de vannak kántáló énekek, betlehemes játékok amelyekben a királyhoz járul a Szent Család, a király küldi az istállóba. (Magyar Népzene Tára II. 651.)
10. A magyar hagyományban ismert I. András felségéhez kapcsolódó Anasztáziamonda, amelynek azonban nincs köze sem a szenthez, sem a kezetlen lány csodás gyógyulásához. (Magyar Katolikus Lexikon 1993. 239.)
11. Bálint 1973. 49., Dömötör 1971. 219., Manga 1947. 269.
12. A Salzburg környéki játékokról tájékoztat Schmidt 1936-ban, ezen adatok alapján közli a megállapításait Manga János és Szendrei Janka (Manga –Szendrei 1981. 536., Schmidt 1936.)
13. Moser 1970. 255–329.
14. Moser 1970. Az összehasonlításkor lotaringiai, rajnai, thüringiai, pomerániai, hanza, szász, morva, galíciai, cipszer, burgenlandi, osztrák párhuzamokat vesz figyelembe, magyar anyagra (magyarországi német forrásokra) nem hivatkozik. A csodás gyógyulás a magyar és német folklórban egyaránt megtalálható, de a részletekben jelentősek a különbségek.
15. A görög-bizánci eredetet irodalmi hatásra vezeti vissza Sztoikova a bolgár anyag ismeretében, megerősítve Vranszka kutatásait az apokrif motívumok továbbélését illetően (Sztoikova 1960. 769., Vranszka 1940. 148.) Elterjedését mutatja, hogy a török mesekincsben Eberhard-Boratav 246 változatot említ, a román folklór közel 300 párhuzamot hoz. (Aarne – Thompson 1961. 240.) A román kolindák, Mária-énekek szövegét közölte Marian 1904-ben.
16. Creisenach, W. 1911. 153. „A középkori karácsonyi játékoknak egyik, részben önállósult provence-i mozzanata volt Mária és József szálláskeresése: a kovács nyomorék leányának csodás gyógyulása, amelyet az Anasztázia-legenda is ihletett." (Bálint 1973. 49.)
17. Moser 1970. 277. A témánkat tartalmazó első ponyva német nyelven 1555-ben jelent meg. Magyarul a karácsonyi liturgiához tartozó éneket 16. századból közöl Horváth Cyrill 1921-ben. Az írott népszerű folklór és szájhagyomány kapcsolatáról v. ö. Uther 1981. 117–119.
18. Sztripszky 1908. 350.
19. Szlovák nyelvű változatokat közöl Manga 1947. 269. és Krekovičová 1992. 101.
20. Kriza 1982. 190.
21. Kumer 1966. 43. A karácsonyi köszöntők, miként a misztériumok, Jézus teljes élettörténetét átfogták, születés, halál, feltámadás misztériumát adták elő, ami a népköltészetben nyomokban megmaradt. V. ö. Magyar Népzene Tára II. 659., és az apokrif írások szellemét képviselték. 1. Hofman 1851.
22. Kumer 1974. 144. Kriza 1975. 280.
23. Horváth 1921. 110.
24. Dobszay–Szendrei I. 134 és 244.
25. Bálint 1973. 49.
26. Bálint 1943.
27. Sztripszky 1908. 350.
28. A ponyvát Szálláskeres a Szent Család. Betlehemi áhítat címmel adta ki Bucsánszky Alajos Pesten 1873-ban.
29. László 1927. 271., Ősz 1902. 87.
30. Dobszay-Szendrei 1979. 244.

Irodalom

Aarne, Anti – Thompson, Stith

1961. The types of folktale. Helsinki, FFC 184. (AaTh 706.)

Bálint Sándor

1943. Sacra Hungariae. Szeged

1973. Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest.

Beissel, Stefan

1909. Geschichte der Verehrung Marias wärend des Mittelalters. Freiburg

Bolte, J. – Polivka, G.

1913. Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm. Berlin–Leipzig (Nr. 31. Das Mädchen ohne Hände. 295–311.)

Creisenach, Wilhelm

1911–1916. Geschichte des neueren Dramas. I—III. Halle

Dobszay László – Szendrei Janka

1979. XVI–XVII. századi dallamok a népi emlékezetben. I—II. Budapest

Dömötör Tekla

1971. Az álruhás istenség szálláskeresése. Világosság XIII. 219–221. Handwörterbuch des deutschen Abergalaubens. I. Berlin – Leipzig, 1927. 395.

Hilmar, Ernst

1966. Maria Wanderung. Überlieferung und Geschichte eines geistlichen Volksliedes. Jahrbuch für Volksliedforschung. II. 36–57.

Hofman, R.

1851. Das Leben Jesu nach dem Apokriephen. Leipzig

Holik Flóris

1920.  Index Miraculorum Marianorum. Budapest

Horváth Cyrill

1921.  Középkori magyar verseink. Régi Magyar Költők Tára I. Budapest.

Karl Lajos

1908. Árpádházi Szent Erzsébet és az üldözött ártatlan nő mondája. Ethnographia

XIX. 129–148.

Krekovičová, Eva

1992. Slovenské koledy. Bratislava

Kríza Ildikó

1975. A középkori hagyomány továbbélése a mai folklórban. Népi Kultúra – Népi Társadalom VIII. 261–278.

1977. A szálláskereső Mária. (Apokrif motívumok a mai szájhagyományban.) Népi Kultúra – Népi Társadalom IX. 37–50.

1980.   Gattungsprobleme der Legendenballade. In: Genre, Structure and
Reproduction in Oral Literature (Ed.: Honko, Lauri – Voigt, Vilmos), Budapest,
97–105.

1982. Legendaballada. Epikai-lírai alkotások az irodalom és a folklór határán. Budapest, 109–125.

Kumer, Zmaga

1966. Legendarna pesem o „Mariji in Brodniku" z glasbenega vidika. Ljubljana 1974. Typenindex der slowenischen Erzähllieder. Ljubljana

László Gyula

1927. Szálláskeresés a betlehemekben. Ethnographia XXXVIII. 271.

Legenda aurea. 1990. (Szerk. Vízkelety András) Budapest

Liungman, Walter

1961. Die swedische Volksmärchen. Berlin Magyar Katolikus Lexikon I. (Szerk. Diós István), Budapest 1993.

Magyar Népmesekatalógus II. (Szerk. Dömötör Ákos), Budapest 1988.

Magyar Népzene Tára II. (Szerk. Kerényi György), Budapest 1953.

Moyland Oszkár

1896. Csángó–magyar karácsonyi misztérium. Ethnographia VII. 107–113.

Manga János

1947. Szálláskeresés. Ethnographia LVIII. 269–274.

Manga János – Szendrei Janka

1981.  Szálláskeresés. Magyar Néprajzi Lexikon. Budapest, 536.

Marian, Florescu

1906. Legendele Maicii domnului. (Studiu folcloristic) Bucuresti

Meier, Theo

1959. Die Gestalt Marias im geistlichen Schauspiel des Mittelalters. Berlin

Mihajlova, Katja

1998. On Certain Ethic Norms in Bulgarian Religious-Legendary Folk Ballads.

In: Ljudske Balade (Golež, Marjetka ed.), Ljubljana, 137–141.

Miracles de Notre dame. (Ed.: Paris, G. – Robert, U.) Paris 1909., r. 29. 5. 1.

Monden, L.

1968. Theologie des Wunders. Freiburg.

Moser, Dietz-Rüdiger

1970. Die Hl. Familie auf der Flucht. Apokryphe Motive in volkstümlichen

Legendenliedern. Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde XXI. 255–329.

Moser–Rath, Elfride

1984. Predigtmärien der Barockzeit. Berlin

Nyelvemléktár IX. (Szerk. Volf György), Budapest 1888.

Ősz János

1902. Kántáló énekek. Ethnographia XIII. 87–90.

Pieske, Christa

1996. Zur Ikonographie der Hl. Elisabeth von Ungarn. In: Traum von Denken.

(Hrg.: Szarvas, Zsuzsa) Miskolc, 179–214.

Popović, Pavle

1905. Pripovetka o debojci bez rukie. Beograd

Schmidt, Leopold

1936.Geistliches Volks Schauspiel im Lande Salzburg. Salzburg – Leipzig

Schütz Antal

1932. Szentek élete az év minden napjára. I. Budapest

Seemayer Vilmos

1937. Énekes népszokások Somogy és Zala vármegyéből. Ethnographia XLVIII. 40–49.

Söveges Dávid

1903. A karácsonyi játék. Budapest

Sztoikova, Szvetlana

1960. Literatura i folklor. In: Ezikoznanije literaturoznanie, etnografia. Szofia, 755–776.

Sztripszky Hiador

1908. Igriczek – énekes koldusok. Ethnographia XIX. 345–353.

Thompson, Stith

1977. Folktale. Berkely – Los Angeles

Uther, Hans-Jörg

1981. Behinderte in populären Erzählungen. Berlin – New York

Vranszka, Szvetlana

1940. Apokrifite za Bogorodica i b'lgarszkata narodna peszen. Szofia (Szbornik na B'lgarszkata Akademie na Naukite Nr. 34.)