Történelmünk az erdélyi magyarok csillagnév-magyarázataiban

Az égboltozat jelenségei mindinkább magukra vonták az emberek figyelmét, a megfigyelés nyomán megszületett az első csillagászat Kaldeában, Asszíriában, Egyiptomban, sőt a mayák már 6.000–11.000 évvel ezelőtt jegyeztek fel csillagászati ismereteket. Minden nép valamennyire másként nézte a csillagos eget, a maga észjárása szerint értelmezte. A csillagnevek és magyarázataik sajátos képzeletvilágok tükrei. Letűnt korokról, népekről vallanak. A magyarság hagyományaiban élő égbolt – már amennyire erre a ránk maradt népi csillagnevekből következtetni lehet – még a múlt században is rendkívül színes, gazdagon „benépesített" volt.

Napjainkra csak kis töredéke őrződött meg annak, amit népünk a világ teremtéséről, az égitestekről tudott, képzelt, hitt. Természetesen bizonyos mértékben ez ki is egészült. Ma sem érdektelen tehát mindennek a tanulmányozása. A kutatás sok kérdést máig megválaszolatlanul hagyott.

Abban azonos a mai tudomány meg az ősi hit, tudás, az asztrológia álláspontja, hogy a csillagoknak meghatározó fontosságuk van létünket, földi világunkat illetően. Napjaink átlagos csillagismerete azonban messze elmarad elődeinkétől.

Ha gyors a változás a hiedelemrendszerben, ez annak épp fő funkcióit: a biztonságadást, a tájékozódás és a változás megkönnyítését teszi kétségessé. Ezt támasztja alá adatközlőim időszemléletének az a sajátossága, hogy a múltba, a megszépítettbe vetítik bele azt, ami számukra titkolt bizonyosság, többé-kevésbé titkolt érték. A múlt ideje jelenti a jelen által kétségbevont értéklehetőségek idejét. Ekképp volt, van az, hogy másként számítják, számították a múlt és másként a jelen meg a jövő idejét (Zsigmond 1999., 143.).

Név és történelem

Csillagneveink és csillag- s csillagképnév-magyarázataink különös figyelmet érdemelnének mind a nyelvészek és történészek, mind a néprajzosok részéről. Hajdú Mihály írja: „Egyre kevesebb népi csillagnév él már a köztudatban, pedig valamikor a magyarság csillagismerete igen fejlett lehetett. Az idősebbek emlékezetében élő csillagnevek összegyűjtése felbecsülhetetlen értékű!" (Hajdú é. n. 5.)

Nemcsak a múlt század véginél, de a század eleinél is jóval szegényesebb csillagvilág rajzolódik ki kutatásaim alapján, de azért új nevekkel, mondákkal meg egyféle összegezéssel egészült ki tudásunk e témakörben.

A csillagmagyarázás – ma szűkszavúbban, mint régen – korok, szemléletek sajátos összetettségét mutatja: mágia, ókori mitológiák, vallások, asztrológia, keresztény tanok, népi tudományosság, iskolából, könyvekből kiszűrt, átkódolt tudás, hiedelemanyag elemei egyaránt megtalálhatók a romániai magyarok csillagokkal kapcsolatos néphagyományában.

A világegyetemről és benne a csillagokról jelenleg a falun élő szájhagyomány jóval kevesebbet mond, mint századunk elején, de többet annál, amit e téren az átlagiskola városon jelenleg nyújt: szerepe így a meglévő hiány pótlása is. Sokatmondó, hogy csillaggal kapcsolatos több mint harminc szólásmondásunk (O. Nagy 1976.).

A következő történelmi fogalmakat (eseményeket, személyeket stb.) felidéző magyar csillagképneveket sikerült lejegyeznünk Erdélyben: Csaba útja, Király kardja, Hadak útja, Lovagocska.

A csillag(kép)nevek eredetéről, keletkezésükről, a névadási indítékokról sokszor képtelenség dönteni. Például azonos elképzelések is lehetnek különböző eredetűek. Az elnevezések megjelenésének helyhez, időponthoz kötése nehéz, olykor megoldhatatlan feladat. Gyakran előfordulhat a több csoportba tartozás (Erdődi 1970.).

Eredet szerint, történeti szempontból a tárgyalt csillag(kép)neveknek négy csoportját különítjük el. Legalább néhány példát is megadok, amennyiben ez lehetséges (Vö. Schalk 1973., Erdődi 1970.).

1.  Ősmagyar mitológia nyomait őrzők: Hadak útja, Csaba útja, Hétfejű sárkány, Tündérek fordulója.

2. Ókori klasszikus hagyományokra, asztrológiai hatásra vallók: Tejút, Szekeres, Kaszás.

3. Középkori keresztény eredetűek: Szent Péter pálcája, Úr jézus csillaga, Mária csillaga.

4. Újkori keletkezésűek: Északi sarkcsillag, Sarkcsillag (Moldvában: Pável bicsiklétája)

Történelem és csillagnév-magyarázat

A nevek alakjához, szerkezetéhez, eredetéhez, életéhez egyaránt fűződik, fűződhet népi névmagyarázat (Zsigmond 1993., 119–120.). Ezek és a nevek jellege alapján történeti jellegű magyarázatok a következő nevekhez kapcsolódnak: Tejút, Hadak útja, Hétfejű sárkány, Csaba útja.

Kiemelt fontosságúnak mutatkozik a honfoglalás és általában a háborúk, menekülések ideje. A név szerint említett történeti személyek: Csaba királyfi, Árpád, Szent László, Szent István. A Csaba útja elnevezés leggyakrabban a székelyek körében használatos. Ez a tény az itteni történeti mondákhoz hasonlóan alátámasztja, hogy ezen a vidéken máig élnek a hun leszármazásra utaló nézetek a történeti néphagyományban.

A továbbiakban bemutatom a legtöbb történett vonatkozással rendelkező csillagképeinket és magyarázataikat.

Tejút (Via Lactea)

A Madarak útjától a Tejútig út ez számtalan nép fantáziájában (Vö. Erdődi 1970., Mándoki 1962.). Leggyakoribb nevei a magyarságnál: Tejút, Hadak útja A Schlägli szójegyzék ugyancsak hadi útként említi a XV. század elején. Lehet régi magyar elnevezés ez, de nem kizárt az sem, hogy fordítás németből.

Történeti adatokban a Calea Lactea nem minden névváltozatában fordult elő az „út" szó, amint az ma van (MNL 5. k., 230.). Éjjeli kegyelet neve mellett a Székelyföldön ismert volt a Tejútnak Szépasszony Vászna neve is (Toroczkai–Wigand 1988., 16.); mondát szintén tudtak róla (Bödők 1992., 47.). Tündérek fordulója néven volt ismert a Tejút elágazása a Duna mentén és Biharban (Toroczkai–Wigand 1988., 16.). Tudunk olyan székely népi hiedelemről, mely szerint Hunort és Magyart a szarvasünő a Szarvasnyom (Tejút) útján vezette új hazájába (Bödők 1992., 55., Jankovics 1978.). Más magyar vidéken Szalmahullajtónak, Jézus útjá nak, Szent Mihály útjának stb. is nevezik a Tejutat. A finnek máskülönben a világfát vélik látni benne, más népek például a Halottak hídját (Erdődi 1970.). Mai névváltozatok Erdélyből és Moldvából (Vö. Szabó T. 1957.): Angyal útja. Barát útja, Cigányok útja, Csaba útja, Égnek az útja, Fáradt embereknek az úttyik Hadak útja, Halottak úttylk, Hétfejű sárkány, Kálejá cséruluj, Kálejá luj Traján, Pásztor útja, Polyvás út, Retecsit út, Seregek útja, Szegén útja, Tejút, Tündérek útja Udvari út, Zárvák úttyik.

Mindenekelőtt útnak tekintik és nevezik a Tejutat a romániai magyarok. Ennek az útnak a jelzői: szalmás, tejes, hadaké, cigányoké, szenté, hétfejű sárkányé, tündéreké, raboké, angyaloké (Mándoki 1958., 48.); de már nem szépasszonyé és nem csodaszarvasé (vö. Jankovics 1978.).

A Tejút létrejöttében szerepet tulajdonítanak a következő cselekedettípusoknak: lopás, pazarlás, hadakozás, honfoglalás, menekülés, honalapítás, büntetés. Látják benne nyomát: növényinek (szalma, búza), állatinak (ló), emberinek (emberek, a hétfejű sárkánnyá változtatott hét vezér; név szerint említettek: Csaba, Attila, Árpád, Szent László, Szent István.

Mándoki László közöl egy mondát Alsó-Fehér megyéből, mely szerint mokányok szórták el a szalmát az égi úton (Mándoki 1962., 293). Bukovinában négyféle elképzelésről tudunk Csaba útjával (a Hadak útjával) kapcsolatban (Bosnyák

1977., 1993., 47.). Az egyik szerint azon Szent Péter szekérről elhullajtott szalmája látszik (Lásd még Lábadi 1991., 622.), A másik Csaba útját Görögország fele mutatónak mondja, rajta jött a királyfi a székelyek megsegítésére. Valóban, nyári időszakban látható legfényesebb része a Tejútnak déli irányba mutat (L. még Mándoki 1958., 49. és Lábadi 1991., 622.). A harmadik hiedelemtörténet arról szól, hogy a magyarok ezt követték honfoglaláskor; a Székelyföldre érkezve ezt mondták: Ide leszékelyezünk, innen tovább nem megyünk. Hasonlót jegyeztem le a Sóvidéken. A negyedik elképzelés is történeti, a bukovinai magyarokat közelebbről érinti: e szerint a hadikfalviak ősei a Hadak útján vándoroltak Madéfalváról Bukovinába Hadik András vezetésével.

Moldva más részein is többféle magyarázatot fűznek a Tejúthoz (Bosnyák 1980.). A Rabok útja néven a rabok számára mutatja az irányt. Valószínű, románul, eredeti nevén is emlegetik (Murádin 1994.).

Tündérek útjaként egy helyt kettéválik az út. Egyfelé Szent Péter és Isten, másfelé egy részeg ember ment rajta (vö. Délvidék, Lábadi 1991., 622.).

A romániai magyarok eredeztetései tehát általában egyeznek a magyarságéival (vö. MNL 5. k., 230.). Kivétel például a Szent István-i honalapítással, a hétfejű sárkánnyal kapcsolatos, meg az, amelyikben (kissé zavaros) magyarázatot kapunk arra, miért kell a cigányoknak dolgozniuk, amíg élnek. Erdélyben gyakoribb, hogy a Tejutat hadi útnak tekintik, mint a magyar nyelvterület többi részén.

Nógrádban azt tartják, hogy amikor harcoltak, akkor mentek végig a Hadak útján a szentek (Hoppál 1982.). A katolikus Délvidéken a Tejút keletkezését összefüggésbe hozzák még azzal is, hogy angyalok fejték Jézus kecskéjét; Szűz Mária fejte a tehenet; Sánta Kata tejet lopott a kaszásoknak. Ugyanitt említik a Tejutat, mint amelyen Csaba hadai jártak, illetve Attila katonái mentek a mennybe (Lábadi 1991., 621.).

A mai adatok után közlök néhány kiegészítő régebbi adatot, melyek pontos megfelelőire napjainkban nem leltem rá. A marosszéki Kibéden Cigányok útjának nevezték a Tejutat, s azt mondták róla, hogy a téglavetni Egyiptomba induló Cigányok szórták el azon a szalmát (Nyr 1901., 199.). Szatmár megyében közelmúltbeli adatok arról értesítenek, hogy az ottani néphit szerint a magyarok a Tejút irányából jöttek Ázsiából, illetve, hogy a cigányok ott hullajtották el a lopott polyvát (Csűry 1935., II. 378.). Biharban a Szalmásútról mondták, hogy ott a Göncörszekérrel utazó Szent Péter hullatta el a szalmát (Szendrey 1924., 253.).

Időjárásjóslás szintén ismeretes a Tejúttal kapcsolatban. Ha éjszaka a Hadak útja a só útja (Parajd) felé mutat, másnap jó idő lesz (Enyedi 1992., 91.). Drávaszögben: ha homályos, rossz idő lesz, ha fényes, akkor jó (Lábadi 1991., 622.). Havadon (Marosszék) úgy tartják, hogy nyáron, ha gyér a csillagzat, és tisztán látni a Hadak útját, akkor jó idő lesz (Nagy 1989., 68.).

A Tejútra mint szalmás útra utal egy szólásunk is: a Göncöl Szekere elhullatta a szalmát (0. Nagy 1976., 242.). Jelentése az, hogy látszik a Tejút.

A Tejút tejes útként való értelmezésével kapcsolatos két kibédi (marosszéki) találós kérdés (Ráduly 1990., 62.).

Üstökös

Amint legelterjedtebb népi neve (Üstököscsillag) is mutatja, csillagnak tartják. Sajátos alakú csillagnak, amely farokban, üstökben végződik. Alakjára utalva mondják, hogy olyan, mint egy bekötött zsák, azt szintén, hogy farkos csillag, fényes nyomtatórúd, seprű, tüzes kardféle, vörös csík. Aranyosszéken azt tartották, hogy gombja, rúdja van.

A Homoród mentén mondják: Van kicsi és nagy is belőle.

A Mezőségen úgy tartják, hogy az Üstököscsillag hétévente jelenik meg. Mai nevei nálunk: Farkos csillag, Sátáncsillag, Söprűscsillag (Seprűscsillag), Üstökös, Üstököscsillag.

Azok a lények, amelyeket gyűjtésemben ehhez az égitesthez kapcsolnak, a negatívum megtestesítői: ördög, sátán. Néhol a lidércet is társítják hozzá. Máshol, más népeknél hasonló helyzetet, hasonló vélekedéseket találunk.

Megjelenéséhez világszerte rendkívüli események, katasztrófák bekövetkezését fűzi a néphit. Általában jelzi, hogy háború lesz. Biharban még 1980-ban is háború, kolera, világígis jelének tartották, jelzi Faragó József, aki 1985-ben tanulmányt írt a Halley-üstökösről szóló bihari népmondákról.

Bukovinában háború, pusztulás, népvándorlás előrejelzése lehet (Bosnyák 1977.)

Délvidéken háború, betegség, árvíz előjelének hiszik (Lábadi 1991., 622.).

Az Isten küldte, a világháború jele vót, állították többen. A népi tudás gyakorlatias jellegére, az ember mindenbe rendet, jelentést belevetítő hajlamára vall például a világháborúra konkretizálás és a nagy háború istentől jövő büntetésként való felfogása. Az a népi magyarázat, miszerint az üstökös vészjelző csillag, nagyrészt az asztrológiára megy vissza, a tudomány szempontjából téves. Az öregek azonban hiszik ezt, majdnem kivétel nélkül az egész, általunk vizsgált régióban. Csak a fiatalok kételkednek előrejelző szerepében; elég ritkán fordul elő az, hogy teljesen tagadják jósjel voltát.

Az ismétlések elkerülése végett idéztem csak ennyi adatközlőt, említettem ennyitájegységet (L. még például Szatmár megyével kapcsolatosan: Barna 1982., 815.). Az üstökösnek tudományos szempontból is elismerésre méltó népi megfigyelése és elnevezése Kónya Ádámnak köszönhetően jutott tudomásomra. Ő kézdivásárhelyi és környékbeli emberek heves vitájának volt tanúja 1977-ben. Az egyik tábora látott égitestet (a West-üstököst) Üstököscsillagnak, a másik Seprűscsillagnak tartotta. Ez utóbbiak „győztek", bizonygatva, hogy seprűszerű, szétálló csóvát láttak, nem pedig üstökszerűt, amely egyenesebb és keskenyebb. Minden bizonnyal a pontos megfigyelést jelzi ez esetben a népi terminológia, ugyanis külön nevekkel jelöli a kétféle üstököst.

Csillagok, csillagmagyarázatok és funkcióik

Föld, nap, hold, csillagok, mindannyian egy bizonyos szereposztásban léteznek a világképben. A vizsgált adatok alapján a csillagoknak a következő funkciókat tulajdonítják:

1. színhelye odaképzelt eseményeknek, dolgoknak; 2. időjárásjósló; 3. az emberi sors különféle vetületeinek alakulását megjövendölő; 4. betegséget, gyógyulást előidéző, elősegítő; 5. időszakjelző; 6. kívánságot, esetleg büntetést megjelenítő; 7, betájoló; 8. jelkép 9. a termést befolyásoló.

A romániai magyarok által legismertebb csillagok, csillagképek többsége esetében a négy első funkciónak van hangsúlyozottabb szerepe. Háttérbe szorult tehát az, amelyik egykor elsődleges volt: az idő- és a térbeli tájékozódás szolgálata. Többet mondanak hit, hiedelem, történelem vonatkozásában. Ez jelzi, hogy hol töltenek be hiányt a népi kultúrában, valamint fontosságukat a szűkebb világkép keretében.

Az összehasonlításhoz még több hasonló vizsgálat elvégzésére lenne szükség. Valószínű, a felsoroltak (legalábbis jórészt) egyetemes emberi vonatkozásban is

érvényesek; különbség mindenekelőtt a részletekben, azok súlyát, az arányokat illetően feltételezhető.

A csillagok leggyakrabban érvényesülő funkciója a neveik, magyarázataik révén megvalósuló helyszín-funkció. Az, hogy odaképzelt események, dolgok megjelenítői. Már szóltam erről – implicit és explicit módon egyaránt – a névtani elemzés, valamint a csillagnév-magyarázatok bemutatása során. Ezúttal ezt nem részletezem. Annyit azért fontosnak tartok elmondani, hogy alapvetően két ellentétes helyszín fordul elő. Az egyik a jutalomé, a másik a büntetésé. A jó – rossz, szent –profán oppozíciók a csillagnevekben, a névmagyarázatokban jórészt a szent (Szent Péter, Szent György stb.) – ördög (sátán) ellentét kifejtésében, égre vetítésében fogalmazódnak meg. A pozitív oldal történetei, hősei mindenekelőtt a Tejúthoz, a Göncölszekérhez és a Vénuszhoz, a negatív oldaléi pedig a csillagnak tekintett üstököshöz fűződnek.

A történelem, a vallás dolgainak megjelenítése gyakori csillagvilágunkban. Földi, honi helyszínekre történik utalás. Csupán a hun idők, a honfoglalás, honalapítás hősei, valamint szent királyaink a szereplői csillagokhoz, csillagképekhez fűződő magyarázatainknak, mondáinknak Erdélyben, csakúgy mint a magyar nyelvterület többi részén. A különbségek részletkérdéseknek minősülnek. Így például az, hogy Csaba királyfit többet emlegetik a Székelyföldön, mint máshol.

A történeti helyszín révén is érvényesülő helyszín-funkción kívül más funkciója is van történeti vonatkozású csillagmagyarázásunknak, hasonló a helyzet, mint általában a történeti mondák esetében, az oktató-nevelő funkción kívül, lévén, hogy a romániai magyarság történeti szájhagyományáról van szó, hangsúlyozottnak vélem a kompenzálás-szerep meglétét.

Adattár

Csillagok és történelem

A továbbiakban az említendő csillagok, csillagképek (és csillagoknak tartottak) ismertségének hozzávetőleges sorrendjében idézem az általam 1980–1994 között Románia különböző vidékein gyűjtött anyagot (illetve utalok rá):

Tejút (Via Lactea)

Aranyosszék:

A Tejúton ment Szent László, látszik a lova patkójának a nyoma (Vá2).

Bánság:

Hadak útja, Tejút

A Hadak útjáról is katonák jöttek Szent István segítségére, mikor a hazát alapították (Vé2). Két másik adatközlő is hallani vélt erről (Vé 4,5).

Felcsík:

A Hétfejű sárkány* olyan homály, mint egy út az égen. Monták a hét vezér elül látszik, amelyikekből lett a sárkány, az Úr Jézus büntetésiből (Bo1).

Üstökös

Bánság:

Sátáncsillag*. Üstökös, farka van (Ót1,2).

Üstököscsillag. Jelzi, hogy háború lesz (Ót3).

Bihar (Faragó 1985.):

Az Üstökösről e megyében főképp a következőket mondták: csillag, mögötte farokkal, csóvás, farkos csillag, tüzes farka vót, vörös csík, tüzes kardféle, lobogó csillag; kolera vagy háború előjele, jelzi, hogy világígis lesz. Több üstökössel kapcsolatos mondát ismernek, melyek többsége memorat.

Felcsík:

Háborút, bajt jelzett az Üstököscsillag. Mint bekötött zsák, úgy néz ki. ,Kösd be úgy a zsákot, legyen jó üstöke" – mondják (Bo3).

Háromszék:

Az Üstököscsillag, ha megjelenik, háború lesz, ott, amelyik irányba fordult (Kö1). Az Üstökös háborút jelent, mondták. S '14-be úgy is volt (Dá1).

Homoród mente:

Miko megjelenik, háború lesz, mondták (Szp2,3).

Mezőség:

Üstököscsillag, Üstökös. (Szo1-11). Megvátozik a világ, háború lesz (Szo1).

Az Üstököscsillag minden hét évbe jelenik meg, háborút jelent, mondták régebb. Így is volt (Szo4).

Nagy farkos csillag, az Isten küldte, a világháború jele vót (Szo2).

Mokányság:

Farkos csillag. Háborút jelent. Ez így igaz (Ve4).

A sok ismétlést elkerülendő idéztem csak ennyi adatközlőt, említettem ennyi tájegységet.

Irodalom

Barna Gábor

1982. Népi csillagnevek és hagyományaik a Hortobágy vidékén. In.: Néprajzi tanulmányok. Debrecen, 812–816.

Bosnyák Sándor

1977. A bukovinai magyarok hitvilága. Folklór Archívum 6.

1980.  A moldvai magyarok hitvilága. Folklór Archívum 12.

1982. A gyimesvölgyi magyarok hitvilága. FA 14., 68–157.

1993.  A magyarok krónikája napjaink szájhagyományában. Örökség, 2. szám
2–3., 10., 47.

Bödők Zsigmond

1992. Harmatlegelő (A csillagos ég a néphagyományban). Dunaszerdahely

Brill, Tony

1981.  Legende populare rom neşti. Ed. Minerva, Bucureştí

1994. Legendele cosmosului. Ed. Grai eşi suflet – Cultura naţională, Colecţia „Mioriţa", Bucureşti

Chevalier, J. – Gheerbrant, A.

1974. Dictionnaire des symboles. Paris

Csűry Bálint

1935. Szamosháti szótár I–H. Budapest

Enyedi Emese

1992. Jövendölés Gyergyóban. Néprajzi Látóhatár /., 3–4. szám, 90–95.

Erdélyi Zsuzsanna

1976. Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Magvető, Budapest Erdődi József

1970. Uráli csillagnevek és mitológiai magyarázatuk. In: A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 124. Budapest

Hajdú Mihály

(é. n.) Útmutató névtani témájú dolgozatok, pályamunkák adatainak összegyűjtéséhez. In: Útmutató... (h. n.)

Hoppál Mihály

1980. 1. Hajnal – Hoppál

1982.  Varsányi hiedelmek. FA 14., 222–247.

1980. A tejút fiai. Tanulmányok a finnugor népek hitvilágáról. (Hoppál Mihály szerk.) Budapest

1982.  Varsányi hiedelmek. (Hoppál Mihály szerk.) FA 14., 222–247.

Horváth István

1980. Magyarózdi toronyalja. Budapest

Ipolyi Arnold

1854. Magyar Mythologla. Pest

Jankovics Marcell

1983.  Archaikus világkép a szibériai sámándobokon. Világosság, 12. sz.

1987.  Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég Képzőművészeti Kiadó, Budapest

1988.  A csodaszarvas-monda a csillagos égen. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, 3. sz., 204–218.

1994. A népmesék és a csillagos ég. In: Csodakút. Pontifex, Gyoma

1989. Jelképtár. Szerk. Hoppál Mihály. Írták: Hoppál Mihály – Jankovics Marcell

Lábadi Károly

1990. Drávaszögi természetmagyarázó hiedelmek. In: A Duna menti népek

hagyományos műveltsége. Szerk. Halász P., Budapest

Magyar néprajzi lexikon (MNL) 1–5., Főszerk. Ortutay Gyula., Budapest, 1977–82.

Magyar Nyelvőr (Nyr) Válaszok a szerkesztőség kérdéseire. XXX., 1901., 198–200., 534.

Mándoki László

1958. Csillagneveink és csillagmondáink nemzetközi összefüggései. EA 6319, Budapest

1962. A Szalmását. In: A Janus Pannonius Múzeum évkönyve. Pécs, 287–302.

Murádin László

1994. Romániai magyar nyelvjárások atlasza. (A gyűjtés ideje: 1956–1967; kézirat)

Nagy = 0. Nagy Gábor

1976. Magyar szólások és közmondások. 2. kiad., Budapest

Pócs Éva, Cs–Hoppál Mihály

1970. Kérdőív a palóc néphit és népi gyógyászat gyűjtéséhez. Eger

Ráduly János

1990. Hold elejti, nap felkapja. Kibédi találós kérdések. Buk., 59–68.

Schalk Gyula

1973. Az ősmagyar népi csillag- és csillagképnevek. Forrás, 4–5. sz., 104–117.

Szendrey Zsigmond (szerk.)

1924. Nagyszalontai gyűjtés. Budapest

Szendrey Zsigmond – Szendrey Ákos

1922–1963. (a gyűjtés ideje) Magyar néphit és népszokás lexikon. EA 6186. (kézirat)

Toroczkai–Wigand Ede

1988. Öreg csillagok. (I. kiadása 1916-ban.) Műszaki Könyvkiadó, Pécs

Zsigmond Győző

1993. Népi helynévmagyarázás. Helynevek és mondák. Néprajzi Látóhatár, 4. sz., 118–125.

1999. Égitest és néphagyomány. Égitestmagyarázás a romániai magyaroknál. Csíkszereda