Torony – ablaknégyszögben
Erdélyi Zsuzsannának
Fáklya zsarátnok – a várfok alkonyatban ég el
Magasság – tető s alig mérhetőn az
idő lebegtet köveket fákat
Míg felhőharca támad a fenti
légköröknek
Torony áll ablak négyszögében
gótikus magány
Talán a lélek hosszanti során
az utca kialvó mécsei –
kör-rajzolatban mérművek s függőleges
perem – szegély ahová visszatér
az angyal s megülne látványán
a csendnek
Fehér parabolák hírszegény világban
amelyről csupán a
szó csorog
elhaló erőtér mikor a messzeség
még üzenni tudna
Magukban – együtt a fehér lapok
Kéklő kis ruhák
melyeket gyermekekre adnak
Arcodra vetülnek majd az álmaik
s te útra kelsz hol őszi
lombok lázkosarában
még szívvé vált harangok énekelnek