Kalligram / Archívum / 2001 / X. évf. 2001. május-június – Kukorelly Endre 50 éves / Felségvizeken

Felségvizeken

Podhoránszky Milán fordítása

 

(Kulcsszavak: fényképész, Duino, hangok, beszéd, nyelv,

Endre! = Kukorelly Endre, strand)

 

A jó fényképésznek nincs szüksége fényképezőgépre,

                                                                                                 szája zárójelben,

egy pontban időzik

kedélye. Úgy áll a parton, mint útjelzőtábla az ellenszélben.

 

Mások megpillantják Duino várát – és bizony, meglátnak

mindent, amit megláthatnak.

Csak a fényképek átgondolt osztályozása menti meg őket.

   

Az olyanok, mint mi, nem is sejtik, hogy le kéne

                                                                             fényképezniük valamit.

Együtt fürdőznek, egy tengerben, az egyetlenben, amijük van.

Úsznak, amíg csak hangokat nem hallanak.

   

Az égbolt éppen fényes, mint egy új nyelv. A véget-nem-érő

szüntelen, változékony suhogása... (Az egész jelenlét!)

Ebben a beszédben (a nyelvek felett) felkiálthatna egy angyal,

az úszók szívükhöz ölelnék!

 

De a szél csak egy repülő hangsebesség feletti susogását hozza.

És ennek mindörökre elegendőnek kell lennie

a szárazföldi úszók számára

Duino várának felségvizein...

   

P. S. Endre!

        A hómezők szélén élek, melyek tavasszal a Te folyóidba

         folynak és a tengerben végzik. Az egyetlenben,

                                                                                                  amely mindig

a miénk volt, s amelyet „valódi fürdőhelynek" neveztünk"!

Liptószentmiklós, 2001.

I. L.