Zeman László tanulmánya elé

A Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke 2001. május 7-én emlékülést tartott az önálló magyar tanszék megalakulásának évfordulójára. Az egynapos konferencián részt vettek a tanszék jelenlegi és valamikori oktatói, vendégtanárai és a testvérintézmények képviselői. Az ülés első felében a tanszék múltjáról és jelenéről esett szó, a délutáni program keretén belül pedig a hungarológia lehetőségeit elemezték a felkért hazai és külföldi előadók. Zeman László alább közölt tanulmánya az általa tartott előadás megszerkesztett változata.

Miért tartjuk fontosnak közreadni ezt a dolgozatot? Ennek több oka is van, amelyek közül csak említjük a több generációt is oktató tanár iránti tiszteletet és a szakmaiságnak Zeman László általi szigorú megjelenítését. Ami viszont fontosabb, hogy ez az írás nemcsak a szlovákiai hungarológia lehetőségeiről szól, hanem főként arról a hagyományról, amely a tanszéken jelen volt a múltban és amelynek Zeman László az egyik jelentős képviselője volt (és maradt a mai napig). Ez a hagyomány – a strukturalista nyelvészet és irodalomtudomány – pedig arra figyelmeztet, hogy a hungarológiának az egyik alapfeladata az őt keretező másnyelvű kultúra ismerete és fő eredményeinek a tudós ismertetése. A XX. századi nyelv- és irodalomtudomány legegzaktabb irányzatáról van szó, amely prágai változata csehszlovákiai magyar képviselőinél mindig megfelelt ennek az eszménynek. Amiről az alábbi tanulmány expressis verbis nem szól, de amit nagyon erősen sugall, és amit személyesen is kiemelnék, a következő: nem szabad elhanyagolnunk hagyományainknak azon formáit, amelyeknél ugyan nem szembeötlő a hungarológia nemzeti jellege, de azokat a jelentéseket emelik ki, amelyek révén az adott tudományos teljesítmények kontextuálissá, nemzetközileg is beazonosíthatókká és „versenyképesekké" válnak.

Zeman László dolgozata a csatolt bibliográfiával azt bizonyítja, hogy a pozsonyi magyar tanszéknek van ilyen jellegű hagyománya és ez a hagyomány a jövő számára is hordoz tanulságokat.