Kalligram / Archívum / 2001 / X. évf. 2001. szeptember-október / Ó, SZENT ORVOSLÁS! / A drágakövek

A drágakövek

Polgár Anikó fordítása

 

Előszó

Minden kőben tűz és nedvesség lakozik. Az ördög irtózik a drágakövektől, gyűlöli és megveti őket; eszébe jut róluk ugyanis, hogy a drágakövek szépsége már akkor is megmutatkozott, mikor ő az Istentől kapott dicsőségét még nem veszítette el. Azért is gyűlöli őket, mert bizonyos drágakövek a tűzből születnek, s az ő büntetése is a tűz lett, mert Isten akaratából a tűz győzte le őt és a tűzbe bukott, s ugyanígy fogja őt legyőzni a Szentlélek tüze, mikor az emberek a Szentlélek első sugallata által az ő torkából kiszabadulnak majd.

A drágakövek Keleten keletkeznek és azokon a vidékeken, ahol túl hevesen süt a nap. A hegyek ugyanis ezeken a vidékeken a nap hevétől maguk is izzóvá válnak, mint a tűz, a folyók pedig, melyek ezeken a tájakon folynak, a nap túlságos heve hatására állandóan forrnak. Ha ezek a folyók kiszáradnak, s növekvő árjuk az említett izzó hegyekig emelkedik, és ezek a nap hevétől izzó hegyek a folyó vizével érintkeznek, azokon a helyeken, ahol a víz a tűzzel érintkezett, vagy ahol a folyó tajtékot vet, ahogy a tüzes vasra vagy az izzó kőre öntött víz, azon a helyen a tajték megtapad, és három vagy négy nap múlva kővé keményedik. Miután az áradás visszahúzódik, a folyó vize pedig visszatér medrébe, azok a habok, melyek a hegyek különböző részein megtapadtak, a nap hevének hatására kiszáradnak, attól függően, hogy a nap különböző óráihoz milyen hőmérséklet kapcsolódik: a nap különböző óráihoz kapcsolódó hőmérséklet alapján kapják ugyanis színüket és erejüket. Mikor annyira kiszáradnak, hogy drágakövekké keményednek, különféle helyükről mint pikkelyek leválnak, és a homokba esnek. Mikor ezek után újra kiáradnak a folyók, az áradás ezek közül a kövek közül többet elsodor és más vidékekre visz, ahol később az emberek rájuk találnak. Az említett hegyeket olyannyira elárasztja a sok drágakő, hogy ezáltal úgy ragyognak, mint a nap fénye.

Így keletkeznek tehát a drágakövek tűzből és vízből; ezért van bennük tűz és nedvesség, nagy erejük van és hatékonyságuk, és sokféle műveletet végrehajthatunk velük – persze, csak azokat a műveleteket, melyek jók és tiszteletreméltóak, s az ember számára hasznosak, nem pedig az elcsábításra, paráználkodásra, házasságtörésre, ellenségeskedésre, emberölésre és hasonló dolgokra irányuló műveleteket, melyek bűnre vezetnek, s melyek az emberi természettel ellenkeznek. Ezek a drágakövek ugyanis természetük szerint a tiszteletre méltó és hasznos dolgokra törekszenek, az emberek romlottságát és gonoszságát megvetik, ahogy az erények is elvetik a bűnt, és a bűnök az erényekkel együtt nem tudnak hatni.

Vannak viszont más kövek is, melyek nem az említett helyekről és nem az említett természet alapján keletkeznek, hanem más haszontalan dolgokból, így ezeknek a köveknek a természete által, Isten engedelmével, jó és rossz dolgok egyaránt megtörténhetnek. Isten ugyanis az első angyalt mintegy drágakövekkel ékesítette fel; Lucifer látta, hogy ezek a drágakövek az Istenség tükrében ragyognak, és innen nyerte el a tudást, melyből rájött, hogy Isten nagy csodát fog tenni. Ekkor lélekben felfuvalkodott, hiszen abból, hogy a benne levő kövek szépsége Istenben ragyogott, azt gondolta, hogy ő Istenhez hasonló, sőt, nagyobb dolgokat is tehet. Ezért aludt ki aztán az ő fénye. De ahogy Isten Ádámot megváltotta, így ezeknek a drágaköveknek a szépségét és erényét sem hagyta elveszni, hanem azt akarta, hogy a földön tiszteltek és áldottak legyenek és gyógyhatásuk legyen.

 

1. A smaragd

A smaragd kora reggel, napfelkeltekor keletkezik, olyankor, amikor a nap szilárdan áll körpályája kezdetén, felkészülve az útra. A föld zöldellése és a fű ilyenkor a legélénkebb, mert a levegő még ilyenkor hideg, a nap viszont már meleg; a növények ilyenkor olyan lelkesen szívják magukba a zöld színt, ahogy a kisbárány szopja a tejet. A nap heve alig győzi az arra a napra szükséges zöld színt kifőzni és táplálni vele a növényeket, hogy termékenyek legyenek és gyümölcsöket teremjenek.

Azért olyan hatásos a smaragd az ember mindenféle elgyengülése és betegsége ellen, mert a nap által keletkezik, és teljes anyaga a levegő zöldelléséből származik. Akinek tehát a szíve vagy a gyomra vagy az oldala fáj, tartson magánál smaragdot: ha a teste átveszi a smaragd melegét, jobban fogja érezni magát. Ha azonban ezek a betegségek olyannyira elhatalmasodnak rajta, hogy rohamuktól nem tudja megvédeni magát, akkor vegye a smaragdot a szájába, hogy a kő a nyálától nedvessé váljon, a nyála pedig a kőtől felmelegedjen. Ezt gyakorta ismételgesse, és a betegségek hirtelen rohamai kétségtelenül szűnni fognak.

Ha valakit nyavalyatörés gyötör, és ájultan fekszik, tégy egy smaragdot a szájába, és lelke újraéled. A beteg, miután felállt és a követ kivette a szájából, kitartóan nézze és mondja következőket: „Ahogy az Úr lelke betöltötte a világot, úgy töltse be az ő kegyelmével az én testem házát is, hogy ne tudjon helyéből soha kibillenni." És tegye ezt még kilenc rákövetkező napon, reggelente, és meggyógyul. Ezt a követ mindig tartsa magánál, és minden reggel nézzen rá, s miközben nézi, mondja a fenti szavakat és meggyógyul.

Akinek nagyon fáj a feje, tartsa a smaragdot a szája elé és leheletével melegítse fel és nedvesítse meg. Ezzel a nedvességgel kenje be a halántékát és a homlokát, aztán tegye a követ a szájába, tartsa egy kis ideig benne, és jobban lesz. Akiben pedig túlteng a nedv és a nyál, melegítsen meg valamilyen jobbfajta bort, aztán tegyen egy vászonkendőt egy kis edény fölé, arra pedig egy smaragdot. A bort még melegen öntse rá erre a kőre, hagyja átfolyni a kendőn, és ezt ismételje újra meg újra, mintha lúgot készítene. A borhoz adjon bablisztet és főzzön belőle kását. Rendszeresen fogyassza ezt az ételt és igya az így elkészített bort, akkor az agya kitisztul, a testében lévő nedv és nyál pedig megcsappan. Ha pedig valakit férgek esznek, a fekélyre tegyen egy vászonkendőt, rá egy smaragdot, arra pedig kis kendőcskéket kötözzön, mintha főzéssel foglalatoskodna; mindezt azért, hogy a kő felmelegedjen. Ismételje ezt három napig, és a férgek elpusztulnak.

 

2. A hiacint

A hiacint tűzből keletkezik, a nap első órájában, mikor a levegő melegsége enyhébb. A hiacint inkább légies, mint tüzes, ezért érzékeny a levegőre, és hőmérséklete is a levegőtől függ; ugyanakkor tüzes is, hiszen tűzből keletkezik.

Az az ember, akinek ködbe borult, zavaros vagy bedagadt a szeme, a hiacintot tartsa a nap felé, s az nyomban ráeszmél, hogy a tűzből született, és gyorsan felmelegszik. Aztán egy kicsit nyálazza be, és nagyon gyorsan tegye a szemére, hogy az is felmelegedjen. Ezt gyakorta ismételje, akkor a szeme kitisztul és egészséges lesz. Ha pedig valakit rémképek és mágikus szavak varázsolnak el, és eszét veszti tőlük, fogjon egy meleg búzakenyeret, felső héját kereszt alakban vágja ki, de úgy, hogy ne törjön el egészben, s a szóban forgó követ a vízszintes vágás mentén húzza végig és mondja ezeket a szavakat: „Isten, aki az ő parancsát megszegő Sátántól elvette a kövek minden ékességét, tőled, N., távolítson el minden rémképet és minden mágikus szót, és szabadítson meg téged ennek az őrültségnek a fájdalmától." Majd ugyanezt a követ függőlegesen húzza végig a meleg kenyéren, és mondja a következőket: „Ahogy a ragyogás, mely a Sátán sajátja volt, az ő pokolba kerülésével együtt eltűnt, úgy ez az őrültség, mely téged, N., különféle rémképekkel és mindenféle mágiákkal kínoz, tűnjön el és távozzon el tőled." A kenyeret a kivágás mentén, amelyen a hiacintot végighúztad, etesd meg a beteggel. Ha ő testének gyengesége miatt nem tud búzakenyeret enni, akkor meleg kovásztalan kenyeret áldjál meg a hiacint és az elmondott szavak segítségével, és etesd meg a beteggel. Ugyanezzel a kővel rajzolj keresztet a beteg minden más ételére is, tehát a húsételekre, a meleg kására és minden egyébre, s a kereszt rajzolása után az elmondott szavakkal áldd meg ezeket. Ezt gyakran ismételd, akkor a beteg meggyógyul. Az pedig, akinek a szíve fáj, hiacinttal rajzoljon keresztet a szíve fölé, mondja el a fentebb leírt szavakat, és jobban fogja érezni magát.

 

3. Az ónix

Az ónix meleg, és a nap harmadik órája körül, sűrű felhőben keletkezik, amikor a nap erősen süt, de mégis számtalan felhő emelkedik fel a nap fölé, olyannyira, hogy a napot szinte elárasztja a víz, hogy nem is látszik ki a fellegek közül. Az ónixból hiányzik a tűz melege, ám a levegő melegét megtartja; keletkezése ugyan a napban gyökerezik, ám a különféle felhők tapasztják össze. Ezért rendkívül hatásos azok ellen a betegségek ellen, amelyek a levegőből születnek.

Akinek a szeme ködbe borul, vagy valamilyen más szembetegségtől, pl. szemdaganattól szenved, egy bronz-, réz- vagy acéledénybe öntsön tiszta és jobbfajta bort, a borba tegyen ónixot, és tizenöt vagy harminc napig áztassa benne. Utána vegye ki a követ, a bort viszont hagyja benne az edényben, és éjjelente ezzel a borral érintse egy kicsit a szemét, akkor kitisztul és egészséges lesz. Akinek viszont a szíve vagy az oldala fáj, egy ónixot melegítsen meg a kezében vagy a bőréhez érintve, majd tűzön melegítsen újra bort is egy kis edényben, aztán vegye le az edényt a tűzről, és az ónixot tartsa a gőzölgő bor fölé. Így a kő izzadságcseppjei a borgőzzel keverednek. Aztán tegye a követ ugyanebbe a forró borba, igya meg a bort, és a szívében, ill. az oldalában érzett melegség mérséklődik.

Akinek a gyomra fáj, készítse el a bort az ónixszal az elmondottak szerint, majd ebből a borból tyúktojás és egy kevés liszt hozzáadásával főzzön levest. Gyakran főzzön és egyen ilyen levest, ettől a gyomra megtisztul és meggyógyul. Akinek viszont a lépe fáj, bakkecske vagy fiatal bárány húsát főzze meg, s a főtt húst az előbb leírt módon elkészített ónixos borba mártva fogyassza (úgy, ahogy más ételeket ecetbe szoktak mártani). Ismételje ezt gyakran, akkor lépe meggyógyul, és jobban megduzzad.

Akinek magas láza van, tegye az ónixot öt napra ecetbe, aztán vegye ki belőle, és ezzel az ecettel keverje és fűszerezze minden ételét, és így fogyassza. Ezáltal a láza csökkenni fog és lassanként elmúlik, mert az ónix jóindulatú melege az ecet melegével keveredve elűzi az ártalmas nedveket, melyek hatására a láz kialakul.

Ha pedig szomorúság nyomaszt, figyelmesen nézd az ónixot, majd vedd be a szádba, és a lelkedet nyomasztó érzés megszűnik. Ha a teheneket járvány támadja meg és pusztítja, tűzön melegíts vizet egy edényben, majd vedd le a tűzről, a gőzölgő víz fölé tarts egy ónixot, hogy a kő izzadságcseppjei a vízzel keveredjenek, aztán helyezd ezt a követ három napra a vízbe, majd vedd ki belőle. Gyakran itass ilyen vizet a tehenekkel, a takarmányukat is locsold meg vele, és keverj ehhez a vízhez korpát, ezzel etesd őket. Ismételd ezt gyakran, akkor jobban lesznek.

 

4. A berill

A berill meleg, és bizonyos napokon a nap harmadik órája és dél között a víz habjából keletkezik, mikor a nap erősen süt rá. Az ereje is inkább származik a levegőből és a vízből, mint a tűzből, de kisebb mértékben tüzes is.

Ha egy ember mérget evett vagy ivott, egy forrásba vagy más vízbe dörzsölje bele egy kicsit a berillt és nyomban igya meg. Ismételje ezt öt napig, minden nap egyszer éhgyomorra igyon belőle, s a mérget vagy kihányja, vagy testén áthaladva a méreg a hátsó részén keresztül távozik.

Aki mindig magánál hordja a berillt, és gyakran a kezébe veszi, gyakorta ránéz, az nem veszik össze könnyen az emberekkel, nem lesz kötekedő, hanem nyugodt marad.

 

5. A szardonix

A szardonix meleg, és bizonyos napokon a nap hatodik és kilencedik órája között keletkezik. Ezt a követ a tiszta nap melegíti, mert olyankor a nap a maga tisztaságában ragyog, hiszen a levegő már kezd lehűlni. Ezért a szardonix inkább tűzből keletkezik, mint levegőből és vízből. Természetéből adódik ereje és hatékonysága: erőt ad az ember öt érzékének, és gyógyszerként szolgál számukra, hiszen a nap tisztaságából születik, olyankor, amikor a nap tisztaságát semmilyen szenny nem zavarja meg.

Ha valaki a szardonixot magánál hordja, meztelen bőréhez érintve, s ha gyakran a szájába veszi és rálehel, aztán kiveszi, majd újra visszateszi a szájába, megerősödnek értelmi képességei, a tudása és testének minden érzékszerve; ettől az embertől eltávozik a nagy harag, a butaság és a léhaság, s tisztasága miatt az ördög is gyűlöli és menekül tőle.

Ha egy férfit vagy nőt természetéből adódóan a testi vágy hevít, akkor tegyen egy szardonixot a lágyékára, a nő pedig a köldöke fölé, és ez a gerjedelem ellen orvosságul szolgál. Ha pedig egy embert heveny kór gyötör, majd ezután izzad és jobban érzi magát, nyomban húzzon az ujjára egy gyűrűt, melyet ilyen kő ékesít, és nem fog a betegségbe újra visszaesni.

 

6. A zafír

A zafír meleg; dél körül keletkezik, amikor a nap olyan erősen éget, hogy a levegő a nap melegétől áthatolhatatlanná válik. Olyankor a nap ragyogása a benne lévő túl nagy meleg hatására a levegőt olyannyira átjárja, hogy a ragyogás nem is mutatkozik a maga teljességében, mint olyankor szokott, mikor a levegő áthatolhatatlansága egy kicsit mérséklődik. Ezért a zafír is zavaros, és inkább tüzes, mint légies vagy szeles. A bölcsesség iránti teljes szeretetet szimbolizálja. Az az ember, akinek bőrke van a szemén, vegye a zafírt a kezébe, és vagy a kezében, vagy tűzön melegítse meg, s ezzel a nedves kővel érintse meg a szemén lévő bőrkét. Ismételje ezt három napig, reggelente és esténként, akkor a bőrke kisebbedik, majd eltűnik. Ha valakinek a szeme vöröslik a fájdalomtól, vagy elhomályosul, vegye a zafírt éhgyomorra a szájába, nyálával nedvesítse meg, majd ugyanebbe a nyálba, melytől a kő nedves lett, mártsa bele az ujját, és kenje körbe vele a szemét, s közben a szem belsejét is érintse, akkor szeme meggyógyul és tiszta lesz. Az az ember, akit köszvény gyötör, annyira, hogy a fejében és egész testében lévő túl nagy nyomás miatt minden türelmét elveszti, ugyanezt a követ vegye a szájába, és a köszvény megszűnik.

Az, aki jó értelmi képességekre és jó tudásra vágyik, reggel, mikor az ágyból felkelt, éhgyomorra vegye a szájába a zafírt, s tartsa ott egy kis ideig, amíg az a követ megnedvesítő nyálból eleget nem szívott magába. Akkor vegye ki a követ a szájából, egy kevés bort melegítsen meg tűzön egy kis edényben, s tartsa ezt a követ a bor gőzében, hogy ettől izzadva nedvessé váljon. Ezután nyelvével a kő nedvességéből nyaljon. Így ez a kő a boron keresztül az ember gyomrába vezeti azt a nyálat, mely a követ megmelegítette, s az illető így tiszta értelmet és tiszta tudást nyer, s ráadásul a gyomra is egészséges lesz.

Aki pedig buta, annyira, hogy mindenfajta tudomány hiányzik belőle, de mégis okos szeretne lenni, bár erre nem képes, viszont nem álnokságon töri a fejét, és nem is adja magát gonoszságra, gyakorta kenje meg a nyelvét zafírral, mert a meleg és az erő a nyál meleg nedvességével együtt elűzi a káros nedveket, melyek az emberi értelmet elnyomják, így az illető jó értelmi képességekre tesz szert. Aki mérhetetlen haragra lobban, vegyen egy zafírt a szájába: így a harag kialszik és eltávozik belőle.

Ha ezt a követ tiszta, vagyis olvasztott aranyból készült gyűrűbe helyezzük, fémfoglalat nélkül, ha tehát ez alatt a kő alatt semmilyen más anyag nincs, csak arany, akkor vegye az illető a fémfoglalat nélküli követ a szájába gyógyszerként, s ez nem fog neki ártani. Ha azonban az aranyon kívül más fém is van ott, akkor nem használ, ne vegye az illető a szájába, mert ellentmondás lakozik a gyűrűben.

Ha egy embert gonosz lélek szállt meg, egy másik ember tegye a zafírt földbe, a földet tegye az illető bőréhez, emelje fel a beteg nyakáig és mondja a következőket: „Ó, te szégyentelen lélek, sietve iszkolj ki ebből az emberből, amilyen gyorsan első bukásodkor a te ragyogó dicsőséged távozott el tőled!" A gonosz lélek ettől nagyon fog gyötrődni, és eltávozik abból az emberből (hacsak nem túlságosan kegyetlen és gonosz szellemről van szó), és a beteg jobban lesz. Ha pedig az ördög egy férfit szerelemre gerjeszt valamely nő iránt, olyannyira, hogy az mágia és démonok megidézése nélkül ebbe a szerelembe elkezd belebolondulni, s ha ez a nő számára kellemetlen, öntsön egy kevés bort egy zafírra háromszor, és mindháromszor mondja a következőket: „Én ezt a bort izzó erőkkel öntöm rád; ahogy Isten a te ragyogásodat a bukott angyaltól elvette, úgy te is hárítsd el tőlem ennek a vágytól égő férfinak a szerelmét." Ha ezt az illető nő nem akarja megtenni, megteheti helyette más is, aki számára ez a szerelem kellemetlen, majd az illető férfival vagy éhgyomorra vagy étkezés után, tudtával vagy tudtán kívül három vagy több napon át itassa meg. Ha pedig egy nőt hevít szerelem egy férfi iránt, s ez a férfi számára kellemetlen, tegye a borral és a zafírral ugyanezt, amit elmondtunk, és az illető nő heves szerelme mérséklődni fog.

 

7. A szardiusz

A szardiusz délután keletkezik, esős időben, mikor a lombos fák levelei ősszel lehullanak, vagyis amikor a nap eléggé meleg, a levegő pedig hideg, így a nap pírja melegíti a szardiuszt. A szardiusz ezért a levegőtől és a víztől tiszta, a mérsékelt hőmérséklet hatására eléggé langyos, ereje pedig elhárítja a betegségek kellemetlenségét.

Ha egy embernek különféle betegségek és elgyengülések okozta fejfájása van, méghozzá olyan erős, hogy csaknem az eszét veszti tőle, tegye a szardiuszt vagy egy kalapba vagy egy kendőbe, vagy bőrbe, és kötözze a feje tetejére, majd mondja a következőket: „Ahogy Isten az első angyalt a mélységbe vetette, úgy szakítsa el tőled, N., ezt az őrültséget, és adja vissza jó értelmedet." Ettől a beteg meggyógyul.

Akinek a hallása valamilyen betegség miatt meggyengül, mártsa a követ tiszta borba, és tegye még nedvesen egy vékony vászonkendőbe, dugja a süket fülbe, és kívülről a kendőre tegyen nagyon vékony réteg csepűt, s ennek a melege behatol a fülbe. Ismételje ezt gyakran, és hallását visszanyeri.

Akinek pedig sárgasága van, tegye éjjel vizelettel és szardiusszal ugyanezt, amit elmondtunk, és mondja az előbbi szavakat. Ismételje ezt három éjszakán át, és meggyógyul. Ha egy terhes asszonyt fájdalmak gyötörnek, de nem tud megszülni, ágyékán simítsd végig a szardiuszt, és mondd a következőket: „Ahogy te, kő, Isten parancsára az első angyalon ragyogtál, úgy gyere elő, te gyermek, ragyogó emberként és megmaradva Istenben." Ezután tegye gyorsan a követ arra a helyre, ahonnan a gyermek világra jön, vagyis a női nemi szervhez, és mondja a következőket: „Nyíljatok ki utak, és nyílj ki kapu, a megmutatkozás révén, melyben Krisztus mint Isten és ember megjelent, s a pokol kapuit megnyitotta; így gyere át te is, gyermek, ezen a kapun, anélkül, hogy meghalnál, s anélkül, hogy édesanyád meghalna." Aztán ugyanezt a követ erősítsd egy övre, az övet a kővel együtt kösd fel az asszonyra, és jótékony hatással lesz rá.

 

8. A topáz

A topáz a nap kilencedik órája körül, heves napsütésben születik, vagyis akkor, mikor a kilencedik óra már nagyon közel van, mert a nap az egész napi hőség és a különböző légáramok hatására olyankor nagyon tiszta és meleg. A topázban tehát egy kis levegő és egy kis víz van, és ragyogó, s ez a ragyogása a vízhez hasonlít. A színe pedig inkább aranyszínű, mintsem sárga. Ellenáll a melegnek és a méregnek, nem is viseli el őket, ahogy a tenger sem visel el semmilyen szennyet. Mert ha a kenyérben, a húsban, a halban vagy más ételben, vagy a vízben, vagy a borban, vagy más italban méreg van, és ha a topáz ezeknek a közelébe kerül, nyomban izzadni kezd, mint ahogy a tenger habzik, mikor szennyeződés kerül bele. Ezért ha az ember eszik vagy iszik, tartson az ujján az étel és ital közelében topázt, gyakran nézzen rá, s ha az ételében vagy az italában méreg van, a topáz nyomban izzadni kezd.

Ha pedig valakinek ködbe borul a szeme, tegye a topázt három napra és három éjszakára tiszta borba, és este, mikor aludni tér, a benedvesített topázzal kenje meg a szemét, úgy, hogy ez a nedvesség egy kicsit belül is érje a szemét. Majd tegye félre a követ, a bort pedig még öt napig megőrizheti, s ha később is meg szeretné hinteni vele a szemét, ugyanezt a követ mártsa ebbe a borba, és ezzel a nedves kővel kenje körbe a szemét, úgy, ahogy elmondtuk. Ismételje ezt gyakran, a bort öt naponként újítsa meg a topázzal, s ez a szemét, akárcsak a legjobb kenőcs, kitisztítja.

Ha egy embert láz gyötör, a topázzal egy puha kenyérbe vájjon három tiszta árkot, és öntsön beléjük tiszta bort. Ha a bor beszívódik, öntsön bele újabb bort, és nézze meg az arcát ebben a borban, amelyet az árokba öntött, mint egy tükörben, és mondja a következőket: „Nézem magam, ahogy a kerub és a szeráf nézték abban a tükörben Istent, hogy ezt a lázat űzze el tőlem." Ismételje ezt gyakran, akkor meggyógyul.

Aki pedig leprás, jól melegítsen fel egy téglát, és pelyvát, vagyis zablevélkéket tegyen rá, hogy füstöljenek, és a füst fölé tegyen topázt, hogy izzadjon, s az izzadságcseppekkel kenje be a lepra helyét. Mikor ezt megtette, vegyen olívaolajat, és ennek egyharmadát keverje össze ibolyalével, és a lepra helyét, melyet már a topáz izzadságcseppjeivel meglocsolt, ezzel az olajjal is nedvesítse meg. Ismételje ezt gyakran, akkor a lepra kifakad, és a beteg jobban lesz, hacsak nem hal meg.

Akinek pedig a lépe fáj, vagy akiben belül rothadás van, vagyis akinek mintha rohadna belül a teste, tegye a topázt valódi morachba (szederborba) öt napra, majd vegye ki a topázt, forralja fel a bort, úgy, hogy gőzöljön, a topázt pedig tartsa a gőz fölé, hogy izzadjon, és izzadságcseppjei a borral keveredjenek. Aztán tegye ugyanezt a követ egy kis időre a forralt borba, majd vegye ki, és ugyanebből a borból készítsen levest vagy mártást zsír nélkül. Főzzön ilyet gyakran, és szürcsölje, akkor a lépe meggyógyul, a belső rothadás pedig csökken.

Minden nap reggelente tégy egy topázt a szívedre, és mondd a következő szavakat: „Isten, kinek mindennél és mindenkinél nagyobb a dicsősége, az ő méltóságától ne fosszon meg engem, hanem áldásával őrizzen, erősítsen és tartson meg engem." Mindaddig, amíg ezt megteszed, a gonosz rettegni fog tőled. Istentől van a topáznak, ennek a felettébb erős kőnek ilyen hatalma, hogy (mivel a nap lenyugvásakor keletkezik) elhárítsa az embertől a gyalázatot.

 

9. A krizolit

A krizolit a nap hevéből és a levegő nedvességéből keletkezik, délután, a nap kilencedik órája körül. Valamiféle életerő van benne, ezért ha egy madár vagy egy ragadozó tojása mellett hever, mikor közel van az idő, hogy a fióka megszülessen, a kő erejétől a fióka annyira megerősödik, hogy már idő előtt előbújik a tojásból.

Az az ember, akinek láza van, melegítsen bort, tegye a krizolitot a borgőzbe, hogy a kő izzadságcseppjei a borral keveredjenek, és a bort így melegen igya meg, majd ugyanezt a követ egy kis időre vegye a szájába. Ezt gyakran ismételje, és jobban lesz.

Akinek a szíve fáj, a követ mártsa olívaolajba, s ezzel az olajba mártott kővel kenje meg azt a helyet, ahol fájdalmat érez, és jobban lesz. Ez a kő, ha valaki magánál hordja, az ember tudását is megerősíti. Ha ugyanis valakinek kiváló tudása és jó képességei vannak, tegye ezt a követ a szívére, s amíg ott van, tudása és tehetsége nem fog csökkenni. A krizolit ugyanis a nap hét órájától átveszi mindazokat az erőket, melyek megvannak bennük. Ez a kő valamelyest elriasztja a levegőszellemeket is.

 

10. A jáspis

A jáspis olyankor keletkezik, mikor a nap a kilencedik óra után már kezd lenyugodni. A jáspist a nap tüze melegíti, de inkább levegőből keletkezik, mintsem vízből vagy tűzből. Ezért a hőmérséklete is különféle, mert a kilencedik óra után, a nap lenyugvása előtt a nap melege a felhők miatt nagyon változékony.

Ha egy ember fél fülére süket, tegye a jáspist a szájához, meleg leheletét fújja rá, míg a kő meleg és nedves nem lesz; majd így tegye a fülébe, s a kő fölé tegyen vékony réteg csepűt, így zárja el a fülét, míg a kő melege a fülét át nem járja. Mivel ez a kő a változékony levegőből születik, megszünteti a nedvek különböző betegségeit, így a beteg visszanyeri hallását.

Ha valaki nagyon náthás, tegyen a szájához jáspist, meleg leheletét fújja rá, hogy meleggé és nedvessé váljon, majd szúrja az orrlyukába, s az orrát nyomkodja meg a kezével, hogy a kő melege a fejébe is behatoljon, s így a fej nedvei gyorsabban és könnyebben felszabadulnak, a beteg pedig jobban lesz.

Ha valakinek a szívében vagy az ágyékában vagy más testrészén nedvek viharai törnek ki, vagyis a köszvény, tegyen arra a helyre jáspist, és szorítsa rá, míg meg nem melegszik, és a köszvény elmúlik, mivel a kő jóságos melege és ereje a jogtalanul meleg és hideg nedveket meggyógyítja és megnyugtatja. Ha pedig valakinek álmában villámok és mennydörgések jelennek meg, jó ha van annál az embernél jáspis, mert így a fantáziaképek és rémképek megfutamodnak és szétoszlanak.

S mikor egy asszony gyermeket szül, attól kezdve, hogy megszülte, a gyermekágya minden napján tartsa a jáspist a kezében, hogy a rosszindulatú levegőszellemek kevésbé tudjanak ártani neki és a csecsemőnek; mert az ősi kígyó az anyaméhből világra jövő gyermek izzadsága felé nyújtogatja a nyelvét, ezért leselkedik a mondott időben az anyára és a gyermekre is. Arra a helyre pedig, amelyre a kígyó rálehelt, tegyél egy jáspist, így a kígyó lehelete elveszti erejét és nem lesz ártalmas, s arra a helyre a kígyó nem is fog többé lehelni.

 

11. A prázem

A prázem olyankor születik, mikor a nap estefelé visszahúzza sugarait a föld felső részéről, s a föld már kezd harmatos lenni, a nap pedig lassan az említett hegy köve fölé hanyatlik, és hevesen melegíti azt. Így a nap hevéből, a levegő és a víz nedvességéből és a harmat zöldelléséből születik meg a prázem.

Akinek magas láza van, a prázemet sodorja bele egy kis búzakenyérbe, így betakarva kösse össze egy kendővel, tartsa három napon és három éjszakán át a köldöke fölé kötözve, s a láza elmúlik.

Ha valaki esés vagy ütés következtében lehorzsolja valamelyik testrészén a bőrt, vegyen öreg zsírt, keverjen hozzá egyenlő mértékben zsályát és varádicsot, ebbe nyomja bele a prázemet, majd a napon vagy tűzön melegítse meg, s mindezeket a kővel összekeverve, így, melegen, tegye arra a helyre, ahol fájdalmat érez, és jobban lesz.

 

12. A kalcedón

A kalcedón akkor keletkezik, mikor a nap az estéli órák után szinte teljesen eltűnik, de olyankor, amikor a levegő még valamelyest meleg. A kalacedón ezért melegét inkább a levegőből nyeri, mintsem a naptól, és jó erők vannak benne. Ha egy ember ezt a követ hordja, úgy viselje, hogy a bőréhez érjen, s közben a test valamelyik eréhez legyen helyezve. Az az ér ugyanis és a benne lévő vér átveszi a kő melegét és erejét, s ezeket az erőket elszállítja a többi érbe és a többi vérhez. Így ez a kő elhárítja az embertől a betegségeket, és szilárd lelki nyugalmat ad neki az indulatosság ellen, jelleme pedig annyira szelíd lesz, hogy egy embert sem fog lehetni találni, aki jogos haragra tudná gerjeszteni, s akinek ő ezért jogtalanul ártani tudna. Aki pedig határozottan akar beszélni, és mondanivalóját bölcsen akarja előadni, tartson a kezében kalcedónt, leheletével melegítse meg, úgy, hogy ettől nedves is legyen, ekkor nyalja meg a nyelvével, és határozottabban fog beszélni az emberekkel.

 

13. A krizoprász

A krizoprász abban az órában keletkezik, mikor a nap már teljesen visszahúzódott, a levegő és a víz pedig zavaros és zöldes színe van. Ezért ennek a kőnek éjszaka van ereje, mikor a hold a nap hatására a legerősebb, vagyis még félhold van, nem telihold. Nagy erő van a kő langyos és egyenletes hőmérsékletében, ugyanis nem túl meleg, inkább langyos.

Ha az ember valamelyik végtagját köszvény gyötri, tegyen a puszta bőrére krizoprászt, és a köszvény elmúlik. Ha pedig egy ember nagy haragra gerjed, ugyanezt a követ kell a torkához tenni, míg fel nem melegszik, így a hangos szavakat nem lesz képes kimondani, míg haragja le nem csillapodik. Ha azon a helyen, ahol ez a kő is található, halálos méreg van, az nyomban elveszíti erejét, olyannyira, hogy erőtlenné vagyis gyengévé válik, mint a víz, s gyengesége által a melegségét is kiadja magából, így nem lesz ártalmas. Annál az embernél pedig, aki epilepsziában szenved, mindig legyen krizoprász, és az éjjeli roham, vagyis az epilepszia nem fog neki ártani, mert a levegőszellemek nem fognak tudni olyan tréfát űzni vele, hogy a szájából fájdalmak közepette hab tajtékozzon. Ha pedig egy embert megszáll az ördög, önts egy kevés vizet a kőre, és mondd a következő szavakat: „Én, ó, jó víz, ráöntelek téged erre a kőre azzal az erővel, mellyel Isten a napot és a változékony holdat teremtette." Aztán add a vizet az ördögtől megszállottnak, és itasd meg vele, amilyen módon csak tudod, mivel ő nem fogja akarni meginni. És egész nap fog benne az ördög gyötrődni, és egyre gyengébb lesz, nem fogja már annyira kimutatni benne az erejét, mint ahogy korábban tette. Ismételd ezt öt napon át, az ötödik napon viszont ezzel a vízzel készíts el egy kis tortát, szárított kenyérhez hasonlót, tedd rá a kőre, és amilyen módon csak tudod, etesd meg a beteggel, s a démon, hacsak nem túlságosan ádáz démonról van szó, eltávozik belőle. A következő módon állapítható meg, vajon szelíd levegőszellemről vagy ádáz démonról van-e szó. Ha az illető szeret nevetni, s szívesen látja az embereket, vagyis kedves, néha viszont a fogait csikorgatja, vagyis mogorva, akkor szelíd levegőszellemről van szó. Ha azonban az illető nem szívesen beszél, inkább csendben van, és nevetni sem szeret, a kezével pedig bőszen mutogat, a szája habzik, akkor kegyetlen és ádáz démonról van szó, s a kegyetlen démon kiűzésére ennek a démonnak nincs hatalma. Ám ha ez a démon kegyetlen és ádáz, ez a kő akkor is meggyötri őt az illető emberben és elgyengíti. Kiűzni azonban más módon kell, ha Isten is úgy akarja.

 

14. A karbunkulus

A karbunkulus holdfogyatkozáskor keletkezik. Olyankor ugyanis, amikor a hold már életunt, és már-már kezd eltűnni, holdfogyatkozás látszik, mely Isten parancsára azt jelzi előre, hogy éhínség lesz, járvány vagy politikai fordulat. Ezután a nap minden erejét a mennybolt alá meríti, és a holdat saját melegével élteti, saját tüzével feléleszti, felemeli és újra ragyogóvá teszi, mivel saját nyelvét az ő szájába teszi, hogy ezzel a holdat halálából felélessze, mivel a hold már meghalt. Ilyenkor, ebben az órában születik meg a karbunkulus, ragyogását tehát a nap tüzétől kapja, a hold növekedése idején; ezért inkább éjjel ragyog, mint nappal. Addig nő tehát, amíg a nap melege ki nem dobja őt magából. Mivel holdfogyatkozás ritkán van, ez a kő is ritka, ritka nagy erejű, és annyira félelmetes, hogy csak elővigyázatosan és gondosan szabad vele bánni. Ha egy embert valamilyen nyavalya, hideglelés (vagyis láz) vagy köszvény, vagy bármilyen más olyan betegség támad meg, mely a nedvek változásával jár, tegyél a beteg köldökére egy karbunkulust éjféltájt, mivel olyankor van a legnagyobb hatalma. Csak annyi ideig hagyd a követ a köldökén, míg a beteg valamelyest fel nem melegszik tőle, aztán rögtön vedd le róla, mert a kő ereje akkorra már az egész embert, minden zsigerét átjárta, bármilyen kenőcs gyógyerejénél erősebben. Amint a beteg akár a legkisebb mozgást is érzi testében, nyomban vedd le a karbunkulust, mert ha hosszabb ideig hagyod a követ a beteg köldökén, a kő ereje annyira átjárja majd az egész testét, hogy kiszárad. Így ez a kő megszelídít és elűz az embertől minden betegséget.

Ha valakinek a feje fáj, tegye egy kis időre a feje búbjára a karbunkulust, annyi időre tudniillik, míg bőre a feje tetején fel nem melegszik, s akkor vegye le onnan nyomban – mert ennek a kőnek az ereje a legértékesebb kenőcsnél vagy balzsamnál is gyorsabban és hatékonyabban járja át a fejét, és fejfájása enyhül. Ha pedig ezt a követ a ruhákhoz vagy bármilyen más tárgyakhoz teszed, nagyon tartósak lesznek és nehezen mennek tönkre. Azon a helyen, ahol karbunkulus van, a levegőszellemek nem tudják rémlátomásaikat beteljesíteni, mert elfutnak és kitérnek előle.

 

15. Az ametiszt

Az ametiszt akkor keletkezik, amikor a nap egész körpályája látszik, mintha a föld meg lenne koronázva. Ez olyankor történik, mikor a nap előrejelzi az Úr öltözetének, vagyis az Egyháznak valamilyen változását. Amikor keletkezik, olyan, mint a kovakő, ezért sok van belőle. Meleg és tüzes, de valamelyest légies is, mert abban az időben, amikor, mint mondtuk, a nap egész körpályája látszik, a levegő kissé langyos. Az, akinek foltok vannak az arcán, nyálával nedvesítse meg az ametisztet, és a nedves kővel kenje be a foltokat. Aztán tűzön melegítsen vizet, tartsa ugyanezt a követ a víz fölé, hogy a kő izzadságcseppjei a vízzel keveredjenek, majd a követ is tegye bele a vízbe, s ezzel a vízzel mossa meg az arcát. Ismételje azt gyakran, akkor bőre lágy, arcszíne pedig szép lesz. Ha egy embernek a teste bármelyik részén új daganat nő, ezt a követ nedvesítse meg a nyálával, s a nedves kővel érintse meg a daganat helyét; így a daganat kisebbedik, majd eltűnik. Ha az ember valamelyik testrészét pók csípte meg, a kővel kend be a csípés helyét, és meggyógyul. A kígyó és a vipera is megfutamodnak ettől a kőtől, és kerülik azt a helyet, ahol ametiszt található.