Pavel Vilikovský

Ezen lapszámunk Pavel Vilikovský szlovák prózaíró munkásságának, elsősorban pedig legújabb, a közeljövőben magyarul is megjelenő regényének bemutatását tűzi ki célul. Összeállításunk elején Peter Zajac irodalomtörténésznek a huszadik századi szlovák író-értelmiségiek magatartásformáit elemző tanulmánya áll, amely meglátásunk szerint szorosan kapcsolódik az új Vilikovský-regény „mondanivalójának" egyes rétegeihez.

Vilikovskýnak a fordulatos huszadik századi történelem elmélyült átélésén edződött, nemzeti sztereotípiákat és mítoszokat romboló (ön)iróniája minden újabb könyve megjelenésekor vitákat kavar a szlovák irodalmi életben. 1989-ig csupán két könyve jelenhetett meg, de ma már otthon és külföldön egyaránt a legjelentősebb közép-európai írók között tartják számon, és prózáját leggyakrabban Gombrowicz, Kundera és Esterházy Péter műveivel hozzák kapcsolatba. Pavel Vilikovský (1941) a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett diplomát angol–szlovák szakon, majd szerkesztőként dolgozott a Tatran kiadónál, valamint szlovák irodalmi lapoknál. A közép-európai Vilenica irodalmi díj tulajdonosa. Műfordítói munkássága is jelentős. Többek között Virginia Woolf, Joseph Conrad, Faulkner, Doctorow, Vonnegut műveit ültette át szlovák nyelvre. Kötetei: Citová výchova v marci (1965; Érzelmi nevelés márciusban), Prvá veta spánku (1983; Az álom első mondata), Eskalácia citu (1989; Az érzelem eszkalációja), Kôň na poschodí, slepec vo Vrábľoch (1989; Ló a lépcsőházban, vak ember Verebélyen), Večne je zelený... (1989; Örökké zöld...; magyarul Az élet örökzöld hátaslova címen 1999-ben jelent meg kiadónk gondozásában), Slovenský Casanova (1991; Szlovák Casanova; Grendel Lajossal közösen), Peší príbeh (1992; Gyalogtörténet), Krutý strojvodca (1996; Kegyetlen mozdonyvezető), Okrídlená klietka (1998; Szárnyas kalitka; Tomáš Janoviccal közösen), Posledný kôň Pompejí (2001; Az utolsó pompeji ló; magyarul ez év áprilisában jelenik meg kiadónk gondozásában)