Gutaütöttek balladája
Most már nehéz lesz valami újat kitalálni
hacsak a redukált értelemben nem úszkál
egy parányi titok
amit magunkba lehet inhalálni
elvégre a szétporladás is fenség
ha aszkéták ételévé válik
s a lefokozhatatlanságig
még hosszú az út
ki tudhatná ezt a végtelennél jobban?
Ujjé elpattant a húr
amelyen oly fennkölten lépdelt az ész
saját zuhanására felvigyázón
hátha ezt is magasztossá lehetne tenni
holott régen szét kellett volna cibálni
talán kerülne alá védőháló
A betűk összekeveredtek
mint a kerge birkák
s ahogy a szavak
zavaros tartalmát megunták
elhatározták
ezentúl a gondolatnak is
fittyet hánynak
hisz ő a közös dajka
akkor a félig-meddig elárult
kisimította őket újra
mert megengedhetetlen
hogy a tudat pusztán
betűkből és szavakból álljon
Belegázolt a színes mocsárba
vállán kövér pelikánok ültek
s bár vonzotta a tenger
sejtette addig már el nem érhet
de minek is a tenger
ott megkarmolják a cápák
haját dühös orkánok tupírozzák
arról nem is szólva
az óceánban szájig ér a víz
s akkor inkább uszodában pancsol
a klóros lé cseppet sem veszélyes
s önnön érdekéhez tartón
éppen ez a fontos
egy gutaütött ne pofázzon
semmi esetre se teli szájjal
a színes mocsárba gázolt
immár öntudattal
volt délibábok keretébe zárva
s már azt se bánta
látvány és látszat
egyszerre törött el
Meddig és meddig?
majdnem mérhetetlen
(bonyolult viszonyultságokat sejtve)
s ha mérhető lenne
hová indulhatna a megkergült szerencse?
céltalanul ér el a céltalanhoz
vagy már a cél is csak zavart hoz?
cigánykerékre fordul minden alapállás
bősz kutyahangon sírnak a macskák
üvöltésükben lapul az összeborzoltság
s a mérhetetlen meddig a meddig
Három malac hány malac?
egyik elszaladt
utolérhetetlen
amelyiket látom?
jó lenne ha visszatérne
az lenne ugyanaz a három?
bár ez lehetetlen
ilyet csak az álom
dajkál őrült keblén
így nincs mire várnom
a három malac
megszámlálhatatlan
egyik az egyik
másik a másik
föléjük ól épül
vagy egy katedrális?
Csínom Palkó
ki a másik?
az az agg nő
nem tudja kivárni
lefitymálóan ásít
nem szabad erőlködni
attól kopik az agy
s az ér már úgyis
csak szűk kanális
Csínom Jankó
erre kell vigyázni
vajon mire még?
a megvetett ágyra
és hűtlen anyákra
Határtalanul szerette
kit?
az alany is homályba feslő
lobogtathat bárki nászi kendőt
két ismeretlen felé
a valószínűtlenségét kitalálón
ragyogtathat fényt
felejtett titokra
bár az
aki mondta
engem ne a szeretet
szerelem temessen
csupáncsak legenda
Hinta-palinta
a nem-szédülőkből
akárki ráülhet
Péter Pali Eszter
gróf Töhötöm Ábel
és Baronesz Sári
csak arra kell vigyázni
az a hinta a fejemben lüktet
bölcsőbe ültet
bölcsőből a sírba
sírból a pokolba
szükség lesz azonnal
új felvigyázókra
Halálom szégyenén át
senki ne segítsen
történjen úgy
mint a megtörténhetetlen
a pillanatba zárt
kinyithatatlan
amelybe nem láthat
kíváncsi ablak
fensége nem szorul
irgalomra
s már az se látszik
mielőtt
elragyogna
Idáig érve fürjekre gondolok
egy-két le nem nyelt sült galambra
a sorstól kinek-kinek ennyi jut
ha másoknak esetleg több a jussa
visszamenőleg ez aligha számít
s hogy az élet hová nyit ajtót a másba
annak esetleges csodáit lesve
már elkésett ajándék
Heuréka
ma ismét a sötétség
kapuira látni
nem kell törődni
kit tegezni kit magázni
a fesztelenség békéjébe ápol
a semmiségbe vezető sugárút
a mindenmindegyre rábólintó szándék
amit már senki se szálaz szét
rossz kutyákra
szép macskákra
jó fiúkra
rossz leányra
én-magamra
ön-magára
Porcukorban
a rettenetes csendben
tempózni előre
ha új színre lelnék
kijutnék belőle
de minden fehér köröttem
egyre fehérebb
vakít a színtelenség
a csend ólomburka
fordulhatnék talán
egy ügyes szemészhez
aki a porcukrot
fejemről leszórja
Hogyan lehetne adni másnak
ha az ember önmagának is
csak koldusa
az énre pazarolható rész fokát
nem ismerheti
ismeretlenek közt kódorogva
magát sem kímélve
úgy osztozkodjon
ne károsodjon senki
Kereket oldott a k betű
ma meg az 1 veszett el
alighanem rossz ábécét tanultam
most hát elindulok
földöntúli bennszülöttekre nyilazni
otthon készített fegyverekkel
így enyém lesz a teljes vadászzsákmány
Minden élet bevallhatatlan
mert az ember sertésfejével
az örökkévalóságban turkál
ahelyett hogy azt röfögné
ő a moslékot szereti
finnyás dolog számára
az égi manna
mennybe repeső igyekezettel
amúgy sincs megáldva
hiszen nem nőtt szárnya
nem tud repülni
régen rászokott
a földi pocsolyákra
Az élet dzsungeléből
kiszámítható-e a legmegfelelőbb
tett erénye
mely mindenki felé
egyformán ragyog
vagy minden
a szerencsére bízható
korai felismerésnek
késői beismerés az adója
mert az egyént
a mulandóság
börtönébe zárja
s aki ez ellen
tiltakozna
kikacagható pojáca
Nem játszottam balalajkán
a zongorán is csupán
néhány látványos
futamra tellett
Démoszthenész
ha dadogás helyett
nem a szónoklást
gyakorolja
kemény kavicsokat ropogtatva
kiváló céllövészként
vagy síkfutóként
tán jobban jár
de miként változott volna
az én karrierem?
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Számos perpetuum mobilét
elügyetlenkedtem
ert mindig hiányzott
a megfelelő részlet
pedig a sikertelenség
nem is rajtam múlott
hiszen én elejétől fogva
egyben láttam az egészet
Kis fákat ültettem egykor
nem akartak nőni
kifogyott a mennyből az eső
a levélbe szökkenő ígéret
az istent teremtő frázis
füvet aszalok a föld alá azóta
fejetetejére fordult a világ fölöttem
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Színek és illatok létrafokát mászom
a krampampuli-láng hirtelen fellobban
ismeretlen korban
tán gyerekkoromban
napok és évsziták
ketrecén át látom
vagy inkább észlelem
hogy tódul fejembe
a meg nem élt mámor
Megy a vonat röf-röf-röf
mért nem mondja töf-töf-töf
azért mert ez disznóvonat
előrefut
hátratolat
mindig egy a muzsikája
az se segít ha megszánna
azt mondaná töf-töf-töf
s megszűnne a röf-röf-röf
A kajánság-szindróma még hiányzik
kacagtató- vagy hánytatószer
amellyel ki-ki a sorsából kilábol
mert a halál is kétes
ha előtte nem lehet
kiröhögni a világot
Nem gyötörnek látomások
legfeljebb látom hogy ások
tudhatatlan hogy mi végre
hiszen nincs kit eltemetni
segítség sincs hozzá senki
a halottak már nem ásnak
fittyet hánynak a munkának
jobb lenne hát megpihenni
a kihányt föld kire várjon
üres a sír
betemettem
ás az ásó
önmagától
Ne nézz a tükörbe
lement a foncsora
az ablakba nézzél
a fal van mögötte
közöttük a mélység
átjuthatni rajta
az arcod nem véd ott
csak ugorni kéne
a mozdulatlanság
gyávák szenvedélye
Ha minden egyszerre széjjelrobban
nem marad én se másik
ilyet az isten se tud kitalálni
ha mindennek végleg vége
nem marad kit elsiratni
az emlékek elfeledtek
nem marad út
irány cél se
akkor lehet mondani hogy
végre
béke
de ezt is csak
csend idézze
Vezeklő-övet nem kötök magamra
az kössön aki az üdvösségre éhes
ilyen kétes nevetséges jutalmat
nem kívánok magamnak
s bár tudom az elképzelhetetlen
és a képtelen különféle
az értelem egyikből sem építhet várat
akkor meg mi a frásznak?
Habanéra
ez is volt kétségtelen
de nem tudom honnan
szüremlett belém
ez a kitapinthatatlan
üzenet
forrása ismeretlen
színe szaga nincs
testetlenül mégis hozzám tapad
mit kezdjek vele?
hol találkozhattam vele?
múltamnak rólam leszakadt partjain
mert zeng tovább
lekottázhatatlanul
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Liftgombokat nyomogatok
pirosat zöldet sárgát
nagy a zűrzavar
nem tudom utam célját
azt sem hova érek
játszom a színekkel
nagy baj így sem érhet
csak ha rádöbbentenének
ez a játék nem is játék
vele égek
Megérzések súgnak és hazudnak
azt mondják csodákban higgyek
én meg utánuk papolom persze persze
aztán nekiütközöm a higgyek-hegynek
a kupámat jól bevágom
de tovább dünnyögöm persze persze
mert kinek lenne mersze
kiokosodásra várni
Akáhába* mentem
de nem értem oda
sok ott az üres ágy
az egyikben én fekszem
nagy marha lehettem
társamat bíztatom
köszöntsön helyettem
csak a fejét rázza
messze lakik tőlem
Berzengóciában
halotti lepellel
szépen letakarva
– – – – – – – – – – – – – – – –
Pity-pity-pity
pintyőke szép madár
énekelni nem sajnál
a fejemben kapirgál
agyvelőmből csipeget
friss magért nem kéreget
jól teszi ha így csinál
nincs szükség az észre már
a jómag meg oly kevés
pintyőkém még éhen vész
lenne aztán siralom
jó hogy én már nem hallom
kiürült a koponya
madárkának lakoma
csitra-csitra csitra-csisz
rossz sora van aki árva
a szüleit nem találja
s ha rájuk találna alma
pont neki nincs apja anyja
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
A lehetetlen többször szembejött velem
de mindig kikerültük egymást
kalaplengetésre se került sor
arcunkon inkább a félelem motoszkált
meg valami bárgyú tisztelet
ha összeütközünk
tudtuk mindennek vége
ha életünkbe lépne
ott nincs helye
s nélküle mit kezdjünk vele
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Mintha imám mormogna a falon át
vagy kukoricát őrölnének
egy gutaütött tenor szavakat morzsol
nem értem
alighanem ő sem
mégis övé az érdem
hogy mégis csinálja
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Tántorgó díszlépéssel járunk
de nem szalutálunk
azt meguntuk mindörökre
inkább a tegnapot emeljük köbre
visszamenőleg semmilyen fölösleg
semmit sem számít
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
A nyomorúság gonoszsággá válhat
mert hogy segítsen egymáson
két vinnyogó állat
a csók kiszáradt
se hit se vágy
egymásra átkokat kiabálnak
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
A vak vezet világtalant értelmében
gyakoroljuk a beszédet
a bandzsa holland lány
időnként szembeköp
nem turpisságból
foghíjas a drága
és nehezen sikerednek az esz-ek
közös jó szándékaink
együtt sisteregnek
Kneip-kúrázom
hideg és meleg vízben ázom
forró kövek kavicsok alattam
lassan szárad benedvesített talpam
előbb-utóbb mindenbe belenyugszom
még abba is gyerekkoromban
háromszor volt mumpszom
de csak kétszer kaptam
Zwack-oranzsádét
pedig akkor
erre is tellett volna
az igazságot több elmélet
és tulajdonság zsarolja
jóság gonoszság hűség
s anélkül hogy bőrünkbe sütnék
így marad örökre ez a törvény
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Mire az utolsó indiánt is lelőtték
és a maradékból megmaradt három
a gonosz törzsfőnök rám rikácsolt
sápadtképű téged is gatyába rázunk
ettől kezdve kellett volna
mindent másképpen csinálni
nem rosszul megtanulni zongorázni
a latinszószedetet hagyni másra
és csak azon igyekezni
a dzsungelbe mielőbb visszatalálni
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Ma kék az ég süt a nap
hancúroznak a nyomorékok
a jóisten mosolyog
a táncdélutánon párt választanak
és ülve táncolnak
a meghülyült szeniorok
fejük felett egymásnak repülnek
az ügyetlenebb őrangyalok
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Errefelé ritkábban jár a taxi
mint a mentőautó
ebédhez vacsorához partedlit kötnek
a kismamáknak és kisapáknak
az épületen belül is
kézi hajtású és motorizált kerekek dübörögnek
versenyeznek a tolókocsik
visongnak a bénák
a szélütöttek kacagása idehallik
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Ujjé most felrepülünk a mennybe
és vissza is jönnénk ha lehetne
az összehasonlítás sohasem árthat
minek kell kétszer megütni a bokánkat
Elszálltak a bölömbikák
madarak és bölények egyaránt
az apacsokról nem is szólva
mintha itt se lettek volna
wigwamjaik tárva-nyitva
kitakarítva
semmi se hiányzik
se tomahawk se nyíl
se egyéb fegyver
mindenből a holnemvolt hangulata árad
és hogy én is itt jártam egyszer
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Morgó Hapci és Vigyorgó
ez a hét törpe lehetett
a többieket megették
a kannibál gyerekek
vagy a kihulló emlékezet
fekete alagútban
alamuszi négerek harca
a sötétség végleg
szétterpeszkedett
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
Vejem cipőjében csoszogok
igaz két számmal nagyobb
de kényelmes kitaposott
a különös az hogy én élek
ő halott
pedig együtt kacagtunk
búsultunk közös ég alatt
őt az első agyvérzés vitte el
akkor még nem tudtam
engem is fenyeget
– – – – – – – – – – – – – – – –– –
A kinek van igazát játsszuk
két napja tart az ütközet
sok a sebesült
néhány halott
de ez itt nem számít
csak az igazság szeplőtelensége
mindig csak ketten játszanak
a halott is játszhat
feltéve
hogy a másik fél állítása kétségbevonhatatlan
Pillanatkép a múltból
szalonunkban az általam utált
rokokó bútor
Bódi bácsi szivarja füstöl
rokkantsági díszelnök jelenleg
valaha huszártiszt
anyám szavalni készül
Szabolcskától a Kisdemeter Rózsika következik
gyönyörű hangján felzendül a pátosz
Bódi bácsi is szaval
ő Adyt visszafogottan
magában dörmög
anyám túlszárnyalja bőven
akkoriban azt hittem jól teszi
a dolgokon visszamenőleg
sem lehet segíteni
Egy megváltoztathatatlan
tábla rémít
spongya azt nem törli le
sikít a kréta
nyomot sem hagyva
süketnéma diák áll előtte
nyelvet ölt rá a példa
ilyesmi többé nem kísért
a gondolatok inflációja ápol
bárki megszabadulhat önmagától
Vajon az emlékezet
melyik bugyrából
bújhatott elő
e csilletologatásra sem
használható vén Kvak
a patkányetető
szócsutkákba botlom
szála szénpor
zavaros jelenné válik
az élő múlt idő
infúziókkal felpikázva
csövek és csavarok
szitáján fekszem
egyedül hagyottan álmodom arról
az álom fogát kihúzták
s elfagyasztott a heg
a vén Kvak hiába ágál
néma a tárna
mi többé nem gondolunk magára
zúg a szócsonkok mögül