Kalligram / Archívum / 2003 / XII. évf. 2003. szeptember – Populáris regiszter / A nem ismert (?) tartomány

A nem ismert (?) tartomány

A Star Trek világa

   

„A Star Trek alapjában véve a SF

nagy elbeszélésének kispolgári variánsa."

Reiner Matzker

 

1. Űrszappanopera és/vagy posztmodern misztériumjáték

Minden kaland valami felülmúlhatatlannal kezdődik – írja egy, a Star Trek (ST) topográfiájáról írott tanulmányában Stefan Bereth és Christopher Witte.1 A ST, a kései huszadik század amerikai kultúrája populáris mítoszának „kalandja" a hatvanas években kezdődött egy kezdetben nem is olyan sikeres tévésorozattal. Az Enterprise csillaghajó kalandjain egy egész generáció nőtt fel, a főszereplők ikonokká, kulturális jelekké váltak, a megjelenített technológiákról, társadalmi viszonyokról és filozófiai dilemmákról tudományos munkák értekeztek, és értekeznek még ma is.2 Egy szimpla SF sorozat rövid időn belül a valós 20. század végi (amerikai) világot meghatározó jelenséggé vált.3

Az első ST-szériát (TOS = The Original Series) 1966-ban kezdték el sugározni, és ez máig a legsikeresebb, legnagyobb hatású sorozatnak bizonyult. Kirk kapitány (a hajó és a legénység biztonságát mindenek fölé helyező, másfelől magának való apafigura), Spock parancsnok (egy idegen faj, a vulkáni emberfeletti képességekkel rendelkező hivatásos „problémamegoldója"), Uhura hadnagy (az empatikus figura), Chekov (a kicsit botladozó, de végül minden helyzetben helytálló átlagember), Scotty (minden csillaghajó-gépész példaképe) megteremtették a ST-univerzum perszonális pretextusait. Minden későbbi sorozat a TOS-ban megadott paraméterekhez mérte magát. 1987-ben indult útjára az Enterprise következő nemzedéke (TNG = The Next Generations), amely az előző sorozathoz képest nagyjából száz évvel később játszódik, azonban az epizódok alapvonalait tekintve nem sokat változtatott a korábbi struktúrán. A majd évszázadnyi ugrás természetesen nem jelenti, hogy az előző legénység szinte valamennyi tagja ne jelenhetett volna meg benne akár csak egy epizódszerep erejéig (pl. Kirk kapitány halálának mitikus elbeszélése is helyet kapott benne). 1993-ban indult a harmadik sorozat, a Deep Space Nine (DS9), amely a korábbiaktól eltérően nem egy csillaghajón játszódik, hanem egy bolygó (a Bajor) körül keringő űrállomáson. Ezzel kissé értelmét veszítette a korábbi két sorozat mottója: „Eljutni oda, ahol ember még nem járt soha", viszont nagyobb teret engedett a sorozat „Umweltjének", a Föderációnak alaposabb bemutatására. A következő sorozat a 5far Trek: Voyager (Voy) címet viseli. Az állandó helyszín ismét egy csillaghajó, amely azonban a Föderációs felségűrtől sok ezer fényévre tévedve a hazafelé vezető utat keresi. Ez utóbbi két ST-sorozat már erősebben érvényesíti a tömegkultúra korabeli igényeit, ezért megnőtt a szereplők mindennapi világát, hétköznapi életét felmutató szappanopera-jelleg szerepe. A legutolsó sorozat (Enterprise) a mítosz keletkezéstörténetét beszéli el: az emberi faj első űrutazásának története még a Föderáció megszületése előtt játszódik, így sok szempontból a későbbi történések genezisét kell hogy tematizálja.

A történetkomplexum (a legutolsó sorozatot leszámítva) a 24. században „játszódik". Az egyes csillaghajók legénységei az univerzum eddig feltérképezetlen területei felé haladva4 újabb és újabb világokat, fajokat és létformákat fedeznek fel, miközben folyvást megoldhatatlan problémákba ütköznek, melyeket aztán az emberi (illetve humanoid) lelemény a legutolsó pillanatban mégis megold.

Az űrszekerek azonban nem a végtelen Univerzumban kalandoznak, hanem csupán egyetlen galaxisban, a Tejútrendszerben. Még a görbületi sebesség (warp) is kevés ahhoz, hogy átlépjék a Tejút határait. Az egyes fajok, kultúrák, melyekkel találkoznak tudományos-technológiai fejlettségben, társadalmi berendezkedésben térnek el egymástól. Ezzel együtt a ST világa antropocentrikus világ. E világ abszolút nulla pontja, a Bolygók Egyesült Föderációja is kizárólag humanoid fajok közössége. Az összes Enterprise (és a Voyager, de a DS9 is) elsősorban humanoidokkal találkozik. Vannak persze fontos kivételek. Ilyen például a TNG „Silicon Avatar" című epizódjában felbukkanó „kristálylény", akit, mivel semmiféle módon nem sikerült kapcsolatba lépni vele, elpusztított az Enterprise legénysége.

A ST világára tehát a humanoid kultúrák fölénye jellemző, amit az Egyesült Bolygók Föderációján belül a Terránok (földiek) dominanciája (politikailag, kulturálisan, katonailag stb.) is megerősít. Topográfiailag ez oly módon jelenik meg, hogy az ismert világ középpontjának jelölésére a „001-es szektor" elnevezést használják. Ez közvetlenül a Föld (Terra) bolygó közelében van, ami azért furcsa, mert a Terra nem a legrégebbi űrutazó civilizáció. (A vulkániak már régebben utaznak, s ők veszik fel a kapcsolatot az emberekkel is!) Ebben a topográfiában a Föld a galaxis Greenwiche. Az abszolút középpont. A Föderáció bázisa szintén a Földön van; a Föderációs Tanács székhelye San Francisco, az elnök lakhelye Párizs, a Csillagflotta Akadémia pedig a nyugati parton van. A Föderáció határát képezi az úgynevezett „Semleges zóna". Ami ezen kívül van, az veszélyes (tehát kihívás).

A galaxis topográfiai felosztása szerint Alfa, Béta, Delta, Gamma kvadránsból áll. Ezek közül a Gamma a legveszélyesebb: ott lakik a Borg, a Föderáció egyik legnagyobb ellensége. A Delta kvadráns a galaxis „terra incognitája", amely csupán a Voyager csillaghajó számára ismert terület.

A Bolygók Egyesült Föderációjának területe alig 10 %-a az egész galaxisnak, és kb. 150 kisebb-nagyobb civilizáció lakóiból áll. A két alapító tag a vulkáni és a földi nép. Beláthatatlanul sok faj tartozik a Föderáció szövetségébe (vulkániak, trillek, betazoidok, emberek stb.), és sokan, bár meghatározó szereplői a ST világának, nem tagok, csak kapcsolatban állnak vele: pl. ferengik, klingonok, romulánok, bajoriak stb. A Föderáció tagjai kizárólag humanoidok: fiziognómiájukra a testhez képest arányos fej, két szem, páros végtagok, kb. 150–200 cm magasság, nagyjából közös anatómiai felépítés jellemző. Az eltérések inkább a fajspecifikumok kiemelésére szolgálnak: pl. a vér színe, egyes nemfunkcionális testrészek (klingon homlokredők, vulkáni fül, romulán szemöldök stb.)

A Föderáció koncepciója nyilvánvalóan a hidegháború utáni politikai változások analógiáján alapul. A Szövetség ugyanis nemcsak teljes jogú tagokból áll (vö.: NATO, EU): pl. a klingonok a túlfegyverkezés miatt kerültek gazdasági és ökológiai összeomlás fenyegette állapotba, ez késztette őket a Föderációval való békekötésre (vö.: Szovjetunió). Kultúrájukat sohasem integrálták a Föderációéiba.

   

A ST világában mítosz és televízió szoros kulturális kapcsolatrendszert feltételez. A mítoszok – mint a végső kérdéseket tematizáló történetek – egyik funkciója, hogy a nagy egzisztenciális-kulturális törések után közvetítsenek a régi és az új kultúra között. A modern média valami hasonló közvetítőfunkcióval bír, amennyiben kép és történet egyetlen célnak rendelődik alá. Ez a cél: a néző/befogadó bevonása egy komplex, a mindennapitól eltérő paraméterekkel rendelkező, ám azt sok szempontból mégis magyarázni, értelmezni, kritizálni képes világba. A televízió a jelenkor legnagyobb történetmesélője, s mint ilyen, sokrétű feladatoknak kell megfelelnie: vigaszt nyújt, értelmez, legitimációs segítséget nyújt (mi a jó és mi a rossz) stb.

A ST történetkomplexumát ez a kulturális tér korunk egyik „nagy elbeszéléseként" aposztrofálja. Egy olyan elbeszélésként, amely egyaránt szól a múltról, a jelenről és a jövőről. A szórakoztató funkciója révén azonban lemond minden hatalmi törekvésről: elsősorban mesélni akar, s csak másodsorban tanítani. A ST világa valódi, s ennek megfelelően összetett univerzum. A tévésorozat komoly (szub)kultúrát teremtett: tévé- és mozifilmek, magazinok, fanzinok, könyvek, videó- és szerepjátékok stb. egész komplexumát, amely egy átfogó intertextuális és intermediális kapcsolatrendszert alkot egy „kulturindusztriális szórakoztató rendszerben",5 amely mint ilyen, rendszerkarakterekkel (szereplők, rajongók, készítők stb.) leírható. A ST ugyanakkor önstabilizáló rendszer is egyben. A rajongók beleszólnak a történet alakulásába, felhívják az alkotók figyelmét az esetleges inkonzisztenciákra.

Egy ilyen kulturális perspektívából tekintve tehát a ST esetében sokkal inkább mítoszról kell beszélnünk, mintsem valódi utópiáról. Az utópikus mozzanat a ST világában így nem más, mint csupán egyetlen elbeszélés-momentum, egyetlen építőkocka a sok között. Valójában nincs szó egy új, más, jobb világ eljöveteléről, inkább a hagyományos példák újramegjelenítéséről (azaz korábbi mítoszokból való merítésről), melyet a kulturális kódrendszer paralel világként épít fel. A néző/befogadó úgy részesül belőle, mint valami titkos tanból. Ez kölcsönöz rituális karaktert a komplexumnak, mely révén a beavatottság liturgiája (részesedés egy másik, egy jobb, élményekben gazdagabb világból) felülírja a mindennapi világ kódjait. Ez (ikonikus és öntükröző módon) a DS9-ben is megjelenik, ahol a valós – egyébként élménydús – világ mögött egy még élménydúsabb párhuzamos világ található, ahová a szereplők rendszeresen kiruccanásokat tesznek.

 

2. Utópia és/vagy SF

A ST világában Utópia és SF viszonya vitatott, nehezen meghatározható. Az utópia egyes aspektusai (politikai utópia, morális utópia, társadalmi utópia stb.) érintkezési pontokat mutatnak a SF klasszikusnak mondható válfajaival (Asimov, Lem, Clark pl. felértékelik a SF műfaján belül a társadalmi konstrukciók ábrázolásának fontosságát), melyek – igaz, más hangsúlyokkal, de -hasonló kérdéseket tematizálnak. Ebben a mezőben értelmezhető a ST is, szemben pl. a Star Warssal, vagy a cyberpunkkal, illetve más, a kalandot, a high-tech-et előtérbe állító újabb műfajjal.

A klasszikus pozitív társadalmi utópia eredete azonban más, mint a SF-é. A politikai utópia archisztikus (hatalom) és anarchisztikus (hatalom nélküli) válfajai az antikvitásban keletkeztek. A műfaj a középkorban, Morus Tamás Utópiájának (1516) elterjedésével nyerte el modern arculatát. Morus művének címe műfajjelölő kategóriává vált, s egyben ki is jelölte a műfaj alapvető strukturális alapelemeit.6 Az ST csillaghajói a következő módon jelenítik ezt meg:

– a csillaghajók (pl. az Enterprise) a jövőbeli társadalom miniatűr modelljei,7

– jellemző rájuk a hierarchikus (militáns) szerveződés, melynek mintája a haditengerészet (lásd: csillagflotta),

– azonban működik az észelvűség, vagyis a hierarchikus elv egy diskurzív elvnek van alárendelve (ha éppen nem helyettesítik egymást),

– a tolerancia-elvet az Elsődleges irányelv8 érvényesíti,

– a ST világában a magántulajdon fogalma átértelmeződik: inkább attribútumokat jelent: pl. Picard kapitány furulyája, Riker első tiszt szaxofonja stb.9 Ami azonban mégis eltávolodást jelent a morusi alappillérektől, az az, hogy az Enterprise vagy bármely ST csillaghajó soha nem hermetikusan zárt közösség. A ST sikeresen elkerüli azt a konstrukciós hibát, hogy zárt társadalmat ábrázoljon. Ez azonban valójában nem konstrukciós elv, hanem a szerialitás követelménye, hiszen így válik folytathatóvá a sorozat, s így teremtődik meg a feltétele annak, hogy az egymást követő kapcsolatfelvételek újabb és újabb tapasztalatokkal szolgálhassanak. Ez végeredményben az utópisztikus tükörfunkció átvételét deklarálja, hiszen az újabb tapasztalatok mindig a meglévő tudás és rend átértelmezését jelentik.10

A politikai utópia tükörpozíciója (itt a rossz – ott a jó) a feudális világ krízisére, illetve a keletkező polgári társadalom szociális problémáira keresett megoldást. Ez természetesen igaz kell legyen a preindusztriális és posztindusztriális korra is. Alapkérdése, hogy hogyan fejlődik, illetve mivé képes fejlődni egy társadalom. Ennek mutatói a vallás, a törvények, és a gondolkodás. Az ábrázolt utópisztikus paradigma legfőbb esztétikai kategóriája a „fantasztikum".11 A klasszikus SF ezzel szemben arra kérdez rá, merre viszi az emberiséget a technikai fejlődés, vagyis a „tudomány" perspektívájából határozza meg a fikció tárgyát. A SF ugyanis a 19. század tudományos és technikai optimizmusának (vagyis tulajdonképpen a pozitivista tudományeszménynek) a terméke. Előzményei Cyrano de Bergerac és mások a 17–18. században. A SF új hősöket teremt: a tudóst, a mérnököt, feltalálót, felfedezőt, a tudományos alapossággal működő detektívet, akik mint prefigurák inspirálták a 20. századi SF-t.

A SF a kopernikuszi világkép logikája ellenében működik. Ha a mi naprendszerünk nem áll többé a mindenség középpontjában, nem zárható ki, hogy más életformák, akár az emberénél fejlettebb civilizációk is létezhetnek. A SF így tehát elsősorban az antropocentrikus világkép megrendüléséből táplálkozik, és két alapformában gondolkodik. Vagy az űrutazás során futunk össze az idegenekkel, vagy ők látogatnak el hozzánk. Ez a lehetőség veti fel azt a kérdést (vagy inkább kérdéskomplexumot), amit a SF folyton kerülget: Készen áll-e az emberiség egy civilizációs találkozásra?12 Hogyan definiálná magát egy, a miénktől eltérő logikájú világban?13 Milyen követelményeket támaszt az emberiséggel szemben egy ilyen kapcsolatfelvétel?14

Ennek megfelelően a ST egyik lehetséges olvasási alakzata a Bildungsroman. A ST világában az ember egy állandó tanulási folyamat alanya. Egy kockázatos utazás fikciója ismeretlen világokban, amely egyaránt felidézi a felfedezések korát (ismeretlen világok), és a vadnyugat mítoszát (itt: vad univerzum), a pionír-mozgalmat. A ST világa így szerveződik az utópia és a SF horizontjainak metszéspontjában. A társadalmi együttélés normatív aspektusa, illetve ennek kérdései a háttérbe szorítják az akciót, a kalandot. Ehelyett az aufklerista gondolkodás, a romantikus érzelmek, a felfedezői kíváncsiság, a világűr filozófiája stb. lesznek a fikcionális elbeszélés legfőbb narratív csomópontjai.

Ezen a ponton talán érdemes megvizsgálni a ST és az aufklerizmus viszonyát. A ST világának aufklerizmusa a felvilágosodás kanti vezérmondata, a „Sapere aude!" (Merj a magad értelmére támaszkodni!) és Herder humanizmusdefiníciója (az ember célja az emberi humanitás kibontakoztatása, kiképzése) kettős horizontjában definiálható. Jan Luc Picard, az Enterprise C és D kapitánya a következőképpen fogalmazza meg, hogy mit jelent a humanitás fogalma: „A humanitás fajunk jellemzője, azonban nem velünk született tulajdonság, hanem ki kell alakítanunk magunkban. Nem kapjuk készen a megszületéssel, igyekeznünk kell a világban való létezésünk céljává, s legfőbb értékünkké tenni, ez feladatunk summája." Az érvelés retorikája Kant azon fontos megszorítására vezethető vissza, amely így a ST világában is érvényes kell legyen: „Ha tehát megkérdik, felvilágosodott korban élünk-e most?" a felelet: nem, de mindenesetre a felvilágosodás korában."15

A ST világában, vagyis a 24. században még korántsem következett el a „felvilágosodott kor" paradicsomi állapota. Viszont a 24. századi ember – feltéve, ha csillagflotta-tiszt az illető – tudatában van annak, hogy a tökéletességre való törekvés – akár a felvilágosodás eszméje – egy soha be nem teljesíthető feladat. A lét értelme a 24. század csilagflotta-tisztje számára a szakadatlan tanulás és önfejlesztés. Számára nem az a kérdés, sikerült-e tökéletessé válnunk, hanem az, hogyan válhatunk tökéletessé!16

Visszatérve eredeti kérdésfelvetésünkhöz, a ST – szigorúan véve – nem az utópikus gondolkodás rendjét követi, de mégis annak sajátos módját modellálja. Ez nem más, mint a tanulás, az új konstruktív befogadásának fenntartott lehetősége. Képesnek lenni tanulni: ez a felvilágosodás hitvallása is. Ennek 24. századi modellje kiegészül „az emberré lenni" törekvéssel. A ST tulajdonképpeni utópikus mozzanata tehát nem más, mint az emberi képesség és készség a fáradhatatlan tanulásra. A ST utópiája, az „őszinte fáradozás" (Lessing), hogy jobbak legyünk. A probléma ezzel az, hogy a Borg, a ST világában az emberi kultúra legnagyobb ellensége ugyanezt az elvet vallja, azzal a különbséggel, hogy ezzel nem jár együtt az individualitás feltétlen tisztelete.

Ezen a ponton azonban alapvető problémával kerülünk szembe. Ha a fenti állítás („őszinte fáradozás" a tanulásra) igaz, felmerül a kérdés: eleget tesz-e ennek a ST világa? A továbbiakban e kérdés fényében a ST aufklerizmusának kérdését „a felvilágosodás felvilágosodása" problematika felől vizsgálom, és megpróbálok amellett érvelni, hogy a ST paradigmája önmaga kudarcát, beteljesíthetetlenségét hordozza magában. Ehhez Foucault egyik sokat idézett mondatát hívom segítségül, mely szerint „[v]annak olyan pillanatok az életben, amikor – hogy folytatni tudjuk a gondolkodást – fel kell tennünk ezt a kérdést: vajon képesek vagyunk-e másként gondolkodni és másként látni, mint ahogy eddig gondolkodtunk és eddig láttunk."17

Foucault felől más megvilágításba kerül az a fentebb explikált feltevés, hogy az Enterprise a felvilágosodás tradíciójában áll. Jó példa erre a Borggal való találkozás: Ha tényleg tökéletesedni akar az ember, miért nem fogadja el a Borg által felvetett alternatívát, a kollektív létezést (szemben az individualizmussal)? Miért nem látja a Borgban a Másikat, az idegen, de egyenjogú másik kultúrát? Ez persze nem inkonzisztencia a sorozatban, hanem a paradigma belső problémája, amely a paradigma határait jelzi. A fejlődésnek határai vannak, amennyiben ellentmondások merülnek fel az egyes paraméterek (pl. technikai fejlődés versus morál) között. A paradigma kérdéssé válik. Ez a felvilágosodás felvilágosodása. A korábban tett kijelentést így a következőképpen kell módosítanunk: a ST utópia a felvilágosodás korában, mert a sorozat komolyan veszi a felvilágosodás utópikus potenciálját, ugyanakkor jelzi annak anomáliáját, azaz kérdésessé teszi magát a paradigmát.

Thomas Kuhn szerint az anomáliák egy paradigma lehetőségeinek határaira hívják fel a figyelmet. Amikor már nem hatékonyak, az ad hoc hipotézisek segítségével még mindig a paradigmát értelmezik. Amennyiben a „humanitás kiképzése" a felvilágosodás paradigmája, s ezen belül a ST utópikus mozzanatát is ez alkotja, ágy az anomáliák arra a kérdésre hívják fel a figyelmet, hogy e paradigma nem érte-e el teljesítőképessége határait.

   

3. Science és/vagy fiction (az ellenség arca)

A ST világának mint SF univerzumnak az elemzése sok irányból kaphat ösztönzést. Jelen vizsgálódás zárásaként csupán egyetlen aspektusát villantom fel ennek, az idegen, illetve az ellenséges idegen kérdését.

A ST világában az „Idegenek", azaz a Föderáció számára veszélyt jelentő fajok az Amerikai Egyesült Államok (értsd: a nyugati demokrácia) aktuális ellenségképének lenyomatai. Az első széria legfőbb ellenségképe, a Klingon Birodalom, a 60-as évek hidegháborús feszültségét idézi fel. A klingonok harcias, hódító humanoidok. Legfőbb értékeik a hősiesség, a becsület és dicsőség, melyek azonban csak a Föderációval való békekötés után jelentek meg ábrázolásukban. Korábban leginkább egy mindent elpusztító, kegyetlen, a sztyeppei népekre, leginkább talán a mongolokra vagy a tatárokra emlékeztető fajként jelentek meg.

A következő generáció ellensége, a Borg, már a 90-es évek ellenségképét modellálja: Delta kvadránsbeli humanoid létforma, testi és szellemi képességeiket technikai implantátumokkal (nanotechnológia) „javítják föl". Nagyon erősek és „gonoszak". Kolonializáló, agresszív faj. A Borgnak nincs elsődleges irányelve, egyetlen céljuk, hogy minden idegen fajt asszimiláljanak, mivel számukra ez jelenti a fejlődést. A Borg név a Cyborg (Cybernetic Organism) szóból asszociált megnevezés, de érdekes módon nem a Csillagflotta nevezte el őket, hanem már eleve ezen a néven mutatkoztak be: „Mi Borg vagyunk. Asszimiláljuk magukat. Minden ellenállás hasztalan!"

A 24. századi emberiség ebben az utópikus államban/közösségben látja a legnagyobb fenyegetést.18 Valódi erejük nem abból ered, amit birtokolnak (pl. valamiféle megaerejű pusztító fegyver), hanem éppen abból, aminek híjával vannak, vagyis erőfölényük az individualitás, azaz az egyéniség hiányából táplálkozik. Ahogyan az emberi agy egyetlen neuronja sem rendelkezik önálló tudattal, de az összes együtt tudatot képez, ugyanúgy egyetlen Borg-dolgozó sem tudatos lény, s csupán a közösség részeként identifikálható. A Borg Én-je a tulajdonképpeni Mi. Ők a tökéletes kollektíva, nincs fúrás, nincs lógás, nincs sértődés, csak a kijelölt feladat tökéletes elvégzése.

A Borg agresszív és (egy jó ideig, Janeway kapitány személyében az első szerepeltetett női kapitány megjelenéséig) legyőzhetetlen faj. Az emberi kultúrával szemben a kollektíva számára valamely egyed pusztulása nem morális kérdés, hanem technikai: hogyan lehet újrahasznosítani. Szubtéri jelekkel kommunikálnak („totális kommunikáció"), minden Borg minden más Borgot egyidejűleg hall. Az állandó információáramlás a lételemük. A hangok kórusa a Borg kollektív tudata.

A Borg más fajokat asszimilál, így fejlődik. Az individuális társadalmiszociális szervezettségű fajokat alacsonyabb rendűnek tartják. Innen nézve: a tökéletességet „terjesztik" a világűrben. Ebből a perspektívából szemlélve az asszimiláció nem sokban különbözik a Föderáció aufklerista kolonializációs stratégiájától. Egy aprócska gond van csupán. A Föderáció számára a Borg nem hagy választási lehetőséget („Minden ellenállás hasztalan!"). Az asszimiláció alternatívája nem a „minden marad a régiben", hanem a halál.19

A Borg külső paramétereit tekintve humanoid faj. Humanoid és gép keverékei. Humanoid formájuk eredeti fajuk maradványa, de élettelen benyomást kelt (színtelen, inkább szürke bőr, mozdulatlan, robotszerű arc, számtalan implantátum a test egész felületén stb.). Űrhajójuk kocka vagy gömb alakú, azaz tökéletes geometriai formákat mintáz, ráadásul igen félelmetes látványt nyújt. A faj megjelenítése felidézi az egyszerre csodált és félelemmel szemlélt japán, illetve kínai anti-individualista társadalmi berendezkedést, a fanatikus iszlám csoportoknak a nyugati individuum-felfogástól idegen kollektivizmusát (az egyén a csoport akarata és célja alá rendeli saját individualitását), ugyanakkor megjelenik a náci hadigépezet embertelenné technikalizált réme is (asszimiláció, népirtás).

Rendkívül érdekes következtetésekhez vezethetne az emberi kultúra összehasonlítása a Borgéval. Legfőbb különbségük az evolúció fogalmának értelmezésében fedezhető fel: A Borg végeredményben nem fejlődik, nem fejleszti magát abban az értelemben, ahogyan az emberi kultúra teszi. A Borg tudja, mit akar elérni (a tökéletes létforma), és azt is tudja, hogyan. Az összes életforma asszimilációjával.20

Felvethető (ahogy a sorozat több epizódjában fel is merül) a kérdés: lehet-e a Borgot emberi perspektívából szemlélni? Az „I, Borg" című TNG epizódban humánus elvek alapján „megmentenek" egy Borg-dolgozót, majd felfedik számára az individuális létezés mibenlétét, s végül nevet is adnak neki (Hugh). Az Enterprise legénysége ebben a szituációban alapvető hibát követett el, amit az Elsődleges irányelv megsértéseként is értelmezhetünk: beleavatkoztak egy másik faj életébe, veszélyeztették annak létét, sőt, azt is mondhatnánk, kísérleteztek egy idegen faj egy egyedén. A Borgot a saját, emberi perspektívájukból akarták megérteni, és – végső soron – asszimilálták azt.

 

 

 

Jegyzetek

  1. Stefan Bereth, Christopher Witte: Topographie der Zukunft. In: Kai-Uwe Hellmann, Arne Klein (Hrsg.): „Unendliche Weiten..." Star Trek: zwischen Unterhaltung und Utopie. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1997. 16–19., 16.
  2. Pl. Stephen W. Hawking említhető, aki szereplőként is megjelent egy ST-epizódban (TNG: „Descent").
  3. Csak néhány példa: A „Plato's Stepchildren" című TOS-epizód volt az első a filmtörténetben, amelyben két eltérő bőrszínű személy csókolózott. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA a Trek-rajongók hatására nevezte el Enterprise-nak első űrsiklóját (a populáris mítosz itt kezdte meg beavatkozását az emberiség történetébe), az első tévésorozat színes bőrű sztárja, az Uhura hadnagyot alakító Nichelle Nichols Martin Luther King tiltakozására tért vissza a sorozatba. Vö.: http://www.dfmk.hu/trektorbeam/cikkek/tudod-e/index.html
  4. Kivétel ez alól a Deep Space Nine sorozat, amelyben – lévén, hogy egy űrállomáson játszódik – nem utaznak sehová, viszont egy közvetlenül az állomás mellett lévő, a galaxis egy másik részéből idevezető féregjáraton keresztül folyamatos a kalandutánpótlás.
  5. Kurt Hickether: Die Utopie der Serie. Myten und Weltsicht in ST-Universum. In: Kai-Uwe Hellmann, Arne Klein (Hrsg.): „Unendliche Weiten..." Star Trek: zwischen Unterhaltung und Utopie. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1997. 120–138., 121.
  6. Ilyen strukturális alapelem (amelyhez minden későbbi utópia méri magát):
  • ideális állam/közösség leírása;
  • észelvűség az ideális államban;
  • tolerancia az ideális államban;
  • a magántulajdon problematikája, illetve tilalma az ideális államban.

   7.    A későbbi sorozatok, pl. a DS9 már a valódi 24. századi földi társadalmat is
megmutatják, ahol korrupció, hataloméhség még mindig van!

   8.    A Föderáció legfontosabb alapelvei között is az első: „Tilos a csillagflotta minden űrhajójának és tagjának bármely kultúra vagy társadalom normális fejlődésébe beavatkoznia. Ez a direktíva fontosabb, mint a csillagflotta bármely hajójának vagy tagjának védelme. Veszteségek tolerálhatók, ameddig ezen direktíva betartásához szükségesek." Vö.: http://www.dfmk.hu/trektorbeam/cikkek/fo_dierktivak/ index.html

   9.    Itt a Ferengi Szövetséggel való különbségre lenne érdemes kitérni!

  10.  Pl. Crusher doktornő és egy szimbionta faj (trill) képviselőjének szerelme a TNG „The Host" című epizódjában átértelmezi a hagyományosan (a konzervatív nyugati világnézet szerint) azonos faj és különböző nem alapján felfogott szexualitás és szerelem kérdését.

  11.  A szó todorovi értelmében, mely szerint a fantasztikus „szöveg" arra kényszeríti olvasóját, hogy a mű világát nem élő személyek világának, ne a saját világával azonos paraméterekkel rendelkező univerzumnak fogja fel, és hogy habozzon az elbeszélt események természetes és természetfölötti magyarázata között. Vö.: Tzvetan Todorov: Bevezetés a fantasztikus irodalomba. (Ford. Gelléri Gábor.) Budapest, Napvilág, 2002. 31.

  12.  Vö.: Stanislaw Lem: Solaris

  13.  Vö.: Stanislaw Lem: Éden

  14.  Vö.: Arthur C. Clark: 2001. Űrodisszeia, illetve: 2010. A kapcsolat éve

  15.  Immanuel Kant: „Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás?" (Ford. Vidrányi Katalin.) In.: uő: Vallás a puszta ész határain belül és más írások. Budapest, Gondolat, 1980. 77–85., 83.

  16. Viszont látnunk kell, hogy e kérdés a Borg esetében is hasonló módon tevődik fel...

  17. Michel Foucault: A szexualitás története. A gyönyörök gyakorlása. Budapest, Atlantisz, 1999. 12–13.

  18. Persze ott van még a 8742-es faj (Voy) vagy a Dominion (DS9). Jelen vizsgálódásban nem térek ki rájuk.

  19. Meg kell jegyeznem azonban, hogy meglátásom szerint a Föderáció demokratikus elvei ugyanúgy „veszélyesek" lehetnek egy kultúrára nézve, mint a Borg a világegyetem összes fajára nézve. Ezt példázza a Föderáció esete a Ferengi Szövetséggel.

  20. Ezt a legjobban talán Walter Benjamin korsó-hasonlatával lehetne példázni. Ahogyan a korsó törött darabjai egy egész korsóvá, úgy a világegyetem összes létformája egy tökéletes életformává áll(na) össze.