Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. december / A MAGUKRA HAGYOTT ÚJSÁGOK; FELSZABADULÁS; STÍLUSOS HELYET

A MAGUKRA HAGYOTT ÚJSÁGOK; FELSZABADULÁS; STÍLUSOS HELYET

   

     

A MAGUKRA HAGYOTT ÚJSÁGOK

 

Az asztalomon újságok hevernek,

némelyik hónapokig ott marad.

Aszalódnak. Míg nincs vége a pernek,

magukat olvassák az oldalak.

 

Vádlom magam, ahogy ott forgatom,

hogy nem az asztal lapjánál tanyázok,

hogy szorgalom helyett a forgalom,

az lelkesít, és szorgosan cikázok.

 

„Fontos-e az – mondja énem, a vádló –,

hogy minden árkon, bokron túl legyél?

Csak zabálsz, mint a bomlott húsdaráló,

mely ismeretlen fasírtról mesél.”

 

„Igen, fontos – mondja énem, a védő –,

míg száll a vérkeringés dallama.

Én nem vagyok szilárd, se lassan érő,

a koncentrálás szétmállasztana.”

   

 

FELSZABADULÁS

 

A narancsot héjastul átharapni,

a felét visszatenni pimaszul,

ép felével az eladó felé.

A pincért idehívni: „Az a helyzet,

véletlenül a csészét is lenyeltem.

Majd fizetem.” Mohón vágytam ilyen

kis önfejlesztő dolgokat csinálni,

belső erőmről szóló vicceket.

Aztán egy nap összeszedtem magam.

Tizenkilenc zsömlét kértem, igen,

ennyit diktált a szabadság belül,

és a pénztárosnőre mosolyogtam.

Vittem a zacskót. Minek ennyi zsömle.

Az utcán osztogatni gyáva voltam.

 

 

STÍLUSOS HELYET

 

Rejtély, hogy mit vártunk a nyaralástól.

Elgörbült küllők, fals kirándulások,

összeszorított fogú kertmozik.

Az a hely sose volt jó, ahol éppen

megszomjaztunk, így elkezdtünk keresni

egy nekünk való, stílusos helyet.

Ilyenkor semmi nincs, és egyre nincsebb,

megkeserül a kereső elán,

s minden ötletet sarokba szorít.

A végén már csak egy vécét kerestünk,

a megnyugvás utolsó zálogát,

aztán már azt se. Hazáig kibírjuk.