A MAGUKRA HAGYOTT ÚJSÁGOK; FELSZABADULÁS; STÍLUSOS HELYET
A MAGUKRA HAGYOTT ÚJSÁGOK
Az asztalomon újságok hevernek,
némelyik hónapokig ott marad.
Aszalódnak. Míg nincs vége a pernek,
magukat olvassák az oldalak.
Vádlom magam, ahogy ott forgatom,
hogy nem az asztal lapjánál tanyázok,
hogy szorgalom helyett a forgalom,
az lelkesít, és szorgosan cikázok.
„Fontos-e az – mondja énem, a vádló –,
hogy minden árkon, bokron túl legyél?
Csak zabálsz, mint a bomlott húsdaráló,
mely ismeretlen fasírtról mesél.”
„Igen, fontos – mondja énem, a védő –,
míg száll a vérkeringés dallama.
Én nem vagyok szilárd, se lassan érő,
a koncentrálás szétmállasztana.”
FELSZABADULÁS
A narancsot héjastul átharapni,
a felét visszatenni pimaszul,
ép felével az eladó felé.
A pincért idehívni: „Az a helyzet,
véletlenül a csészét is lenyeltem.
Majd fizetem.” Mohón vágytam ilyen
kis önfejlesztő dolgokat csinálni,
belső erőmről szóló vicceket.
Aztán egy nap összeszedtem magam.
Tizenkilenc zsömlét kértem, igen,
ennyit diktált a szabadság belül,
és a pénztárosnőre mosolyogtam.
Vittem a zacskót. Minek ennyi zsömle.
Az utcán osztogatni gyáva voltam.
STÍLUSOS HELYET
Rejtély, hogy mit vártunk a nyaralástól.
Elgörbült küllők, fals kirándulások,
összeszorított fogú kertmozik.
Az a hely sose volt jó, ahol éppen
megszomjaztunk, így elkezdtünk keresni
egy nekünk való, stílusos helyet.
Ilyenkor semmi nincs, és egyre nincsebb,
megkeserül a kereső elán,
s minden ötletet sarokba szorít.
A végén már csak egy vécét kerestünk,
a megnyugvás utolsó zálogát,
aztán már azt se. Hazáig kibírjuk.