Dávid

Parittyájával a vállán, a gyilkos kővel a kezében Dávid fél évezrede szimbóluma a győztes ifjúságnak. Miért pont ezt az alakot találta meg a nyers márványtömbben Michelangelo Buonarotti? Miért találta szépnek? Miért találjuk még ma is szépnek a művet?

A humánetológia nem fogadja el azt az állítást, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik”, sőt mindig igyekszik a szép mögött valami, akárcsak csekélyke, rendellenes, de valamiféle serkentő érdeket megtalálni. A szépségideálokat nagyon befolyásolja a kulturális környezet, a divat, a média, mégis van valamelyes állandóság mögöttük, ha a véleményét sokféle ember, sokféle korból adhatja. A szép nő fiatal, telt keblű, gömbölyded tomporú. Legalábbis hosszú távon, a lapos, sovány, girhes hölgyek csak átmeneti ideig dominálnak. A humánetológiai magyarázat megfelelő statisztikai vizsgálatokkal alátámasztva egyszerű. Az átlagos férfiaknak a termékeny, utódnemzésre biológiailag legalkalmasabb nő a legszebb. És az ilyen telt keblű, bizonyosan nem sovány és legfőképpen fiatal. Fordítva is vizsgálták a dolgot, vajon a termékeny nőnek milyen férfiak tetszenek. Sokan valószínűleg hajlandóak lennének megkockáztatni, hogy a fiatal, erőteljes férfiak, Dávid például. Sajnos nem. A hölgyek az érett, erői és hatalma csúcsán lévő férfit látják szépnek. Ennek is megvan az etológiai magyarázata. Az utód felnevelése szempontjából az erőforrások gazdagsága a fontos. Nem minden korban a pénz, hanem a szociális státus, a hatalom, a dominancia.

Miért szép akkor Dávid?

Miért van akkor annyi ifjú szerelmespár?

Magyarázattal az emberi szexualitás elemzése szolgálhat. Eltérően a legtöbb állattól, az emberi szexualitásnak csak egyik funkciója a reprodukció, amelynek hatását az emberi szépségideálokra az imént bemutattuk. Van még két másik funkció is, a stresszoldás, örömszerzés és a párkötődést erősítő funkció. Rögtön hozzá kell tennem, hogy ez utóbbi kettő nem csak a heteroszexuális párkapcsolatokban működik. A stresszoldás funkciója már közeli rokonainknál, a bonobóknál is megjelent, akik ha bármiféle izgalomba jönnek, valamiféle gyors szexuális aktivitásba kezdenek, szinte válogatás nélkül, nőstények hímekkel, egymással, a hímek is egymással és persze a kölykökkel, mert náluk természetes a pedofília. Az ember, aki persze mindenből igyekszik valamiféle szociális konstrukciót csinálni, és ebből a szexualitás sem maradhat ki, kultúrát kerített a szexuális aktus köré, Káma Szutrát, erotikát, pornográfiát az aktushoz, szerelmet a párkapcsolathoz és a fiatalok explorációs, tapasztalatszerző szexualitását. És még egyet: a homoszexualitás különböző formáit. Az archaikus társadalmak nagyobb részében a homoszexualitás elfogadott, kisebb részében eltűrt, és egészen kicsi részében elítélt volt. Ennek is van etológiai magyarázata. Az emberi evolúció során az egyik megoldandó viselkedési probléma az volt, hogy különböző okok miatt az emberi csoportok egyre szorosabbra záródtak, és tagjaik fizikai közelsége is nagymértékben lecsökkent, ez csak úgy válhatott gyakorlattá, ha valamiképpen a hímek agresszióját csökkenteni lehetett. A korai csoporttársadalmakban a férfiak–nők aránya 1,3–1,0 volt, a férfitöbbletre valószínűleg a csoport védelme és ellátása miatt volt szükség. Ez a szükséglet megint csak a férfiak egymás közötti agressziójának csökkentésével elégíthető ki. A szociobiológiai elméletek szerint ennek eszköze volt a tolerált homoszexualitás vagy a sokkal burkoltabb, csak eredetében hasonló férfi–férfi kötődés, amely az együttműködő, egymásért akár életüket is áldozó nagyobb közösségeken belüli férficsoportok megjelenését eredményezte. Meg persze a tartós, párkapcsolathoz hasonló férfibarátságokét, amelyekben a szexualitás motiváló tényezőként a felszínen már egyáltalán nem jelenik meg.

A férfiak férfi szépségideálja természetesen nem esik egybe a nőkével, nem az érett, erőforrásgazdag férfi alakja formálja, hanem a fiatal férfi, a szép testű ifjú, hiszen ez van közelebb az őseredeti szexuális objektum, a fiatal nő formájához. Michelangelo homoerotikus vonzalmai közismertek, néha még női szobrait is fiatal fiúkról mintázta. Dávid szépségében tehát szexualitásunk evolúciós mintázatait is fellelhetjük. Michelangelo társadalma erős férfidominancia keretei között élt, és ha jogi, erkölcsi értelemben némi változás végbe is ment a modern társadalmakban, a férfiak rejtett vonzalma az ifjú férfitest formái iránt az esztétika konstrukcióiba burkolva azért megmaradt.