Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. február / Harangkongás

Harangkongás

 

már a jókedvem is gyászba öltözött

minden jóreménység messze költözött

itt élek lomok romok roncsok között

de még ez is amíly keserves oly csodás

marad a késõ életrovancsolás

mi volt dõlés döntés mi a roncsolás

ami le nem omlott: nincs olyan falam

se boldogság ami nem boldogtalan

hasztalan szól kicsorbul minden szavam

árkus papírt is hiába tölteném

mind kibicsaklik nincs az a költemény

legyen bár szótojókája mégoly serény

legyen bár múzsája mégoly hülye

sérója saruja szélverte szérüje

s maga a költészet vezérürüje

mondja: nem segít nincs hitegetõm

vagyont nyerõ lovam az Ügetõn

sem elringató szenderbe-rengetõm

fekete gólya fölöttem kelepel

bújtass dugj el rejts el takarj be lepel

szökj! jön a Meghívott annak aki mer

   

jön érte Meghívott annak aki mer