Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. február / Zsebtükör

Zsebtükör

A szerkesztő kérdéseire VIDA GERGELY válaszol

 

– Németh Zoltán szerint szlovákiai magyar irodalom mint önálló, nyelvi entitást működtető szöveggenerátor tulajdonképpen nincs. Verseidet olvasva mintha mégis létezne ilyesmi… Megszólaltatható-e magyar költészet egy ilyen szlovákiai „vernakuláris” nyelvváltozaton?

Jómagam nem tudom, hogy szlovmagy nyelvváltozatban beszélnek-e a versek: ha nyelvészeti értelemben van ilyen, s ha ezt valaki összefüggésbe hozza ezekkel, akkor oké. Szlovakizmusok, argó, dialektus, irodalmi idézetek bizonyos aránya – ha ez kijön egy szlovmagyra, ám legyen. (A győri piacon pl. lehet kapni kolbászt horcsicával – piaci nyelv.) Összegzem: szerintem simán írható irodalom valamilyen lokális nyelvhasználaton is, de akkor tudnunk kell, milyen jegyekkel rendelkezik az a nyelvhasználat, vagyis a szlovmagy nyelvhasználat egyik regisztere.

A jegyzőkönyv rendszerint dokumentum. Jegyzőkönyvi kivonatok című versed engem inkább egy kevéssé hivatalos dokumentumra, egy fotóalbumra emlékeztet. Az alcím viszont verses novellát ígér. Nincs ellentmondás dokumentum és novella között?

A jegyzőkönyv mellett fontos, hogy kivonatokról van szó, vagyis nem az egész jegyzőkönyvről, csak egy abban szereplő narratíváról, amely elmeséli, hogy valaki mit tud a másikról. (Esetleg egyes számot kellene írni: kivonat). Novella: utal a lehetséges rendőrségi háttérre. Persze a részlet a beszélőről szól.

Melyek készülő versköteted vezérmotívumai? Jól sejtem, hogy az utóbbi időben közölt verseidben közös, epikus természetű narráció működik?

A narratív szálról: van. De nem olyan, hogy több versben lenne kitapintható. Nálunk így beszélnek az emberek: azt mondják valakire, hogy hülye, és csak aztán argumentálnak… Ilyen egyszerű. Referenciális dolog ez. Főmotívumok: duma, száj, beszéd. Alibi. Személyiségnovellák. Egyik kutya, másik eb – ez talán a legalapvetőbb motívum.