Teatojást tart felettünk egy levágott kéz

Minden bizonnyal régi

Ő úgy mondta ó

(Megfigyeltem ha verselt gyakran élt

A Nabokov által tojásdadnak nevezett

Alliterációval jóllehet keresztnevét

Inkább csak a vers felett lebegtette)

Teatojás után matatott

Ugyanis mint egyik előadásában kifejtette

Az évszázadok során szemmel láthatóan

Változik a tojásdad mint olyan fogalma

Elég mondta összevetni Pierro della Francesca

És Brancusi tojásképzetét például

Mind a kettő abszolútnak mondható

Jóllehet a szárnyasok segge valami más

Elvet követ (emlékszem a közönség itt

Kuncogni kezdett ami őt egyáltalán nem

Zavarta emelkedettségében) szóval mondta

A teatojásokat illetően az a helyzet

Hogy éppen a múlt századiak mondhatók

Áramvonalasabbaknak

Ezen tűnődött sokat miért

De láttam térereje sem volt éppen

Téblábolt miközben a mohó társaság

Olykor már két szobával is előtte járt

Ott az ószeres Rózsánál

Ha ószeres Rózsát említette

Akkor is mindig azt mondta ó

És akkor ki találta húzni

A fiókot tele régi parafadugóval