Zsebtükör

– Edmund Keeley Kavafisz-monográfiájában Alexandriát teszi meg a Kavafisz-költészet emblémájává. Te, aki szinte rendszeresen jársz Alexandriába, igaz, elsősorban kopt egyházzenét gyűjteni, miképpen vélekedsz erről az értelmezői alapállásról?

Egyiptomba valóban kopt egyházzenét gyűjteni járok. Alexandriába viszont a kötelező turistafeladatok abszolválása óta pontosan a város emblematikus volta miatt megyek. Sőt, itt érthető meg, a ma kiáltó ellentétében, mi az, hogy egy hely szimbólummá, a mai valóságot illetően fikcióvá válik. Alexandria éppúgy jelkép, mint Róma vagy Athén. A mai Rómának sokkal több, Athénnak, az Akropoliszt és környékét leszámítva már sokkal kevesebb köze van ahhoz, ami emblematikussá tette. Alexandria, az én Alexandriám és Kavafiszé is, persze, már csak az irodalomban létezik. Első kötetemben írtam is erről az élményről, amikor az embert olyan hidegzuhany éri, mint amikor estefelé óvatlanul sétál az alexandriai tengerparton. Mert Alexandriának, Nagy Sándor városának, a faraonikus kultúra idegenségében otthonossá lett, amannak szellemétől mindvégig fenyegetett városnak, a hellenisztikus metropolisznak, a görög filológia, a könyvtáros Kallimakhosz, a hellenizálódó zsidóság, a bibliafordító Hetvenek és Philón, az ókori görög kereszténység, Szent Kelemen, Órigenész városának nyoma sincs. Az újra felépített Könyvtárat hagyjuk! Ma már talán egy árva zsidó sem él Alexandriában, a közelmúltban menekültek el. A görögök (az újgörögök) szinte mind hazatelepültek, legfeljebb Athanáz szelleme él a kopt templomokban. És persze a hellenizmust is általában a görög kultúra hanyatlásának tartják. Kavafisz, az akkor igen népes egyiptomi görögség körében, még sokkal többet megérezhetett Hellász és Bizánc sajátos ötvözetéből.

– Kavafiszt, hogy úgy mondjam, hagyományosan a könnyen fordítható költők táborába sorolják. Tartható-e ez az álláspont?

Dehogy! „Poétikus” szavakkal, fordulatokkal, regiszterrel könnyen dolgozhatnánk. De Kavafisz kéziratain is látszik, hogy mi volt neki a lényeges: a hagyományos költői nyelvtől (s ez ebben az esetben egy igen erősen eltérő nyelvváltozatot is jelent!) való elszakadás, a mindennapiság beemelése a költői szövegbe, egy szinte dísztelen, „szép szavaktól”, maníroktól mentes nyelv kikísérletezése. A csiszolt számára alapvetően az egyszerűt jelenti.

– Miféle meglepetéseket tartogat a görög nyelvben járatlan magyar olvasó számára a készülő Kavafisz‑összes?

Kavafisz kiadott verseit (szinte az összeset) Somlyó György és Vas István igen szép és általában eléggé pontos fordításában ismertük. A Kavafisz-összes először is a korai zsengéket leszámítva a kiadatlan verseket is tartalmazza. Ezek nagy része semmiben nem marad el a megjelentektől. Ugyanakkor lemondtam a formahűségről. A szótagok számlálgatása és a jambusok nyugatosra csiszolgatása helyett az eredeti újgörög szöveg egyszerűségét, kollokviálisságát és az ehhez szükséges pontos szóválasztást tartottam fontosnak. Az így létrejövő magyar szöveg sokkal markánsabb, mint Somlyó, Vas vagy Képes Géza irálya.