Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. július–augusztus / Zsebtükör

Zsebtükör

A szerkesztő kérdéseire NÁDASDY ÁDÁM válaszol

       

A birkahús számos módon tabuizálódik az egyik főszereplő életében. Ez kontrasztív játék a melegség tabujával? Utalás a nyájszellemre és a konvencionalizmus elleni lázadásra?

A birkahús (ezt éppen a jól feltett kérdés világította meg számomra is!) valóban olyan dolog, amely megosztja az embereket. Van, aki imádja, van, aki undorral elfordul tőle. Valóban lehet a melegség metaforikus megfelelőjenek tekinteni – de ez nem volt tudatos. A „nyájszellem” jó áthallás, de nem érzem ide vonatkoztathatónak.

Rosencrantz és Guildenstern, Harmodiosz és Arisztogeitón, Castor és Pollux. Mind nevezetes, ikonikus férfipárok. Hogy viszonyul hozzájuk Molnár Sándor és Molnár Sándor?

Minden meleg kapcsolat izgalmas és fájdalmas problémája, hogy a másik végül is ugyanolyan, mint én vagyok. Mint amikor egy képet túl közelről nézek, fennáll a veszély, hogy nem tudom meg igazán, mi van rajta. Azaz: megtudom-e, milyen egy másik emberrel kapcsolatot létesíteni, ha az a másik ember ennyire az én tükörképem? Nem kell-e nagyobb távolság (ideértve a férfi–nő közti anatómiai különbséget is) ahhoz, hogy éppen annak áthidalásával létrejöjjön egy igazi kapcsolat? Az én válaszom: nem – de azért ezen állandóan gondolkodni kell. Talán erről szól a novella. Játszom azzal, hogy hányféle formája van a meleg párok közti azonosságnak: itt az azonos név és lakhely teszi őket „fülledten” közelivé – ugyanakkor a teljesen más lelkialkat biztosít(hat)ja a jó kapcsolathoz szükséges távolságot.

A novella olvasása során az az érzésünk, itt mindenki tud mindent, de senki sem akar tudni igazán semmit. Mekkora szerep hárul a színjátszásra, a bohóckodásra, a nyelvi zsonglőrködésre a „tudás” átörökítésében?

Mindenki tud mindent: igen! Még talán a papa is tud mindent, de – azt gondolja – minek ezt feszegetni, minek csúnya szavakat kimondani. A színjátszás és zsonglőrködés mindennapos kísérője a melegek életének, a „majdnem elszóltam magam”, a burkolt célzások („nem vagyok független ember”), a „voltunk a kedvesemmel nyaralni” -féle elkenések, a „nem vagyok a feleséged”-féle rámordulások és a rájuk adott csípős válaszok. A megcsalás, a hűtlenség is más, hiszen a „harmadik” ez esetben olyan valaki, aki mindkettő számára lehetséges partner volna. A melegek ezért sokkal jobban megértik egymás hűtlenségét – és ezért gyakran sokkal irigyebbek is egymásra.