Zsebtükör

Regényed itt közölt részlete falusi környezetben játszódik, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy paraszti környezetben, noha ezt a helyszínt lényegében csak a lebegő, elbizonytalanító emlékezés teremti meg.

A falu élettér-lehetőség, melyet sajátos gondolkozásforma, jellegzetes szokásrend határoz meg. Ahány falu, nyilván annyiféle specifikum. (Ez persze érvényes a városra is...) Falun nőttem föl, párhuzamosan több falun, ami eléggé meghatározó élmény. Viszont szüleim a munkájukból adódóan másképp éltek, mint nagyszüleim, így egyszerre kívül is, meg belül is voltam a falusi életformán, ami érdekes tapasztalatokkal járt.

Hordoz-e a falu toposza valamiféle irodalmi többletjelentést?

Hogy a faluhoz kapcsolható-e valamiféle irodalmi többlet, nem hiszem. Nem a falusi környezet miatt vagy valami gyerekkort idéző nosztalgiából olvasom szívesen, mondjuk, a Száz év magányt vagy a Jadviga párnáját. Talán inkább a zárt közösségen belüli kapcsolatok miatt, mivel ezek a viszonyok vagy viszonyrendszerek rendkívüli módon izgatnak. De hát egy kisváros is meglehetősen zárt közösséget alkot, vagy akár a nagyvárosban is megvannak a különböző rétegekből, társadalmi csoportokból formálódó zárt mikrovilágok, irodalmi alapanyagnak szinte azonosak, hiszen az emberi érzelmek helyszíntől, földrajzi tértől függetlenül dolgoznak a mélyben vagy éppen a felszínen. A tárgyi környezet, a mindennapi mozgások, cselekvések, szófordulatok eltérőek csupán. Egyszerű döntés eredménye tehát, hogy a figurák hol mozognak. Az enyéim ezúttal valóban falun. Mondjuk, paraszti környezetben. De azt hiszem (vagy remélem), nem ezen múlik.

Írásod egyik fő témája, ha nem értettem félre, a tradíció, illetve annak megingathatósága, legyen az modern ösztönből vagy valamiféle látványos véletlenből fakadó gesztus, történés. Miféle szerepet tölt be írásaidban a hagyomány?

A hagyományok tisztelete erős családi „hagyomány” nálunk. Talán ezért a vissza-visszatérő téma mint probléma, fő szerepet tölt be hát. A hagyomány egyrészt biztonság. Másrészt iszonyú teher. Élni vele vagy lázadni ellene egyformán felelősség. Szenvedély vagy szenvedés. Már-már sorskérdés.

Szövegeid olvasatomban afféle felvillanások és felvillantások sorozatai. Ugyanakkor rendkívül precíz megfigyelő vagy. Ezt a két mozzanatot a filmtechnika ötvözi bravúrosan. Erőltetett rokonítás?

Saját szövegeimet  kívülről figyelni, leírni fura vállalkozás. Visszajelzés pedig egyelőre csak tőled  jött... Igen, van itt valami szándékos lebegtetés-elbizonytalanítás-áttűnés, ami valószínűleg az érzelmek illékonyságából adódik, ugyanakkor szinte reménytelen küzdelem folyik egy-egy pillanat, mozzanat rögzítéséért – nem pusztán ellensúlyozásból – a kimerevített képek aprólékos leírásával. (Alighanem erősen működött a hagyomány is: sok Mándyt, Mészölyt olvastam...)