Švejk, a féregirtó
Bohumil Hrabalnak ajánlva,
aki Hašek óta a legjobban értett az evés-ivás,
és Kafka óta legjobban az éhezés művészetéhez
Szereplők
GREGOR Samsa, kereskedelmi ügynök
MARKÉTA Samsa, a húga
SAMSÁNÉ (paní Samsová), az anyjuk
SAMSA ÚR (Herr Samsa), az apjuk
ŠVEJK, kutyakereskedő
CÉGVEZETŐ (Franz azaz František)
CSELÉDLÁNY (Anna)
PUSKA, a színpadon kívüli világból való férfi
CIGARETTA, éteri öregasszony
I. felvonás
Kedv a mindenhatósághoz
I. jelenet
A fedeztetés
Nagy napjuk van Samsáéknak, életében először tüzel ötéves mopszlijuk, kora délután fedezőkan érkezett, lánykérésre emlékeztető hangulat. Már nem sok reményt fűztek hozzá, hogy a kutyájuk szukává válik. Valaki ajánlott nekik egy jó nevű kutyakereskedőt, egy bizonyos Švejket, de amikor megjött, kicsit csalódottan figyelték kopott ruháját,kötött mellényét, mely alatt átizzadt az inge, és ő maga is kankutyaszagot árasztott. A kan szemmel láthatólag nem volt mopszli, de…
A színen Samsa úr, Samsáné, a cselédlány egy mosdótállal, kis kancsóval, karjára vetett törülközővel folyton Švejk nyomában, aki mindig elhárítja a tisztálkodási lehetőséget, Samsáék lánya, Markéta, érezhetően fölháborodva, és ellene szóló merényletnek tartva az egészet, kezében hegedűvel. Švejk, pórázon egy jól megtermett kutyát vezet, továbbá a háziak mopszlija. Švejk az állatok körül tevékenykedik, a Samsa házaspár a hozzá nem értők készségességével figyeli a mestert.
CSELÉDLÁNY De hiszen ez nem is mopszli, Švejk úr!
ŠVEJK Mindjárt… Nem minden kutyának kell mopszlinak lenni, kérem. Lényeg, hogy egészséges legyen.
SAMSA ÚR (Közelebb lép, belecsíp Anna fenekébe.) Anna, maga ehhez nem ért.
CSELÉDLÁNY (Kezére csap.) Maga meg ehhez nem.
MARKÉTA Milyen szörnyű ez!
SAMSÁNÉ Inkább készülj. Ma neked is nagy napod lesz.
MARKÉTA Nekem is?
ŠVEJK (Egy pillanatra föltápászkodik a két állat mellől.) Manapság már senki nem ért a kutyákhoz. Én se. De hát ezért szoktam eladni őket. Túl jól élünk. Az a fene nagy béke megfekszi a hasat. Le merném fogadni, hogy még legalább száz évig nem lesz háború.
SAMSA ÚR Békét jósol 2012-ig, Švejk?
ŠVEJK Ebben, sajnos, biztos lehet, Samsa úr. Nem mintha a háború annyira jó volna. De olyankor mindennek fölmegy az ára, fölmegy a kutyáé is.
SAMSA ÚR Hiszen már megegyeztünk az árban, nem?
ŠVEJK Nekem, kérem alázatosan, az állatok mindennél többet érnek. Még a szagukat is szeretem. A lóé finom, mint egy síelésben megizzadt úrinőé. (Samsáné fölsóhajt.) A disznó a kocsma hátsó udvarán lézengő szagokból született. (Anna fölnevet.) Üres söröshordók, sárban rothadó ládák, kiöntött lábvíz, döglött patkánytetem. (Markéta fölsikkant, kicsúszik az álla alól a hegedű.) Mit mondjak, béke van, jól élünk, de valami van a levegőben. Valami változik.
SAMSA ÚR (A kutyákra néz.) Mért hagyták abba?
ŠVEJK De hiszen csinálják.
SAMSA ÚR Ezek így csinálják?
ŠVEJK Egyvalamiről még nem beszéltünk, a kártérítésről.
CSELÉDLÁNY Szerintem ez nem mopszli. (Megijed attól, amit mond, kimegy.)
SAMSÁNÉ (Utánaszól Annának, mintha a barátnője lenne.) Miért ne volna mopszli!?
ŠVEJK Igaza van a kisasszonynak, asszonyom. (Samsánétól Markéta felé fordul, amit mond, obszcén mozdulatokkal kíséri.) Ez tényleg nem mopszli a szó hagyományos értelmében, viszont kitűnő fedezőkan. Annak a szukának, aki ötéves korában tüzel először, elsősorban férfira van szüksége.
SAMSA ÚR Miféle kártérítés?
ŠVEJK Abban az esetben, ha lesznek kölykök, az egyik az enyém.
SAMSA ÚR Természetesen. (A felesége jelet ad neki, hogy ne legyen ilyen engedékeny, csak apró gesztusokkal és szemmel veszekedve kimennek a helyiségből. Hogy mentse a helyzetet, az ajtóból még sután odaszól a nem rá figyelő, hanem Markétának mutogató Švejknek.) Hozom a törzskönyvet…
ŠVEJK Ha viszont nem lesznek kölykök, nekem akkor is jár egy.
MARKÉTA (Szemét eltakarva bámulja a párzó kutyákat.) Jaj, mért nincs itt Gregor?
ŠVEJK (Észrevéve, hogy Markéta a hatalmában van.) Az olyan szuka, amelyik nem akar nővé válni, és éveken át makrancoskodik, nem tüzel, nagyon veszélyes minden férfira. Az én csodálatos kanom tönkre is mehet a maguk kis kéjenc kutyája miatt. (Markéta kirohan.)
2. jelenet
Váratlan gyónás
Befut Gregor papnak öltözve. A hot dogból, amit eszik, csurog a mustár, félti a rajta lévő miseruhát.
GREGOR Gyorsan egy szalvétát!
ŠVEJK (Fölpillant Gregorra.) Ki maga? Hová lettek a háziak?
GREGOR (Megütközve.) Ki maga? Hová lettek a háziak?
ŠVEJK (Letérdel.) De jó, hogy itt van, atyám, hallgasson meg, bűnös vagyok.
GREGOR Mi közöm hozzá?!
ŠVEJK Gyóntasson meg!
GREGOR (Kényszeredetten nevet, ügyetlenül keresztet vet a kutyakereskedőre. Szünet.) Na jó. Kezdjed!
ŠVEJK Hogyan kell?
GREGOR Azt se tudod?
ŠVEJK De tudom.
GREGOR Ezért a hazugságért egy hétig nem ihatsz sört.
ŠVEJK Egy hétig? Tisztelendő atyám, ne!
GREGOR Te akartál gyónni.
ŠVEJK (A mellét veri.) Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem! Gyerekkoromban, atyám, České Budějovicében elloptam egy kutyát a szomszéd házból egy kislánytól, de aztán félelmemben azonnal eladtam. Csakhogy a kislány annyira elkeseredett, hogy két nap múlva visszaloptam a kutyát. De az új tulajdonosnak meg kisfia volt, neki vették a kutyát. Az utcán észrevették a kislányt a kutyával, a kisfiú kiszaladt a cselédjükkel, vissza akarták szerezni.
GREGOR Lassabban, nem bírom követni.
ŠVEJK (Hadar.) Egy szónak is száz a vége, én közbeléptem, ez nem az a kutya, de egy másik ugyanabból az alomból, és még aznap valahonnan loptam egy egész másféle kutyát, azt odaadtam a kisfiú családjának, akik bőkezűbben megjutalmaztak, mint amennyiért először a kutyát megvették. Igen ám, de akkor megtudtam, hogy ez a harmadik tulajdonos is nagyon siratja a kutyáját, elloptam tehát az elsőtől, odaadtam azt az egész más kutyát a harmadiknak, és így cserélgettem hármuk közt a kutyákat, mígnem annyi pénzem nem lett, hogy tudtam venni néhány öreg korcsot, azokat megint eladtam és elloptam.
GREGOR Egy hétig knédlit sem ehetsz.
ŠVEJK (Térdre veti magát.) Csak azt ne!
GREGOR (Fölsegíti a földről.) Nem látok más megoldást. Hiszen te folyamatosan lopsz és hazudozol.
ŠVEJK (Bűnbánóan.) Atyám, irdatlan nagy adminisztrációt kell vezetnem. Kétszázötvenöt gazda között forgatok hetvenhét kutyát!… Kinél melyik kutya van…! Melyik ellopása jön…! Hová melyiket kell elhelyeznem…!
GREGOR Becherovkát sem ihatsz egy hétig.
ŠVEJK (Térdre veti magát.) Tisztelendő Atyám, te vagy a megmentőm! Úgyse bírja a gyomrom. Imádkoznom nem kell?
GREGOR Mondd el a cseh himnuszt mindennap háromszor, és kétnaponta egyszer az osztrákot is.
ŠVEJK Az osztrákot?! Minek?
GREGOR Vezekelned kell, nem szórakozni. (Megtörli a száját az asztalkendőbe, már csak egy kifli csücske maradt az ételéből.)
ŠVEJK És a feloldozás, áldozás?
GREGOR (Kelletlenül néz a csücsökre, majd Švejk szájába dugja.) Ne nyeld le rögtön. (El.)
3. jelenet
Švejk, segíts!
SAMSA ÚR Švejk, jöjjön csak ide. Én magát igazából nem is a kutyánk miatt hivattam…
ŠVEJK Nem? Pedig már kész vagyunk, nagyságos uram.
SAMSA ÚR A cselédlányunkról van szó.
ŠVEJK Férjhez kéne adni?
SAMSA ÚR Miből gondolja?
ŠVEJK Megesett, mi?
SAMSA ÚR Ugyan.
ŠVEJK És ki a boldog apa?
SAMSA ÚR Azt hiszem, én.
ŠVEJK (Végigméri.) Nem képzelődés az egész?
SAMSA ÚR Švejk, maga annyi embert ismer…! Manapság már senki nem ért a cselédlányokhoz. Én se. De hát ezért akarok túladni rajta.
ŠVEJK (Keresztet vet rá.) „Én vétkem, én vétkem…” Egy hétig nem ihat sört.
SAMSA ÚR Kicsoda?
ŠVEJK Hát maga. Még megártana a kicsinek.
4. jelenet
Végre viszed valamire?
Cigaretta kinyitja az ajtót. Beállítja a képet: Samsáné belecsimpaszkodik Gregorba, akin még mindig rajta az ornátus.
SAMSÁNÉ Mondd már meg, fiam, mi ez a maskara rajtad?
GREGOR Püspök vagyok.
SAMSÁNÉ (Meglepődik.) Püspök? Végre megérjük, hogy viszed valamire.
GREGOR Teher alatt nő a pálma, anyám.
CSELÉDLÁNY (Megjelenik mögöttük.) Mi is lenne itt a Gregor úr nélkül?
SAMSÁNÉ Mikor volt időd a papi szemináriumot elvégezni? Nem is szóltál nekünk.
CSELÉDLÁNY Nem tudtam, hogy a Gregor úr vallásos.
SAMSÁNÉ Mért kéne neked azt tudnod!?
CSELÉDLÁNY Mert… (Gregor szigorúan néz rá, elharapja a mondatot.)
GREGOR De anyám, nem értem magát. Tudja, mi lesz ma.
SAMSÁNÉ (Értetlenül bámul Gregorra.) Hát zsúr. Álarcosbál.
GREGOR (Továbbra is az anyjához.) Akkor meg mit gondol, mért vagyok püspöknek öltözve?
SAMSÁNÉ Ez nem álarc. Annyira azért még nem vagyok hülye, hogy ne tudjak megkülönböztetni egy álarcot egy igazitól. Te püspök lettél.
CSELÉDLÁNY Egészen meg tetszett változni a fiatalúrnak.
GREGOR Nem változtam meg.
SAMSÁNÉ Úgy emlékszem, hogy te, fiam, egy sovány, tyúkmellű mamlasz voltál még tegnap.
SAMSA ÚR Anyám…
CSELÉDLÁNY Kiről beszél, nagyságos asszony?
SAMSÁNÉ Hát őróla! Az igazat megvallva, sose értettem, mit szeretsz benne.
GREGOR Csúnyának talál?
SAMSÁNÉ (A cselédlányra mutat.) És tőle még egy szifiliszt is összeszedsz. Se apádra, se rám nem hasonlítasz.
CSELÉDLÁNY Még szerencse.
SAMSÁNÉ Milyen szerencsétlen vagyok! Kettő és tizenöt éves korod között minden egyes éjszaka fölültél az ágyadban, korcsolyát vettél fel, és az ablakot kinyitva átsiklottál az égre. Ott köröztél, mint valami kisbolygó, egész hajnalig.
CSELÉDLÁNY De muris!
GREGOR Anya, ezt nem kellett volna. (Odasiet az anyjához, akit köhögőroham vagy sírógörcs kezd el rázni. Amikor a fiára néz, eltakarja az arcát.)
SAMSÁNÉ Megváltoztál, férfi lettél, püspök lettél, most már látni se bírlak. (Kirohan. Samsa úr egy kicsit tétovázik, majd követi.)
5. jelenet
Ugorj ki!
CSELÉDLÁNY (Édeskedve Gregor elé lép.) Hisztérika, ne törődj vele! Az apád meg egy papucs. Csak én szeretlek egyedül.
GREGOR Mit hülyéskedtek velem?
CSELÉDLÁNY (Elkezdi összeszedegetni egy nádból font, henger alakú szemetesbe a kutyapároztatás után maradt rongyokat, műcsontot, véres gézt, vattát, majd hirtelen Gregorhoz hajol, egész közelről súgja.) Gregor! Én is egy titkos szemináriumba járok, szerdánként. Ahol a nők forradalmi harcát szervezzük.
GREGOR (Nevet.) A kimenődön? És mivel harcoltok?
CSELÉDLÁNY (Gregor orra alá dugja a bűzlő szemetest.) Fellázadunk! Félbehagyott öleléssel, rosszul mosott ruhával. Sörbe öntött lúgkővel, knédlibe kevert üvegszilánkokkal, zakóba rejtett viperával.
GREGOR (Borzadva fordul el.) Meg kéne gyónnod.
CSELÉDLÁNY Megijedtél? Félted a piszkos kis életedet?
GREGOR Nem, én téged féltelek.
CSELÉDLÁNY (Lecsapja a földre a kosarat.) Akkor vegyél feleségül!
GREGOR Püspök vagyok.
CSELÉDLÁNY Ugorj ki!
GREGOR Lehetetlen.
CSELÉDLÁNY (Megrázza.) Ugorj ki, ugorj ki!
GREGOR (Saját magán elérzékenyülve járkálni kezd, véletlenül fölrúgja a szoba közepén álló kosarat, a szemét megint kidől.) Lehetetlen. Lehetetlen. Hajnali ötkor kelek. A hátam olyankor még páncélszerűen kemény.
CSELÉDLÁNY (Kezdi újra visszapakolni a szemetet.) A rabszolgájuk vagy. Hallgass rám, szökjünk meg együtt. Menjünk át Amerikába! Elutazunk a vadnyugatra, faházat építünk, föltörjük a földet.
GREGOR De hát nekünk semmi közünk egymáshoz.
CSELÉDLÁNY Ne mondd ezt! Katonák jönnek majd. Indiánokat üldöznek.
GREGOR (Kiveszi a lány kezéből a szemetest, a földre teszi.) Ha indiánok lehetnénk!
CSELÉDLÁNY Mindig pattanásig feszülten. Ugorj ki, ugorj ki!
GREGOR Nem merek.
CSELÉDLÁNY Anyámasszony katonája!
GREGOR (Leguggol, ő kezdi szedegetni a szemetet.) Tudod jól, hogy egy utazó ügynök vagyok. Fésűt, hajcsatot árulok. Van a kofferomban fűző, lábszag elleni por, arcpirosító. Egy laposüvegben teát tartok, csak hogy azt higgyék, rum. Nem dohányzom. Nem eszem húst. Félek a nőktől.
CSELÉDLÁNY Tőlem is?
GREGOR (Föltápászkodik, hóna alatt a kosárral.) Ha elalszom, a lelkem kiszáll a testemből. Lebotorkál a Moldva-partra. Van ott a zúgó mellett egy fűz. Abba telepszik bele. Nem tudom, mi történik odahaza.
CSELÉDLÁNY Na, akkor figyelj! (Gregort erőszakkal lenyomja egy székre, akinek a kosár az orra alá kerül.) Úgy szoktál csinálni, mint aki elalszik, de felülsz az ágyadban.
GREGOR Honnan tudod?
CSELÉDLÁNY Leskelődöm. Akárcsak te. Felülsz, csukva a szemed, mintha aludnál, de ébren vagy, lesel a szempillád alól.
GREGOR (Kiemel egy rongyot a szemetesből.) Tévedsz.
CSELÉDLÁNY (Amit mond, el is játssza.) Tévedni vagy leskelődni, az ugyanaz. Kikászálódsz az ágyból, papucsot veszel, iskolásan, ahogy magyarázták, előre nyújtod a kezed, alvajáró vagy, azt akarod jelezni, és egyenest átsétálsz az én szobámba. Szuszogsz, mint egy hatalmas gyík… Aztán magad alá gyűrsz. Érzem a nyálkás bőröd és a karmos lábaid érintését.
GREGOR (Fölpattan, a kosár kiesik a kezéből, és kidől.) Van egy fiatal orvos ismerősöm Bécsben. Ilyesfajta álmokkal foglakozik. Ne vigyelek el egyszer hozzá?
CSELÉDLÁNY (Fölemeli a kosarat, és a maradékot is kirázza belőle.) Én nem kezeltetni akarom magam.
GREGOR Hanem?
CSELÉDLÁNY (Leemeli a süveget Gregor fejéről, és a helyébe a hengeres kosarat nyomja.) Elvetetni.
GREGOR (Megpróbálja eltávolítani a fejéről az új süveget, de nem sikerül.) Ehhez semmi kedvem.
CSELÉDLÁNY Le tudod venni ezt a jelmezt? (Elkezdi a szemetet a püspöksüvegbe dobálni.)
GREGOR (Idegesen cibálja új fejfedőjét, megpróbálja kigombolni köpenyét, egyik sem megy, vagy úgy tesz, mintha nem menne.) Mi a fene ez?
CSELÉDLÁNY Képzeld el: novemberi esős vasárnap… mész fölfelé a templomtoronyba…
GREGOR Tériszonyom van.
CSELÉDLÁNY …úrfelmutatáskor megrepedt a kezedben az ostya…
GREGOR (A fején levő kosár-sapkára mutat.) Nem is vagyok katolikus.
CSELÉDLÁNY (Megrázza a szemetet a püspöksüvegben.) Lehet, hogy azért repedt meg. Nem az vagy, akinek mutatod magad. A hívőkkel ilyesmit nem lehet csinálni. Kint vigasztalanul esik az eső… (Kint fölugat a mopszli.)
GREGOR Félek…
CSELÉDLÁNY (Magasba emeli a süveget, megfordítja, de a szemét nem zúdul ki belőle.) …te mész fölfelé a toronyban, meghallod a kiáltásomat: ugorj ki, ugorj ki, fölkapaszkodsz a harangkötélre, hintázol, kilendülsz rajta az utca fölé, megijedsz, megcsúszik a kezed, végre megérted miről van szó, elengeded a kötelet, és szabad vagy. (Elejti a süveget.)
GREGOR Nem akarok kiugrani.
CSELÉDLÁNY (Közelről belenéz Gregor szemébe.) Szeretsz?
6. jelenet
A démon
SAMSA ÚR Te tényleg kikeresztelkedtél, fiam?
GREGOR (Próbál szabadulni a kényszerzubbonnyá alakult jelmez fogságából.) Nem megy! Nem jön le! Segítsen, apám!
SAMSA ÚR Én a magam erejéből jutottam odáig, ahol vagyok.
CSELÉDLÁNY Én is.
SAMSA ÚR (Megértően ránéz.) Tudok a dologról.
GREGOR (Abbahagyja a vetkőzést.) Mind a ketten rajtam élősködtök, mint a paraziták.
SAMSA ÚR (Észreveszi a kosarat Gregor fején, rámutat.) Te vagy a parazita, Gregor.
GREGOR Én tartalak el titeket.
CSELÉDLÁNY Én viszont megdolgozom a béremért. Még kicsit túl is teljesítek.
SAMSA ÚR Majd megpróbálunk férjet keríteni neked.
CSELÉDLÁNY Nekem ő kell! (Gregorra mutat.)
SAMSA ÚR Menjetek ki Amerikába!
GREGOR És akkor mi lesz magukkal?
SAMSA ÚR (A süveget a hóna alá csapja.) Valószínűleg kilakoltatnak. Majd visszamegyünk falura. Vagy az adósok börtönébe. Beállok katonának. Az édesanyád meg örömlánynak.
GREGOR (Nevet.) Ehhez már öregek vagytok.
SAMSA ÚR Öregek!? Akkor menj ki a konyhába, hozz be egy kést, és mészárold le mind a kettőnket. Anya, gyere csak!
CSELÉDLÁNY A kenyérvágó ma lett megélesítve, Gregor… úr.
SAMSA ÚR (Belenéz a püspöksüvegbe, mintha a múltak kútjába tekintene.) Amikor én annyi idős voltam, mint ti, fát rakodtam, tejfölt árultam a piacon, vashatosért söpörtem a zsinagógát, fuvaroztam, köveket cipeltem a hátamon, bolhát gyűjtöttem egy cirkusznak, törött csontot gyógyítottam, halottat borotváltam.
GREGOR (Eltökélt békülékenységgel.) Mesélje csak az egész falu életét, apám.
SAMSA ÚR (Gregor kezébe nyomja a süveget.) De ugye nem lettél katolikus?
7. jelenet
A művészetről
MARKÉTA (Izgatottan rohan be egy tállal, rajta torta.) Micsoda emberek! Egy katona a gangon, mindenhova bekopog, azt mondja, tábori lelkész, és valaki ellopta a miseruháját. (Megkövülten mered Gregor öltözékére.)
GREGOR Ez csak jelmez.
MARKÉTA Vedd le! (Ledobja a földre a süveget, rátapos, a szemét kiömlik belőle.)
GREGOR (Félrelöki a testvérét, fölemeli, porolgatja a süveget.) A saját húgom is ellenem fordul?
CSELÉDLÁNY (Hirtelen ötlettel.) Lehet, hogy az első vendég! Az álarcosbálra!
MARKÉTA (Megragadja a cselédlány csuklóját, maga elé rántja, fröcsögő iróniával.) Édes Anna! Maga miért nincs a konyhában?! (Az apjához.) Ő beszéli tele a fejét mindennel. (Kiszól az ajtón.) Anya! Anna miért nincs a konyhában?!
SAMSÁNÉ (Kisírt szemmel visszajön.) Kímélni kell, terhes.
MARKÉTA Akkor bocsássuk el.
CSELÉDLÁNY Azt meg se kérdezik, kitől van az a gyerek?
MARKÉTA Persze hogy nem.
SAMSÁNÉ (Elveszi a férjétől a süveget.) Lehet, hogy nagymama leszek? Hiszen ez nagyszerű.
CSELÉDLÁNY De jó, hogy így fogják föl!
SAMSA ÚR (Joviálisan Gregor felé fordul.) Igaz a hír, fiam?
GREGOR (El akarja terelni a figyelmet a kellemetlen ügyről.) Mindjárt itt lesznek a vendégek.
SAMSA ÚR (Kiveszi Samsáné kezéből a gyűrött süveget.) Előbb kellett volna meggondolni, minek adod ki magad!
SAMSÁNÉ (A szekrényből vállfán lévő ruhákat kapkod ki, egy katonaruhát, egy szmokingot, egy női ruhát.) Mit veszel magadra?
GREGOR Gondoskodni kell a cégvezető kutyájáról is. Ezt neked is mondom, Markéta!
SAMSÁNÉ Olyan boldog vagyok. Azt hittem, már sose leszek nagymama.
MARKÉTA (Megpróbálja a kosarat lerángatni Gregor fejéről.) Áruló, áruló!
SAMSA ÚR (Markétát leállítva.) Mi bajod vele? (Megsimogatja a kosarat Gregor fején.) Végre benőtt a feje lágya.
GREGOR (Vissza akarja szerezni a süveget.) Én püspök vagyok.
SAMSA ÚR (Megpróbálja lerángatni Gregor palástját, a süveget elejti.) Ez csak egy maskara.
SAMSÁNÉ (Ő is Gregor palástját rángatja.) Előszedjük Markéta gyerekkori ruhácskáit.
SAMSA ÚR Honnan veszed, hogy lány lesz?
CSELÉDLÁNY (Fölemeli a földre pottyant püspöksüveget.) Markéta esetleg átköltözhetne az én szobámba, mi meg az övébe kerülnénk a babával.
MARKÉTA (Megpróbálja Gregortól elrángatni a szüleit.) Te nem mondasz semmit? Azt ígértük egymásnak, egész életünkben szüzek maradunk, hogy senki ne állhasson közénk.
SAMSÁNÉ (Elveszi a cselédlánytól a süveget.) Ne irigykedj, lányom. Te csúnya vagy, téged úgyse vesz el senki. Majd te hű maradsz.
CSELÉDLÁNY Nem is csúnya a Markétka.
SAMSA ÚR (Legyint, félbehagyja a fia rángatását.) Ronda, mint egy megtermett ganajtúró bogár. És mindehhez még hegedül is. Mikor a kaszáló mozgásával játszani kezd, azt se tudom, sírjak-e vagy nevessek.
CSELÉDLÁNY Apukának nincs érzéke a művészethez.
SAMSA ÚR Te meg teherbe estél, lányom.
GREGOR A gyerek nem tőlem van.
SAMSA ÚR Csak nem azt akarod mondani, hogy tőlem?
MARKÉTA (Gregorhoz, tajtékozva szórja szét a szekrényből előhúzott kottákat.) Mit játszunk ma este?
GREGOR Én se szeretem a hegedűjátékodat. Dudorászol közben, azt hiszed, nem halljuk. A szád sarkában kicsit kidugod a nyelved.
SAMSA ÚR Ráadásul térképnyelve van.
SAMSÁNÉ Egész utcák tárulnak fel, ha a nyelvére nézek.
GREGOR Prága térképe.
SAMSA ÚR Úgy ismerem a várost, mint a lányom nyelvét.
CSELÉDLÁNY (Elveszi a süveget, a szekrény mellé rakja.) Milyen közönségesek tudnak lenni maguk, Samsák. Lehet, hogy mégsem maradok maguknál a kicsikémmel.
SAMSÁNÉ Nem, nem, itt kell maradnod. Nekem is lesz tejem, majd felváltva szoptatjuk.
GREGOR Markéta nyelvén nemcsak utcák vannak, de az utcákon apró házak is.
SAMSÁNÉ Az egész Arany utcácska.
SAMSA ÚR És az aranyművesek.
GREGOR Parányi emberek sétálnak a nyelvén, állandóan nyitott esernyővel, hogy a nyála rájuk ne fröcsögjön.
Kopogás.
CSELÉDLÁNY (Megretten.) A tábori lelkész. (Az ajtóhoz rohan.)
MARKÉTA Mi lesz most veled? (Gregort gyorsan a szekrénybe tuszkolja. Az apja rázárja.)
ŠVEJK (Belép.) Meghoztam a vendégeket.
Némafilm. Markéta fölkap egy szelet tortát, talán Annát akarja megdobni vele, de az elhajol, és a torta egyenesen Švejk arcába vágódik. Švejk visszadobja, most Samsa úr arcába talál, Samsáné odafut egy kendővel.
8. jelenet
Társalgás borotvahabbal
Reggeli fény süt be. Bizakodó hangulat árad. A szekrény mellett ott a püspöksüveg, Samsáné a férjét borotválja.
SAMSA ÚR Gregor már elment?
SAMSÁNÉ Gondolom, igen.
SAMSA ÚR Hová is kellett mennie?
SAMSÁNÉ České Budějovicébe.
SAMSA ÚR Budweisbe! Nekem ne beszélj itt csehül! „České Budějovice”! Budweis! Nem tudom, a lányodból is mért kellett csehet nevelned.
SAMSÁNÉ (Gregor ajtaja elé lép lábujjhegyen. Hallgatózik.) Gregor, elmentél?
SAMSA ÚR Nyilván rég a vonaton ül.
SAMSÁNÉ Mért vagy ebben olyan biztos? Lehet, hogy kettős életet él, valahol máshol is vannak szülei. Most hozzájuk ment.
SAMSA ÚR (Lelassul, arcáról bambán törli a habot.) Gondolod, hogy megcsal minket?
SAMSÁNÉ Lehet, hogy azok a szülei sokkal gazdagabbak, mint mi.
SAMSA ÚR És fiatalabbak.
SAMSÁNÉ Vagy épp öregebbek. Hófehér haj, túlvilági bölcsesség.
SAMSA ÚR Lehet, hogy ott van egy másik húga.
SAMSÁNÉ És az nem hegedül, hanem klarinétozik.
SAMSA ÚR De lehet, hogy ott egyáltalán nincs testvére.
SAMSÁNÉ Vagy épp tízen vannak.
SAMSA ÚR Gondolod, hogy megcsal minket?
SAMSÁNÉ Nem lepődnék meg.
SAMSA ÚR Hát én pedig meglepődnék. (A közeledő Markétának.) Markéta, nem tudod, elment már a bátyád?
9. jelenet
Nem hiszem, hogy szeretni kéne az állatokat
Markéta beront. Kezében hegedű.
MARKÉTA Úristen! Gregor! A szekrényben van!
SAMSA ÚR Honnan tudod?
MARKÉTA Te zártad be!
SAMSÁNÉ (Feltépi a szekrény ajtaját.) Itt nincs. A szobájában! (Gregor szobája felé rohan.)
MARKÉTA (A szekrényből ruhákat rángat elő, köztük a palástot.) Ez meg itt lóg a fogason. De hiszen te este bezártad Gregort a szekrénybe!
SAMSA ÚR Ugyan, ne találj ki lehetetlen dolgokat! (Felveszi a földről a püspöksüveget.)
SAMSÁNÉ (Kétségbeesetten jön vissza.) Az ágya üres.
SAMSA ÚR Ugye, mondtam, hogy elment?
MARKÉTA Már a zsúron sem láttam.
SAMSA ÚR Átköltözött a másik szüleihez.
MARKÉTA Miféle másik szülőkhöz?
Kintről kopogtatás hallatszik, bejön a cselédlány.
CSELÉDLÁNY A cégvezető úr van itt.
A család rosszat sejtve bújik egymáshoz. Közben nagy garral belép a Cégvezető, de Markéta csendre inti.
CÉGVEZETŐ (Méltatlankodva tárja szét a kezét.) Na de kérem, elmúlt háromnegyed hét!
SAMSÁNÉ (Gyorsan ellép a többiektől.) Cégvezető úr, rossz néven vettük, hogy nem jött el a tegnap esti zsúrra.
CÉGVEZETŐ A főnök úr szerint – tekintettel arra, hogy önök az adósai – nem tehetünk eleget a meghívásuknak.
MARKÉTA És egy adóssal ilyen könyörtelennek kell lenni?
CÉGVEZETŐ Nem a magam véleményét mondtam, a főnök úr szavait tolmácsoltam. Nekem nincsenek is adósaim.
SAMSA ÚR (A kiszolgáltatottságtól remegve érvel.) De ha elpusztítom az adósomat, vele pusztul a kintlévőségem is! Nem?
CÉGVEZETŐ A főnök úr szerint az elv fontosabb, mint az anyagi érdek. (A süvegre mutat.) Vendégük van? (Samsa úr a háta mögé rejti a süveget.)
SAMSÁNÉ (Samsa úr süveget tartó keze elé áll.) Mondja, nem egy olyan önző ember a maguk főnöke?
CÉGVEZETŐ (Megpróbál Samsáné háta mögé tekinteni.) A főnök úr egyáltalán nem önző.
MARKÉTA Gregor csak úgy emlegeti: „a főnök úr”. Lehet, hogy neve sincs.
SAMSA ÚR (Elfeledkezve arról, hogy őt akarták védeni.) De Markéta, a cégvezető úr biztosan jobban ismeri, mint Gregor.
CÉGVEZETŐ Gregor mesélt valamit?
SAMSÁNÉ Bocsánatot kérek a tiszteletlenségéért, de Gregor azt is mondta, hogy olyan, mint egy pincebogár. Ki se mozdul a raktárak mögött lévő irodájából, nem lehet belépni hozzá, az utasításait papírra veti és kiadja egy kis ablakon. Csak annyit látni, hogy bent világít a lámpa.
CÉGVEZETŐ (Elveszi a süveget.) A főnök úr csak komolyan veszi a törvényeket és a kötelességeket.
MARKÉTA És a jogok!? Olyanok maguknál nincsenek!?
SAMSÁNÉ Amennyit a fiam robotol, azt hiszem, nincsenek.
SAMSA ÚR Ne vegye rossz néven, cégvezető úr, ezt a locsogást, ilyenek nők.
CSELÉDLÁNY (Kezében tálca, poharakkal.) Apuka, ne bántsa a nőket.
CÉGVEZETŐ Gregor nem is mondta, hogy két húga van.
SAMSA ÚR Hogy lenne, ő csak a cse…
SAMSÁNÉ Cseh rokonunk.
CÉGVEZETŐ Maguk hogy állnak a csehekkel?
MARKÉTA Végtére is Csehországban élünk. Mi is lehetnénk csehek.
CÉGVEZETŐ Ez nem Csehország. A főnök úr szerint a sör nem válik borrá. Sohasem.
GREGOR (Kikiabál a szekrényből.) A főnök úr egy hülye.
CÉGVEZETŐ (Samsa úrra néz.) Tessék?
SAMSA ÚR Tessék. Foglaljon helyet. (Markéta újra kinyitja a szekrényt, végigzongorázik a ruhákon, semmit nem talál, a Cselédlány is odamegy a zörgő poharakkal, Markéta becsapja az ajtót.) Megkínálhatjuk valamivel?
CÉGVEZETŐ (Kínos csend után.) Az a helyzet, hogy tudomásunk szerint Gregor ma nem utazott el a hajnali vonattal České Budějovicébe… – Budweisbe… – és nem is jelentkezett a cégnél.
CSELÉDLÁNY (Váratlanul.) Először ma reggel éreztem, hogy rúg a kicsi.
GREGOR (A szekrényből.) És hány lába volt?
A kintiekre kínos csend telepszik.
CÉGVEZETŐ (A szekrényre mutat.) Mintha valami leesett volna odabent.
SAMSÁNÉ (Ártatlan mosollyal.) Hol?
SAMSA ÚR (Gregor szobájának ajtajához lép.) Gregor, itt a cégvezető úr, és érdeklődik, mért nem utaztál el a korai vonattal. Nem tudjuk, mit mondjunk neki.
CÉGVEZETŐ Hát itthon van?
SAMSÁNÉ Tudja, Cégvezető úr, Gregor reggel nehezen ébred, a tagjai alig mozognak (erős taglejtésekkel próbálja érthetővé tenni), föl akar kelni, de kizuhan az ágyból, olyan is van, hogy a plafonon sétálgat, aztán amikor észreveszi, hol van, megrémül és lepottyan.
CÉGVEZETŐ Eszerint itthon van. A főnök úr…
MARKÉTA Van maguknak egyáltalán főnökük?
CÉGVEZETŐ (Ijedten Markétára néz, aki váratlanul elmosolyodik. Valami történik.) Néha már magam is arra gondolok, hogy talán nem is létezik.
SAMSA ÚR Mi úgy érezzük, hogy nagyon is létezik.
CÉGVEZETŐ A kettő nem zárja ki egymást. Gregort sem látjuk. Lehet, hogy ő sem létezik, de azért még van. Valahol… mondjuk a szekrényben… mint egy molylepke vagy egy poloska!
SAMSÁNÉ Poloska?! Nálunk? Anna!!! Maga miatt kell szégyenkeznünk!
CSELÉDLÁNY (Zokog.) Ebbe az undorító világba nem szabad gyereket szülni.
MARKÉTA Szerintem te nem is vagy terhes.
CSELÉDLÁNY (Ütni kezdi a hasát.) Nem hiszem, hogy szeretni kéne az embereket. (Tovább üt.) Nem hiszem, hogy szeretni kéne az állatokat. (Tovább üt.) Nem hiszem, hogy szeretni kéne a növényeket. (Sírva kirohan.)
Némajáték. Zene. Burleszk a hason dobolásról. Az apa gúnyolódik a cseléden, pedig vagy a fiát, vagy az unokáját ütötte Anna. Parodizálva kirohan Samsa is, nyomában a felesége.
10. jelenet
Beszélgetés az ajtón át
CÉGVEZETŐ (Bambán maga elé mered.) Amikor ide indultam, köd ült a Moldva felett. A fűzek unottan lógatták águkat a hideg vízbe. A lomb árnyékában egy nagy harcsa bújt meg. A szemem láttára rántott le egy vadkacsát. Senki sem járt a hídon.
MARKÉTA (A Cégvezető elé lép.) Maga sem?
CÉGVEZETŐ Miért is jöttem ide?
MARKÉTA Mert Gregor ma reggel nem teljesítette a kötelességét.
CÉGVEZETŐ Gondolja?
MARKÉTA Nem utazott el.
CÉGVEZETŐ Engem nem a főnök küldött. Valószínűleg nincs is főnökünk. De nemcsak nekünk. Látta már valaki Prága polgármesterét? Vagy a cseh királyt?
MARKÉTA Bécsben él.
CÉGVEZETŐ És Bécset?
MARKÉTA Nem tudom. A szomszédban lakik egy vasutas. Az állítólag járt ott.
CÉGVEZETŐ (Izgatottan.) Át tudná hívni?
MARKÉTA Korán van még ahhoz.
CÉGVEZETŐ (Fagyosan.) Azt hiszi nem vettem észre, hogy lakatlan az egész lépcsőház?
MARKÉTA (Mint akit sarokba szorítottak.) Idehívom Gregort.
CÉGVEZETŐ (Fagyosan.) Az jó lesz.
MARKÉTA Hívom… (Gregor szobája felé indul.)
GREGOR (A szekrényből.) Ne! Ne! Bezártam! És most nem tudom kinyitni.
CÉGVEZETŐ (Hol a szoba felé, hol a szekrény felé néz.) Samsa úr! Mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában?
GREGOR Te tegnap még azt mondtad, feleségül veszed a húgomat, akármilyen csúnya is.
CÉGVEZETŐ De nem számítottam rá, hogy nem az.
MARKÉTA (Keresgéli, mint kisgyerek a bújócskánál.) Gregor, hol vagy? Hova bújtál? Gyere már elő!
GREGOR Nem tudok. Átváltoztam.
MARKÉTA Tudod, tegnap pappá szentelték.
CÉGVEZETŐ (Mereven.) Magázódjunk inkább.
GREGOR (Még mindig a szekrényből.) Fekete a hátam. Száz apró kis lábam van. Bogár vagyok.
CÉGVEZETŐ (Elneveti magát.) A bogárnak csak három pár lába van.
GREGOR (Elszántan.) Nekem több.
MARKÉTA (Bizonytalanul.) Gregor, rosszul vagy?
CÉGVEZETŐ (Megkönnyebbült vallomással.) Attól kezdve kételkedem a főnök létezésében, mióta egyszer avval bízott meg, hogy vegyek álarcot, és járjak el a nevében.
GREGOR (Már nem is tudni, honnan jön a hangja.) Csakhogy az nem a főnök úr volt. Akkor kivételesen engem kért meg, hogy helyettesítsem, és üljek be az irodájába.
MARKÉTA És te utasítást adtál a cégvezető úrnak – tényleg, mi is a neved? –, hogy járjon el úgy, mintha ő lenne a főnök?
CÉGVEZETŐ František.
MARKÉTA (Megörül.) Az cseh név.
CÉGVEZETŐ Akarom mondani, Franz.
GREGOR (A hangja mintha fölülről hangzana.) Igen, utasítást adtam.
MARKÉTA De hiszen akkor legalább két helyen volt egyszerre a főnök, ti meg nem voltatok sehol.
CÉGVEZETŐ Le is vonta a fizetésünkből. Szerinte aznap nem jelentünk meg a munkahelyünkön.
MARKÉTA Pedig ő nem volt bent.
CÉGVEZETŐ Mégis sokan látták. Minket meg senki.
MARKÉTA Gregor, te erről egy szót sem szóltál.
GREGOR (Hangja ezúttal mintha lentről hallatszana.) Nem akartalak terhelni. Mikor legközelebb be kellett ugranom helyette, jutalmat adtam magamnak.
CÉGVEZETŐ Gregor, te erről egy szót sem szóltál.
MARKÉTA Mi meg mennyire örültünk. Hogy végre megszilárdult a helyzeted a cégnél. Hogy bíznak benned. Hogy talán cégvezetővé is előléptetnek, mert ez a mostani mindenre alkalmatlan. Még azt is elárultad, hogy akadnak olyan napok, amikor önkényesen be se jön.
GREGOR (Föntről.) Hinni kell a főnök létezésében.
MARKÉTA Akkor azt ígérted, ha kicsit jobban mennek majd a dolgaid, beíratsz a konzervatóriumba. Tudja, František úr, én hegedülök. Rendkívüli élvezetet lelek a játékban. A világ folyékonnyá válik körülöttem, nem látok formákat, sem arcokat, csak színeket. Nem hallok hangokat se, a játék belsejében vagyok, mint egy bebábozódott rovar.
GREGOR (Lentről. Vagy a szobájából?) Ki kéne nálam szellőztetni, de nem érem el az ablakkilincset.
CÉGVEZETŐ Értettél… vagyis értett egyetlen szót is? Csak nem akarja a bolondját járatni velünk?
GREGOR (Bentről öblös, recsegő hangon.) Nem jöttél el a tegnapi álarcosbálra, most megkapod.
CÉGVEZETŐ Állathang volt.
MARKÉTA (Odarohan a szekrényajtóhoz, feltépi. Valami dermesztőt láthat ott, mert bevágja az ajtót, visszafojtja öklendezését.) Apa, anya! Gregor rosszul van!
SAMSA ÚR (Bejön, még nem egészen érti, mi van, de már magyaráz a Cégvezetőnek.) Gregornak furcsa betegsége van, néha azt hiszi, ő valaki más. Nekem egyszer már azt is megpróbálta beadni, hogy ő a saját főnöke.
CÉGVEZETŐ (Gyanakodva.) Markéta kisasszony is beteg?
SAMSA ÚR (Életre pofozza az ájuldozó lányt, aki el-elhúzza a pofonok elől a fejét.) Eleven és egészséges, mint egy csíkbogár.
SAMSÁNÉ (Bejön, intézkedik.) Anna, Anna! Szaladjon azonnal lakatosért!
CSELÉDLÁNY (Kívülről.) Mama, az én állapotomban?
CÉGVEZETŐ (Gregor ajtajára tapasztja a fülét.) Hallgassák csak, a kulcsot forgatja.
11. jelenet
A bogár belépője, kérés meg kérés
Kinyílik a szekrényajtó. Gregor lép ki rajta. Meggörnyedve jön, maga előtt egy kutya nagyságú bábut kormányoz. A bábu valami százlábú vagy pincebogár félét formáz. Gregor már nem a díszes papi ruhájában van, hanem fekete öltözetben, ami egy pap hétköznapi ruhájára is utalhat, meg a bábos igyekezetére, hogy láthatatlan maradjon.
SAMSA ÚR Gregor, már megint kezded?
SAMSÁNÉ Most épp minek képzeled magad?
CÉGVEZETŐ Engem nem tudnak becsapni, hiszen ez egy fertelmes bogár. Maguknál ilyenek tenyésznek? Erről be kell számolnom a főnök úrnak.
MARKÉTA Ne félj tőle, nem látszik vadnak.
SAMSA ÚR Legalább te ne éleszd Gregor őrültségét! Gregor, látunk. Nem vagy te se a saját főnököd, se a saját árnyékod. Ne szimulálj!
CÉGVEZETŐ Ez nem árnyék.
MARKÉTA Gregor sosem volt őrült.
SAMSÁNÉ Te mindig őt véded.
MARKÉTA Jobban hisztek a középszerűségeteknek, mint neki?
Közben a Bogár körbesétál a szobában, mindenkihez odamegy, megszagolgatja. A Cégvezető iszonyodva elindul az ajtó felé.
CÉGVEZETŐ Maguk vakok? Nem látják, hogy a baj átlépett a küszöbükön?
MARKÉTA (Elébe áll.) Ne menj még.
SAMSA ÚR Szimulál.
SAMSÁNÉ Nem hall? A lányom megkérte valamire.
CÉGVEZETŐ Megkért? Sokkal inkább én szeretném őt megkérni.
A Cégvezető maga is meglepődik ezen, és zavartan, köszönés nélkül elrohan.
12. jelenet
Átváltozás
PUSKA a széke alól előhúz egy rozsdás mordályt, fölteszi a falra.
CIGARETTA Mit akarsz azzal a puskával?
PUSKA A megoldást keresem… (Körülnéz.)
Az apa magába roskadtan beszélni kezd, halványul a világítás.
SAMSA ÚR Viszolygok az emberi testektől. Minél öregebb leszek, annál inkább. A bogarak sokkal szebbek. Benne vannak páncéljuk dobozában. Simák, mint egy skatulya. Gyűlölöm a bogárgyűjtőket, a rovarirtókat. Patkányfogók! Jaj! Féregtelenítők! Fiam, fiam, mi lesz veled? Üldözni fognak, utálni fognak, elkábítanak kloroformmal, spirituszba raknak, gombostűre tűznek, kiciánoznak, elűznek. Azt mondják majd rád, korcs vagy, nyomorult féreg. Úgy bánt, hogy nem tudlak megvédeni.
ŠVEJK (Bejön. Félreérti a szöveget.) Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, Samsa úr. Különben kutyából is kevés az olyan, aki elmondhatná magáról, hogy „fajtiszta dög vagyok”. Mert vagy az anyja adta össze magát egy szörnyeteggel, vagy a nagymamája. Nem szólva arról, ha több apja is volt neki. Mert akkor az egyiktől a kajla fülét, a másiktól a lompos farkát, a harmadiktól a csámpás lábát örökli. Pedig ezek a leghűségesebbek… A korcsok…
SAMSA ÚR Számtalan csoda van, Švejk, de az állatnál nincs csodálatosabb. Segítsen nekem.
PUSKA A te embered ez a kutyastrici?
CIGARETTA Én azt hittem, a tiéd.
ŠVEJK Van itt valaki?
SAMSA ÚR Csak mi vagyunk ketten, barátom.
ŠVEJK Erre szokta nekem mondani Ruženka őnagysága, hogy az ég küldte magát, Švejk.
SAMSA ÚR (Nehezen szánja el magát.) Mit is akarok mondani…
PUSKA (Mintegy felsúgva a láthatóan zavarral küszködő Samsa úrnak.) Magában van kurázsi, Švejk!
SAMSA ÚR (Meghallja a súgást.) Ja, igen. Magában van kurázsi, Švejk!
ŠVEJK (Nem tudja, mi az.) Az van. Egyetértek.
PUSKA (Súgva, de egyre inkább Samsa úrral együtt mondva.) Ennek az áldatlan állapotnak véget kell vetnünk.
SAMSA ÚR Ennek az áldatlan állapotnak véget kell vetnünk.
ŠVEJK Azon vagyok.
PUSKA és SAMSA ÚR Nem várhatunk.
ŠVEJK Nekem nem is szokásom várni, Samsa úr.
PUSKA és SAMSA ÚR Mentsük, ami menthető.
ŠVEJK (A füléhez kap.) Olyan részeg lennék, hogy kettőt hallok?
PUSKA és SAMSA ÚR Javítsuk ki, amit a Sors elhibázott.
CIGARETTA (Puskához.) Vele javíttatnád, amit elrontottál, te szerencse-suszter?
ŠVEJK (Zavartan.) A cipőkhöz nem értek.
PUSKA (Cigarettához.) A szerencse nem lábbeli, a sors nem kesztyű.
SAMSA ÚR Mit beszél maga itt összevissza, Švejk? Nem a cipőinket kell kipucolni, hanem a szennyesünket.
CIGARETTA (Švejkhez.) Ha eddig azt is hitted, hogy értesz az állatokhoz, most meg fogsz lepődni.
ŠVEJK Ki volt ez?
PUSKA és SAMSA ÚR Bízom magában.
SAMSA ÚR (El.) A maga kezében van minden.
PUSKA (Švejkhez.) Ők is beszélnek az emberekhez, de azok nem akarják megérteni őket.
ŠVEJK Állathang volt. Hová lett, Samsa úr? Most akkor mit kell csinálnom?
CIGARETTA Ha megértik, nem hisznek nekik, aminek véletlenül mégis hisznek, az pont hazugság.
PUSKA Munkát kapsz.
ŠVEJK Van elég munkám, köszönöm.
CIGARETTA Ez nem ajánlat volt, csak informáltunk a tényekről.
ŠVEJK Nem tudom kiházasítani azt a terhes cselédlányt.
PUSKA Ezeknek a piti feladatoknak vége.
CIGARETTA Tisztiszolga leszel.
ŠVEJK Katonának nem vagyok alkalmas.
PUSKA Vedd le azt a puskát a falról.
ŠVEJK (Viszolyogva fogja.) Nem tudok lőni.
CIGARETTA (Föláll, lenyomja a székbe Švejket.) Egy cigit? (Rágyújtanak.)
ŠVEJK (Az ölében idétlenül hever a puska, kezében cigi.) Vállalom.
PUSKA Ne siesd el!
ŠVEJK Mindig sejtettem, hogy még viszem valamire.
CIGARETTA Pénzt nem sokat ígérhetek.
ŠVEJK Méregkeverők, boszorkányok, angyalok tisztiszolgája lenni, ez volt minden vágyam.
CIGARETTA Dobd el a cigarettát! (Eldobja.)
PUSKA Célozz!
Švejk fölpattan, a szekrényre céloz, de mielőtt a puska elsülhetne, véget ér a felvonás.
II. felvonás
Aprópénz avagy A puska nem sül el
(egy hosszú hónap)
13. jelenet
Egy rég várt találkozás
A szín kicsit szemetes. Szétdobált gyümölcshéjak, pamutdarabok, levetett bogárpáncél, üres hegedűtok. A puska a földön hever. Puska és Cigaretta a színen vannak, Puska helyén Samsa úr ül portásruhában, alszik, Cigaretta helye üres.
PUSKA (Lehajol a puskáért, a helyére teszi.) De szép itt kint a természetben!
CIGARETTA (Köhög.) És mi a szép itt? Penész a falakon, szú az ajtófélfában. Molyfészek a sarokban…
PUSKA Az talán nem a természet? Itt jön!
Belép Gregor a féregbábbal.
CIGARETTA (Közelebb megy, megbámulja a két Gregort, a bábra mutat.) Ez tényleg gyönyörű. Isteni ötlet!
PUSKA (Gregorhoz.) Tessék, beszélni akartál velem.
GREGOR Van néhány tisztázatlan pont a helyzetemben. Megmondom őszintén: félmunkát végeztél.
CIGARETTA (A báb fölé hajol, vizsgálgatja.) Azt hittem, van szárnya.
GREGOR Nem mondom, jó bogárnak lenni, de…
CIGARETTA Most féreg vagy bogár?
PUSKA (Önmagához.) Befejezni – az annyi, mint lefejezni.
GREGOR (Cigarettához.) Gregor Samsa, kereskedelmi utazó. Egy hónapja, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül átváltoztattak, és azóta gyakorlatilag minden emberi jogomban korlátozva vagyok.
CIGARETTA (Lábát vadászmódra a báb hátára helyezi.) Jogok, jogok?! Nem is vagy ember.
PUSKA Szeretnél újra ember lenni?
GREGOR Mai fejjel már nem tudok erre határozott igennel felelni.
CIGARETTA Hogy neked milyen csúnya a fejed! (De az összetett szemed zöldesen csillog, az gyönyörű.)
GREGOR Elfogadom, ami történt. De szeretnék az alkatomnak megfelelő környezetet kapni, kifutóval egy kertre, lapulevelek alá; szakszerűbb ellátást, hozzám illő társat!
CIGARETTA Na nézzenek oda!!!
PUSKA Kire gondolsz? Csak nem Markétára?
GREGOR A hegedűjével?!
CIGARETTA Hát akkor? Anyád?
GREGOR Nem élné túl az átváltozással járó fizikai megterheléseket.
PUSKA A cselédlányt, mi?!
GREGOR (Állati hangon elbődül.)
CIGARETTA Ne! Ezek egész nap csak párzani fognak, és telerakják nekem a szekrény alját petékkel!
GREGOR Azt hiszem, tényleg szerelmes vagyok. Apa, segíts! (Odaaraszol Puskához, kezet akar csókolni neki.)
PUSKA (Belerúg a bábba.) Nem vagyok az apád!
14. jelenet
Alma a fájától
Puska megfogja az ő székén ülő Samsa úr kezét, fölrántja ültő helyéből, pördülnek egyet-kettőt egymás körül. Puska elengedi Samsa urat, leül, a zavart apát magára hagyva a szörnyeteggel.
SAMSA ÚR Markéta! Segítség! Gregor!!!
MARKÉTA (Egy vödröt cipel épp kifelé, benne, káposztalevél, szalma, krumplihéj.) Apa! Nincs semmi bajod?
SAMSA ÚR Nekem támadt.
SAMSÁNÉ (Utálkozva nevet.) A kis ganajtúró!
SAMSA ÚR Hogy mondhatsz ilyet? Mégiscsak a fiad.
MARKÉTA Mit mondjon rá? Talán pacsirta röpköd a szobában?
SAMSÁNÉ (Ránéz a fal mellé tapadt Gregorra.) Kiköpött apja.
SAMSA ÚR Ez nem az én fiam!
GREGOR Apa!
SAMSÁNÉ (Kuncog.) A járásotok is egyforma! (Gregor elkezdi a bogarat le-föl járatni maga előtt.)
MARKÉTA (Orrát befogva széjjelebb rúgja a szalmából a rohadó gyümölcsdarabokat.) Hálátlan! Mi mindent elkövetünk, hogy a kedvében járjunk, ő meg…
SAMSA ÚR …követelődzik.
MARKÉTA Apa, te érted a beszédét?
SAMSÁNÉ (A fejét kopogtatja.) Lehet, hogy mégis pislákolhat benne valami?
SAMSA ÚR (Korlátolt csökönyösséggel.) Nem látjátok, hogy csak szimulál?
SAMSÁNÉ (Elérzékenyülve egy friss almával kínálja.) Mióta átváltozott, olyan, mint egy gyerek.
GREGOR Ezzel a szarral akarjátok kiszúrni a szemem?
MARKÉTA Mit mondott? Apa, fordítsd!
SAMSA ÚR Azt állítja, hogy ha anyád szájon csókolja, visszaváltozhat emberré.
MARKÉTA Mama, meg kell tenned!
SAMSÁNÉ Micsoda? (Öklendezni kezd, kábultan lerogy a székre.)
MARKÉTA (Fenyegetően megrázza Gregor felé az ujját.) Fuj! Most kimutattad a fogad fehérjét!
SAMSA ÚR (Őszintén felháborodva.) Képes volnál a saját anyáddal…?!
MARKÉTA (Leteszi a kezében hozott tálka vizet.) Apa, még mindig azt gondolod, hogy szimulál?
SAMSA ÚR (A feleségére mutat.) Anyádtól tanulta.
GREGOR (Közeledik a tálka és Markéta felé.) Szomjazom.
MARKÉTA (Felsikolt) Fejezd már be, Gregor! Összefeküdtél azzal a cselédlánnyal?! Ki vagy te igazából?!
SAMSÁNÉ (Magához tér, hirtelen felordít.) Anna!!!!
SAMSA ÚR (Fölegyenesedik a felesége mellől.) Markéta, menjetek ki. Döntöttem.
MARKÉTA (Apja és Gregor közé áll.) Mi lenne, ha én próbálnám szájon csókolni?
GREGOR Azt hiszem, az is segítene.
MARKÉTA (Gregorra mered.) Akarnád?
GREGOR Nem félsz?
SAMSA ÚR Ugyan már, hagyjátok azt a csókot, én találtam ki az egészet.
MARKÉTA Vagy inkább hívjuk a cselédlányt?
SAMSA ÚR Semmi ilyet nem mondott.
GREGOR Anna!
SAMSÁNÉ (Gyorsan kapcsol.) Nem szabad tudnia semmiről.
GREGOR Mért ne tudhatna? Őt hívjátok.
SAMSA ÚR (Kifelé tolja a két nőt.) Itt már csak a határozott lépések segítenek.
SAMSÁNÉ (Lányára támaszkodva még visszafordul.) Tudom, amit tudok. Mindig Gregor volt a kedvenced!
Anya és lánya lassan kibotorkálnak, Gregor is igyekszik a maga esetlen módján a fal felé somfordálni, de az apja gonoszan a nyomába ered, elé teszi a lábát.
SAMSA ÚR Te itt maradsz, barátocskám. Beszélnünk kell.
GREGOR Szóval megértesz engem?
SAMSA ÚR (Egyre jobban beleélve magát egy tőle idegen szerepbe, önmagába.) Tudom, hogy szimulálsz. Senki nem változik át egyik pillanatról a másikra állattá. Ezzel csak engem akarsz porig alázni.
GREGOR Apa, én szeretlek. Mindig szerettelek.
SAMSA ÚR (Mereven.) Ne karattyolj, ez nem beszélgetés. Nekünk már nincs mit mondanunk egymásnak. Én most csak egyszerűen kihirdetem az ítéletedet.
GREGOR Juszt se fogok meghalni. Most ismertem meg a boldogságot, mióta bogár vagyok.
SAMSA ÚR Eltaposlak!
GREGOR Imádok rohadt húst enni, plafonon szaladgálni, lezuhanni a szőnyegre.
SAMSA ÚR Elég a halandzsából.
GREGOR Az éjjel kimerészkedtem az ablakpárkányra, onnan a külső falra, és már nem volt megállás.
SAMSA ÚR (A lábát emeli.)
GREGOR (Fölkapaszkodik a falra, most már könnyebben menekül.) Hívott a házfalak mészszaga. A vakolat zsebei, ahol megbújhatnék.
SAMSA ÚR Mi, te a falra menekülsz előlem?
GREGOR Észrevettek. Rémülten eresztették le a rolót.
SAMSA ÚR Mindent össze akarsz járkálni? Semmire se vagy tekintettel?
GREGOR Beszéltek hozzám a tárgyak. Hallottam ezer és ezer ízeltlábú társamat diskurálni.
CIGARETTA Bogárbeszéd!
GREGOR Egyik házról a másikra ugrottam. A tetőről ellökve magam egy emelettel lejjebb mindig elértem a szemközti ház homlokzatát.
SAMSA ÚR (Üldözés közben fölkap egy kis kosár almát az asztalról, és amikor közel ér Gregorhoz, almával bombázza.) Jössz le azonnal!
GREGOR Lemerészkedtem a földre. Senki nem járt az utcán. Patkányok rohantak ki a betört pinceablakon. Elfogtam egyet, átharaptam a nyakcsigolyáját.
SAMSA ÚR (Üldözés közben néha megáll.) Mindjárt elhányom magam.
GREGOR (Puskára és Cigarettára néz.) Titeket is egy perc alatt ki tudnálak végezni.
CIGARETTA Mi halhatatlanok vagyunk.
GREGOR A szám fogatlan, de kemény és erős.
PUSKA Te viszont nem vagy halhatatlan, kisfiam.
GREGOR (Az apja fölgyorsít, majdnem utoléri.) Az élet szép, apa, ne ölj meg!
SAMSA ÚR (Megtorpan.) Lehet, hogy magamban beszélek?
CIGARETTA Megszabadulunk tőled.
SAMSA ÚR Csak nem félek ettől a kis féregtől?
GREGOR (Közeledik az apjához.) Apa, ne félj tőlem!
CIGARETTA (Gregorhoz.) Most menj neki! Halálra marod, és te maradsz az úr a családban.
SAMSA ÚR (Hipnotizálva előbb Gregorhoz, aztán Cigarettának.) Nem akarok meghalni, csak most fedeztem föl, hogy milyen szép az élet. Újra van erőm eljárni itthonról. Valósággal megfiatalodtam. Portás lettem egy bankban. Munka után kicsit még bent maradok, legszívesebben a konyhán időzöm. Az egyik kis konyháslánynak nagyon imponált a busa szemöldököm. Olyan elhagyott volt szegényke.
ŠVEJK (Belép, kezében pecérhurok, meglengeti.) Könnyíts a lelkeden, gyónj meg!
SAMSA ÚR (Švejknek.) A trezoroknál, az alagsorban van egy ablaktalan helyiség, ott tartják az olcsó zöldségeket, répa, uborka, szanaszét a földön. Ez a lány sírt, kézen fogott, motyogott valamit, talán ruszinul vagy jiddisül, és behúzott oda. Becézgetett, gügyögött nekem valami dalocskát.
ŠVEJK, CIGARETTA és PUSKA (Kórusban. A vége fele Gregor is bekapcsolódik.)
Mamka ráda takata,
alarába lakata.
Kanta rána kalata,
ente vitte bogota.
Ette, vitte, de hova,
nem vagy kutya nagyapa.
Anyja látta kaloda,
a te tested de fura!
SAMSA ÚR (Meglepődve.) Ez volt az. Vagy valami ilyesmi. Rám tört a nevetés, görcsösen, nem tudom, miért, valaki kint a konyhában a nevemet kiáltotta, nem válaszoltam, a sötét és a zöldségszag mindent elfedett előlem. Az a kis szellemi fogyatékos lány lekuporodott elém…
GREGOR (Nem veszi észre, hogy Švejk hurkot vet a báb nyakába, sőt Švejket se veszi észre.) Hogy nem szégyelled magad.
SAMSA ÚR A tekintete zavaros volt, és egyben túlvilági. Úgy éreztem, hideg kígyók tekeregnek fölfelé a combomon. Mikor az ajtót kinyitottam, és visszanéztem, nem volt senki a raktárban, a répa és az uborka mind elfonnyadva. Az egész épületben senki sem hallotta még hírét se a kis bestiának. (Zokog.)
ŠVEJK Mit is szabjak ki rád vezeklésül?
GREGOR (Megütközve észreveszi Švejket.) Ki itt a pap, én vagy te?
ŠVEJK (Megfogta a bábot, dulakodás, közben az öregnek.) Egy hétig nincs trezor, bank, répa!
SAMSA ÚR Maga meg hogy kerül ide, Švejk?
ŠVEJK Lelkigyakorlatra jöttem.
SAMSA ÚR Legalább a lelkét mentsük meg, igaza van. Ha már meg kell lennie.
Švejk iránti dühében újra almával kezdi dobálni Gregort. Az egyik alma Gregor páncéljába szorul, Gregor fájdalmasan felszisszen. Švejk lehajol, szakértő módjára a sebet vizsgálgatja. Samsáné berohan, lefogja férje karját. Švejk egy hurokkal kivonszolja a bábot. Samsa úr erre Gregor elé lép, és csuklóját megfogva a báb után rángatja.
SAMSÁNÉ Ez azért sok! Ne bántsd! Irgalmazz neki.
15. jelenet
A magázás művészete
A cselédlány ruhaszárító kötelet feszít ki, Gregor ki tudja, hányadszor használatlanul átmosott ingeit teregeti. Visszatér Švejk, és az egyik kiterített inget magára borítva a meglepett Anna előtt táncol.
CSELÉDLÁNY Vegye le azt. Gregor inge. Még összepiszkolja.
ŠVEJK Hát aztán? Ő már úgyse veszi fel.
CSELÉDLÁNY Honnan veszi?
ŠVEJK Talán láttad mostanában?
CSELÉDLÁNY Elutazott.
ŠVEJK Két hónapra? Miért? Hová?
CSELÉDLÁNY Mi köze hozzá?
ŠVEJK Csak az, hogy a gazdád megbízott, szerezzek férjet neked.
CSELÉDLÁNY Herr Samsa?
ŠVEJK De már nem akarok neked férjet szerezni.
CSELÉDLÁNY Nincs is rá szükségem. Gregor úr, akitől a gyereket várom, feleségül vesz
ŠVEJK (Nevet.) A pap?
CSELÉDLÁNY Neked lehet, hogy pap, nekem nem az.
ŠVEJK (Arcot vált.) Első látásra magába szerettem.
CSELÉDLÁNY Ne magázz, te kis hülye! Nem is tudsz rendesen magázni. A magázás művészet.
ŠVEJK Én művész vagyok.
CSELÉDLÁNY (A Švejken levő vizes ruhára mutat.) Nekem te legfeljebb a szennyes ing vagy. De arra várhatsz, hogy kimossalak!
ŠVEJK Azt teszem, amit mond. Adjam el a kutyáimat? Álljak be tisztiszolgának? Robbantsam ki a háborút?
CSELÉDLÁNY (Kezébe nyomja a lavórt.) De unalmas ötleteid vannak. Voltál te már nővel?
ŠVEJK (Simogatja a lavórt.) Nem. Magára vártam. Eddig csak a kutyáimat házasítottam.
CSELÉDLÁNY Folytasd csak.
ŠVEJK Mostantól fogva…
CSELÉDLÁNY Ne a locsogást folytasd – a kutyaházasítást.
ŠVEJK Belém még soha senki nem volt szerelmes.
CSELÉDLÁNY (Az egyik vállfával Švejk hasa felé szúr.) Azt hiszed, meghatsz?
ŠVEJK Ha rám néz, az orromat kicsinek fogja találni, ha oldalról nézi, mint egy letört faág csonkja. A hajam bozontos, kutyaszőke…
CSELÉDLÁNY Akkor keress magadnak egy szőke kutyát.
ŠVEJK Te boszorkány! Pedig munkabíró vagyok, mint az öszvér, szívós, mint a pióca, kitartó, mint a folyóvíz…
CSELÉDLÁNY (Odafordul hozzá, megpöccinti az állát.) Átlátok rajtad.
ŠVEJK Azon az estén, amikor itt a bál volt, gyilkosság történt!!!
CSELÉDLÁNY (Nevet.) Kit öltél meg? Egy poloskát?
16. jelenet
Háztűznéző
Samsáék lakása hónapokkal később. Vasárnapi kora délután. Belép, apró virágcsokorral kezében, a Cégvezető, megáll a szoba közepén, köhint.
CÉGVEZETŐ Igen tisztelt Samsa úr, engedje meg, hogy feleségül kérjem a kedves lánya kezét!
SAMSA ÚR És a többi részével mit csináljak?
CÉGVEZETŐ Úgy akartam fogalmazni, hogy az egészet.
SAMSA ÚR Ne beszéljen úgy a lányomról, mintha egy hízott disznóra alkudozna.
CÉGVEZETŐ Kezdjük elölről. Azért esedezem, hogy egyezzen bele abba a kérésembe…
SAMSA ÚR Sosem lehet semmit elölről kezdeni.
CÉGVEZETŐ Azt szeretném kérni, hogy a lánya az én életem napja lehessen…
SAMSA ÚR Mi maga, csillagász?
CÉGVEZETŐ Azért könyörgök alázatosan, egyezzen bele, hogy az életünket összekössük, hogy a boldogság… hogy a szépség… hogy nem is tudom, hogy…
SAMSA ÚR Érdekes, a saját ügyében milyen ügyefogyott tud lenni maga. Bezzeg, mikor a főnök nevében jött, hogy a fiamat negyed óra késés miatt megrója…
CÉGVEZETŐ Azóta sem jelent meg a munkahelyén.
SAMSA ÚR Olyan biztos ebben?
CÉGVEZETŐ (Bátorságot merítve.) Azt beszélik, hogy beteg…
SAMSA ÚR És szép dolog egy beteg családját molesztálni?
CÉGVEZETŐ Hiszen én nem molesztálom, de azt hiszem, hogy az utóbbi időben megérett bennem az elhatározás, hogy a kedves lányukat, akinek a tekintete azóta is kísért, feleségül kérjem…
SAMSA ÚR Ja, csak ez? Azt hittem, már megint vádaskodni akar.
CÉGVEZETŐ (Arcot vált.) Arra is lenne okom. Nemrégiben a főnök úrhoz egy levél érkezett. Egy névtelen levél. (Hatásszünetet tart. De semmi hatás.) Ebben egy korlátolt szellemi képességekről árulkodó ismeretlen avval vádol meg, hogy meggyilkoltam az önök lakásában egy kollégámat, itt nyilvánvalóan a maguk fiára céloz, akinek a holléte ismeretlen…
SAMSA ÚR Mutassa azt a levelet! (Megnézi, meglepve mormolja maga elé.) Ez Švejk kézírása. Kutyakaparás. (A Cégvezetőre néz.) Szóval nem lánykérőbe jött? Vagy azt hiszi, hogy mi írtuk a levelet?
CÉGVEZETŐ Azt hittem, de már nem hiszem. Nagyon hálás vagyok, mert fölnyitották a szemem, hogy a főnök úr nem létezik. Azóta többnyire én üldögélek az irodájában.
SAMSA ÚR Tehát még egy gyilkosság?
CÉGVEZETŐ Jobb lesz, ha elmegyek. A lánykéréshez ez nem a legjobb kezdet.
SAMSA ÚR Maradjon csak. Maga rettenthetetlen férfi, aki képes lesz megvédeni a feleségét. (Kiabál.) Markéta, gyere be! Emlékszel még erre az úrra?
MARKÉTA (Az ajtóból.) Nem. Különben is olyan, mint egy vénasszony.
CÉGVEZETŐ Az elhangzottak után tekintsük tárgytalannak a kérésemet.
SAMSA ÚR Ne adja fel olyan hamar!
MARKÉTA Van még valami? Össze kéne állítanom Gregor ebédjét, almát tisztítani, kukacot darabolni. (El akar menni.)
CÉGVEZETŐ Nincs maguknak cselédjük?
SAMSA ÚR Van, csak terhes. Többnyire mi szolgáljuk ki.
CÉGVEZETŐ Itt minden – ahogy a főnök úr szokta volt mondani – a feje tetején áll.
SAMSA ÚR Azért csak kérdezzük meg Markétát. (Valami eszébe jut.) Milyen főnök? Mégsem ölte meg?
CÉGVEZETŐ Én ártatlan vagyok.
MARKÉTA Én is. Gregorral megfogadtuk, hogy szűzen éljük le az életünket, mintha tisztának lehetne maradni manapság.
CÉGVEZETŐ Már megbocsásson, de ez…
SAMSA ÚR Na. Akarsz ennek az embernek a felesége lenni? Lehet, hogy kettős gyilkos, tönkretette a bátyád életét, csapodár természetű, veled együtt nyilván Annát is meg akarja szerezni. Talán még Gregor gyerekét is a saját nevére íratja, hogy megszakadjon a Samsák évszázadok óta töretlenül tartó története.
SAMSÁNÉ (Beront a konyhából, beljebb sodorva Markétát is.) Hogy oda ne rohanjak, de nagyra vagy ezeknek a Gólem-ivadékoknak a családjával! Púposok, dongalábúak, hordóhasúak.
MARKÉTA (Az ajtóba hátrál.) Van még valami?
CÉGVEZETŐ Persze. Hozzám jössz?
SAMSA ÚR Maga most maradjon csendben!
MARKÉTA (A Cégvezetőhöz.) Minden évben meg akar kérni egyszer, vagy később sűrűbben is?
SAMSÁNÉ (Letorkolja a lányát.) Csak nem képzeled, hogy te dönthetsz?
MARKÉTA El innen, el! Gregor ott hever temetetlenül! (Kirohan.)
CÉGVEZETŐ (Tesz néhány lépést a nyomában.) Nem én öltem meg. De ha bármiben segíteni tudok…
SAMSÁNÉ (A lánya után fut.) Ki hever? Hol? Temetetlenül?
SAMSA ÚR Ha a lányom nem ellenzi, akkor áldásom erre a frigyre. Kislányom, félreismertelek, igazságtalan voltam veled. Sok mindenben. (El.)
CÉGVEZETŐ (Magára maradva magabiztossá válik.) A csúnya lányból gyönyörű asszony lesz, megígérem. (Mahler harsogó zenéjére – pl. V. szimfónia 2. tétel – kifelé táncol a színpadról.)
17. jelenet
Zavar a fény
A szekrényből Švejk, a szekrény mellől Gregor figyeli a táncot, a Cégvezető megérzi, hogy nézik, a színpad szélén hátrafordul, de nem veszi észre őket, kimegy. A zene elhallgat.
GREGOR (A szoba közepére irányítja a bábot.) Ajtót-ablakot gondosan zárnak előlem. Nem eszem, fáj minden tagom, de az állat fájdalma laktató, kitölt mindent, az egész világ egy nagy karéj fájdalom, egy fürt fájdalom, egy szelet fájdalom.
ŠVEJK (Kilép a szekrényből.) Enned kéne. Legyengülsz. Mit szól a család? Jól összekavartad őket.
GREGOR Nekem már nincs családom. Rovar vagyok… Elvagyok nélkülük. Csótányok látogatnak. Jókat beszélgetünk.
ŠVEJK Csótányokkal beszélgetsz?
GREGOR Eligazodnak a ház titkos járatai közt. Én sajnos túl nagy vagyok, nem tarthatok velük. És, azt hiszem, még mindig növök.
ŠVEJK Dehogy nősz. A szemed romlik.
GREGOR Az a pár pötty, ami a fejem tetején van, tényleg kevés a látáshoz. Hogy lehetett ilyen teremtényt kigondolni? Mi értelme van az én létezésemnek? Hónapok óta semmit sem veszek magamhoz, mégsem jön a kaszás.
ŠVEJK Egy ízeltlábúért? Egy csontváz?
GREGOR Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni. Attól félek, kiröhögöm, ha meglátom.
ŠVEJK Kezdhetsz röhögni. Lehet, hogy én vagyok az. Már intézkedtem is. Megmondtam Annának, hogy aznap éjszaka, amikor átváltoztál, valaki megölt.
GREGOR Szegényke. Vedd feleségül. Jó apja leszel a gyerekemnek.
ŠVEJK Én ugyan el nem veszem. Nekem más a hivatásom, nem az, hogy nők szoknyáján üljek.
GREGOR (Inkább bogárként.) Ha kisebb lennék, szívesen üldögélnék ilyen helyeken.
ŠVEJK Családi harmónia! Még csak az kéne! A háború, az igen! Képzeld csak el, ha összeugranának a csehek meg a norvégok, mire a németek meg a franciák szövetkeznének a megfékezésükre. A román és a magyar közös erővel a hollandokra zúdulna.
GREGOR Nekem ez már semmit nem mond. Krumplibogár, százlábú, fülbemászó, rühatka, csibor – csak ezeket a népeket ismerem.
ŠVEJK Nincs kedvem gondoskodni senkiről. Más kérésed nincs? Valami teljesíthető?
GREGOR Húzd be a függönyt. Zavar a fény.
18. jelenet
Aprópénz
A függönyt a színre belépő cselédlány húzza be. Švejk észreveszi, a zsebéből egy marék aprót dob a földre, az alumíniumpénzek szétgurulnak, közben szinte teljes lesz a sötét.
CSELÉDLÁNY Mi volt ez? Van itt valaki? Herr Samsa, pani Samsová, ne haragudjanak, elcsábítottam a fiukat, de ha akarják, vigyék. Legyen a maguké!
PUSKA Akkor tedd el, lányom, a visszajárót!
CSELÉDLÁNY (Fölerősödik rajta a fény, egyedül van a színpadon, észreveszi a pénzt, szedegetni kezdi.) A gyereket nem adom. Ő egyedül az enyém.
CIGARETTA (Átszól a társának.) Egy apa nélkül fogant gyerek? Már megint csináltál valamit?
CSELÉDLÁNY (A pénzt számolgatja.) Tizenkét hónapja vagyok terhes. De lehet, hogy még régebben.
PUSKA (Átszól a társának.) Egy születés nélkül felnövő gyerek? Már megint csináltál valamit?
CSELÉDLÁNY (Az utolsó filléreket szedi.) Úgy érzem, mintha a kicsi száz lábacskával rúgna egyszerre.
CIGARETTA (Átszól a társának.) Te csakugyan elhiszed, hogy nem tud semmiről?
CSELÉDLÁNY (Megcsörgeti az összeszedett pénzt.) Meg akar születni, de nem sikerül neki. Mintha szét akarna robbantani engem.
PUSKA (Idegesen.) Nem vagyok gondolatolvasó.
CSELÉDLÁNY (Feltápászkodik, a pénzt a köténye zsebébe süllyeszti, véletlenül épp Puskára néz.) Van olyan az állatoknál, hogy az utód megszületik, és azonnal fölfalja apját, anyját?
CIGARETTA Minden gyerek így tesz előbb-utóbb.
CSELÉDLÁNY (Meglepődve odafordul.) Ezt te honnan tudhatnád, ördögöcske, neked se apád, se anyád.
PUSKA Fölfalta őket.
CSELÉDLÁNY (Visszafordul Puska felé.) Ő?
CIGARETTA A túlvilágon nincs se állat, se növény. Ha nagynéha megéhezünk, egymást esszük.
CSELÉDLÁNY (Érti a tréfát, előveszi az aprót.) Kérek egy angyalcombot.
PUSKA (Föláll a helyéről, az asztal mögé lép, rendezkedni kezd rajta, mint egy lacikonyha árusa.) Rántva vagy fokhagymásan?
CSELÉDLÁNY (Letesz egy kis pénzt az asztalra.) Nyersen. (A hasát fogja, jóslófájása van.) Mi lesz a gyerekemmel?
PUSKA (Még mindig árusként pillant Annára.) Attól függ, ki az apja. (Az asztalra üt. Bejön Samsa úr.)
SAMSA ÚR (A cselédlányra mered.) Anna, mi történik itt?
CSELÉDLÁNY (Merően Samsa úrra néz.) A gyerekedre gondoltam.
SAMSA ÚR (Idegesen.) A nyakamba akarod varrni? Hát Gregor?
CSELÉDLÁNY (Puskára mutat.) Ez a kifutófiú is őt keresi. Állítólag tegnap vett egy hordócska kaviárt. Ki kéne fizetni.
SAMSA ÚR Nem öreg maga kifutófiúnak?
PUSKA Nyugdíjba készülök.
SAMSA ÚR (Gyanakodva.) Anna, kik ezek?
CIGARETTA (Mutatja a pénzt.) Én az egyházi adóért jöttem.
SAMSA ÚR (Munkaadói hangon.) Nem megmondtam, hogy ne engedjen be senkit!
CSELÉDLÁNY (Samsa úr karjába hanyatlik.) Jóslófájásaim vannak.
SAMSA ÚR És mit jósolnak?
19. jelenet
Finálé avagy A puska nem sül el
Kopogás hallatszik, majd anélkül, hogy bárki bevezetné, bejön Švejk. Fején Gregor első felvonásból ismerős püspöki süvege.
SAMSA ÚR Hiába jött, a kölykök nincsenek még meg.
CSELÉDLÁNY Hozzám jöttél? Most nem érek rá.
CIGARETTA (Puskának, miközben dohányt és papírt vesz elő.) Sodornék egyet.
ŠVEJK (Vigyázzba vágja magát, tiszteleg Cigarettának.) Jákob lajtorjáját megszögeltem, az új terrárium kész. Befűtöttem a purgatóriumba.
CIGARETTA (Švejknek.) Kaphatnék tüzet?
SAMSA ÚR (Tanácstalanul a süvegre bámul, Švejkhez hajol, suttog.) És a férj? Szerzett neki?
ŠVEJK (Miközben tüzet ad Cigarettának.) Fölösleges.
CSELÉDLÁNY (Meghallja őket. Samsa úrnak.) Folyton a szerelmével üldöz.
ŠVEJK (Samsa úrnak.) Csak bogarat tettem a fülébe.
SAMSA ÚR (Megütődve.) Bogarat!? Erre nem volt felhatalmazása.
CSELÉDLÁNY Milyen bogarat? Én nem tudok semmiféle bogárról.
SAMSA ÚR Nem is tudhatsz róla.
CIGARETTA Nekem járt el a szám.
SAMSA ÚR De maga sem tudhat róla semmit.
ŠVEJK Nekem járt el a szám.
SAMSA ÚR És te honnan tudsz róla?
ŠVEJK (A süvegét igazgatja, szemtelenül vigyorog.) Magának járt el a szája.
SAMSA ÚR (Švejkhez.) Én csak kínos történeteket hallok magától évek óta. Csupa lehetetlen nevű cseh: cipészek, suszterok, csizmadiák, vargák…
ŠVEJK Már megint a lábbelik? Én pap vagyok.
CSELÉDLÁNY Te is? Mi van itt? Járvány?
ŠVEJK Titkos pap. Engem nem láthatnak. Rólam nem tudhatnak.
SAMSA ÚR (Elhiszi.) Švejk, nem ismerek magára.
ŠVEJK Átváltoztam.
Nyílik az ajtó. A Cégvezető karján, kacarászva belép Samsáné. A Cégvezető egy kosárban borosüvegeket hoz.
SAMSÁNÉ Ez még csak az eljegyzés, mit keres itt egy pap?
ŠVEJK Az első pontos kérdés, amióta itt vagyok.
SAMSA ÚR Maga keres nálunk valamit, Švejk?
ŠVEJK Bejelentés érkezett hozzám engedély nélkül tartott vadállatok tárgyában.
SAMSÁNÉ (Švejkhez.) Mégis mit tartanánk? Egy gepárdot?
CSELÉDLÁNY (Samsának.) Ő maga volt a bejelentő.
ŠVEJK Bocsánat. Nem fogalmaztam pontosan. Egy angyalt láttak röpködni az ablakukban.
SAMSÁNÉ (Zokog.) Szegénykém! Hisz szárnya sincs.
SAMSA ÚR (Körbemutatva a szobán.) Hogy tarthatnánk mi ebben a lakásban egy angyalt?
ŠVEJK Még angyalhúst is árusítottak.
CSELÉDLÁNY (Vajúdik.) Te pap vagy? Ez nekem új!
CÉGVEZETŐ Ugyan már! Ez egy szélhámos.
MARKÉTA (Belép, a kezében egy fekete karszalagot gyűröget, még nem láthatja, ki a vendég.) František! Egy pappal nem lehet így beszélni.
CÉGVEZETŐ De Gréta, ez egy közismert kutya- és bankjegyhamisító. Jó pénzért még gyónást is vállal. Švejknek hívják.
SAMSA ÚR Hagyd csak, fiam, hiszen ismerjük. Tőle veszünk eleségnek kukacot, fehéregeret.
CÉGVEZETŐ Azt hittem, több pénzük van. Ilyesmit esznek?
ŠVEJK Bocsánat, még nem mutatkoztam be, József atya vagyok.
MARKÉTA Nem mi esszük. Bár az igaz, hogy nincs semmink. Nekem már testvérem sincs. (Fölhúzza a karszalagot, Antigonéként beszél.) „És tűrnöm kell, hogy nincs, ki eltemesse őt!”
ŠVEJK Nem kell eltűrni már semmit. Én azért vagyok itt, hogy segítsek maguknak.
MARKÉTA (Švejknek.) Majd jöjjön máskor, jóember. (Antigonéként.) „Édes testvérem, egy anyánk volt, egy apánk…”
CÉGVEZETŐ (Markétának.) Ez most nem aktuális. Hamarosan itt lesznek a vendégek.
MARKÉTA (Antigonéként.) „Testvérért gyászt viselni szégyen nem lehet!”
ŠVEJK Semmilyen vendég nem jön. Az eljegyzés elmarad.
CÉGVEZETŐ Elment az esze!?
MARKÉTA Maradj csöndben. Még nem vagy itthon.
SAMSÁNÉ Kislányom, hogy beszélsz a vőlegényeddel?
MARKÉTA Nem a vőlegényem. Visszaveszem a kezemet.
CÉGVEZETŐ Na de Gréta, drága!
MARKÉTA Hányszor mondjam, ne beszélj hozzám németül!
SAMSA ÚR Hogyhogy? Mi is németül beszélünk, nem?
MARKÉTA Azt nem állom, ahogy ő beszél németül. Cseh akcentusa van.
CÉGVEZETŐ Én nem vagyok cseh, kikérem magamnak!
MARKÉTA Köszönöm tisztelendő atyám, hogy felnyitotta a szememet. Jobban irtózom ettől a férfitől, mint egy bogártól.
CÉGVEZETŐ (Nagy freudi leleplezéssel.) Mert te még mindig a testvéredbe vagy szerelmes.
CSELÉDLÁNY (A hasát fogja.) Megindult, megindult!
SAMSÁNÉ (A cselédlánynak, de aztán észbe kap, és a Cégvezetőre néz.) Gyorsan! Szaladjon, fiam, a bábáért!
ŠVEJK Ha ezért hívtak, állatokat nem keresztelek.
CSELÉDLÁNY Téged senki sem hívott.
SAMSA ÚR (Švejkhez.) Csak nem gondolod, hogy Gregor fia… hogy ő is…?!
CÉGVEZETŐ Senki sem hívta, tisztelendő úr.
CSELÉDLÁNY (Szülés közben a Mahabharátából szaval.) „Két éve vagyok terhes, két éve viselem méhemnek gyümölcsét…”
ŠVEJK (Magához húzza a Cselédlányt.) Anna!
CSELÉDLÁNY „Még ha ordít és gyűlöletet, rettegést hoz is a földre, akkor is, engem öljön meg, aki el akarja pusztítani elsőszülött fiamat”
(Švejknek.) Üsd a hasam, Józsi!
Švejk dobol a Cselédlány hasán, magára húzza, szülnek, a többiek, hasonlóan a kutyapároztatáshoz, nézik.
SAMSA ÚR Tőle van a gyerek?
ŠVEJK Tőlem?! Nekem nem lehet gyerekem. (Hirtelen mozdulattal benyúl a cselédlány szoknyája alá, Anna megpróbál ellenállni, de Švejk a szoknya alól egy labdát húz elő.) Álterhesség!
CSELÉDLÁNY (Hisztérikusan.) Adják vissza a gyerekemet! Be kell pelenkázni.
MARKÉTA Ebben a családban mindenki csal?
CÉGVEZETŐ (Színlelt felháborodással.) Ez nem is család. A maguk családja egy nagy rakás hazugság.
SAMSÁNÉ Akárcsak a te céged, fiacskám.
CÉGVEZETŐ Gregor is a cégnél dolgozott, vagy nem?
SAMSA ÚR Cég?! Egy vasredőny, és mögötte semmi.
CÉGVEZETŐ Befalaztattam.
SAMSA ÚR Nincs ott cég, és nem is volt.
MARKÉTA Szegény Gregor! Hiába gürcölt, hiába áldozta föl magát. Most meg én kerültem volna sorra? Velem akartál végezni? (Öklével ütni kezdi a Cégvezetőt.)
CÉGVEZETŐ (Lerángatja magáról Markétát, hátracsavarja a karját, és túszként maga elé veszi.) Gréta akkor is az enyém lesz.
ŠVEJK (Átlát rajta.) Mennyit akar?
CÉGVEZETŐ Amennyi van.
Švejk Samsa úrra néz, aki megtörten a szekrényhez megy, és a lepedők alól kihúz két köteg bankót.
SAMSÁNÉ (Zokog, földhöz csapja a parókáját, megtapossa.) Ezért gyűjtögettük évekig? Ezért vontuk el a szájunk elől a falatot?! (Odarohan a férjéhez, lefogja a kezét, birkóznak.)
PUSKA Most mi lesz?
CIGARETTA Isten tudja. (Hirtelen ötlettel felkapja a puskát, és odadobja Puskának.) Bízzuk a sorsra.
Puska odadobja a puskát a Cégvezetőnek.
CÉGVEZETŐ (Puskának, közben elengedi Markétát.) Töltve van?
CIGARETTA Próbáld ki.
CÉGVEZETŐ (Samsánéra fogja, majd visszafordul Markétához, a hasának szegezi a csövet.) Lőjek?
MARKÉTA (Sikoltva.) Adjátok oda neki a pénzt, hadd menjen!
Samsa úr a pénzt odadobja a Cégvezetőnek. Az elkapja, egy pillanatig tétovázik, aztán beteszi a zsebébe, majd a puskát a társaságra irányozva kihátrál a színről.
ŠVEJK Ez a probléma is megoldva. Lássuk a következőt. (Samsa úr felé.) Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Maga csalja a feleségét.
SAMSA ÚR Képtelen rágalom. Öreg vagyok én már az ilyesmihez.
SAMSÁNÉ (Elnézően a férjére néz, megszorítja a kezét.) Tizenöt éve nem képes rá.
ŠVEJK Nana! (Gúnyosan énekel.) Mamka ráda takata, alarába lakata.
SAMSÁNÉ (Örömmel folytatja.) Kanta rána kalata, ente vitte bogota. (Markéta felé.) A szolfézsleckéd, ugye, Markéta?
A szekrényajtóban megjelenik Gregor.
MARKÉTA És Gregor?! Vele mi lesz?
ŠVEJK (Fémesen csillogó szprét vesz elő a köpenyéből.) Maguk igazán mindent megtettek!
MARKÉTA Meg akarja ölni! (Elfordul, zokog.) Elvette a vőlegényemet, meg akarja ölni a bátyámat!
Odarohan Švejkhez, pofonra emeli a kezét, de elbizonytalanodik.
ŠVEJK A bátyja már nem él!
SAMSÁNÉ (Felzokog.) Gregor! Egyetlen fiacskám!
ŠVEJK Szülőszédelgő. Három helyen is tartott szülőket. Valamelyiknél most végleg ott ragadt.
SAMSA ÚR Ez nem igaz! Ezt csak én találtam ki.
SAMSÁNÉ El fogok ájulni.
SAMSA ÚR Muszáj ezt, Švejk?
MARKÉTA (Megtapogatja a karszalagját, új erőt merít.) El kell temetni a halottakat.
SAMSA ÚR Nem érdemli meg. Vagy mi nem érdemeltük meg őt?
PUSKA (Föláll.) Még legalább száz évig nem lesz feltámadás.
CIGARETTA (Ő is föláll, elindulnak kifelé.) Miért? Az olyan jó? Az se jó.
Švejk odalép Gregorhoz, ráfúj a szprével, jó illat árad szét a színpadról. A bogár rángatózva kimúlik, mozgatója üveges szemmel néz maga elé. Švejk felemeli. A testes báb tagjai döglötten csüngenek alá.
SAMSÁNÉ Nem is volt olyan vészes.
MARKÉTA Hagytuk meghalni.
SAMSA ÚR Milyen egyedül leszünk.
ŠVEJK (Leteszi a bábot, aztán a fejéről melléteszi a püspöksüveget.) Tudják, ki volt egyedül? A břevnovi kántor lánya, mikor be akart ugrani a kútba, mert szerelmes lett a papba, de a köténye fönnakadt egy kiálló vasban, és azon lógott hajnalig.
MARKÉTA (Mintha mély álomból ébredne, valósággal felugrik, és kinyújtóztatja fiatal testét.)
ŠVEJK A környékbeliek nem tudták, miért nyüszítenek a kutyák egész éjszaka. A kút oldalán volt egy lyuk, a felkelő nap egy mézcseppnyi fényt vetett a lány elé a falra. A lány kinyúlt a fény felé, a köténye elszakadt, belepottyant a vízbe, de egy itatni készülő kocsis kihúzta. A lány nevetve omlott megmentője karjába, és még azon a héten hozzá ment feleségül. Azt mondta, olyan jó kutyaszaga van. Ha érdekli magukat: vannak eladó kutyáim!
Vége