Talpnyaló; Hírnév; A pletyka árt a hírnévnek; Nemessé csak az erény tesz; Kései intelem I; Bölcsesség I; Bölcsesség II; Sértett barátság I; Sértett barátság II
Nagyillés János fordításai
II 41
Talpnyaló
Mint amikor lankás fövenyen hosszan fut a hullám,
S közben apad, s végül elnyeli mind a homok,
Erre vagy arra sodorja a kegyhajhászt is a szellő:
Szerte kutat, szimatol, s rója az összes utat.
Lelke legesmélyére furakszik azoknak, akikben
Bármi hibát lát, és szívükig is lehatol.
II 46
Hírnév
Dicsvágyó, de el azt nem nyert ember ha dicsérne,
Súlytalanok szavai – hoznak-e megbecsülést?
Ám ha olyan szól rólad, akit már hír örökít meg,
És neve mond valamit, hírneved ez növeli.
Kit dícsérnek, a más hírének szócsöve méltán:
Mások hírének rosszat ilyen sose tesz.
II 45
A pletyka árt a hírnévnek
Pár szó pletyka elég, s e kevés nagy bajt is okozhat:
Rút rágalmat igaz szó lesöpörni kevés.
II 47
Nemessé csak az erény tesz
Ősök tetteivel hencegni, s a nagy vagyonunkkal,
Másban semmi remény, többre aligha utal.
Bármettől nemes is, ragyogóbb nem lesz a szememben,
Mint azzá kit esze s jámbor erénye avat.
I 504
Isten léte betölt mindent: hova futsz el előle?
Hogyha kimond valamit, tartani tőle mit ér?
Mindkettőért kár. Áll – nem kerülöd ki – a Végzet.
Élj helyesen, s légy kész menni nyomába, ha hív!
II 49
Kései intelem I
Szájában szorosabbra hiába feszíted a zablát,
Hogyha lovad sebesen messze ragadja a hév –
Ennyi a veszte felé rohanót traktálni tanáccsal,
S nincs gyógyszer, mi segít már a bukása után.
II 55
Bölcsesség I
Lásd meg előre a bajt, s kezdj jókor tartani tőle:
Jobbak esélyeid így, s többnyire elkerülöd.
II 56
Bölcsesség II
Tartsd szemedet szakadatlan azon, mit veszteni szánnál,
S lábaid óvatosan lépkedik által a bajt.
II 82
Sértett barátság I
Hogyha kemény vassal dörzsölsz gyémántot erősen,
Szétporladva törik szét kicsi részeire.
Így van az is, ha barátokat ugraszt össze Erinnys,
És felbontja Eris egykori jó viszonyuk.
Meghasad ekkor a szív, s maga is letagadja, mit érez,
S gyűlöli lassanként azt, kit előbb szeretett.
II 83
Sértett barátság II
Bármi kis apróság is elég, s odalesz a barátság,
És kicserélve az ó-t lesz az erós-bol eris.
I 29
Férfi, dicső, te tudós őrzője Themisnek, Ericus,
Eltúlzod nagyon is, tiszteletemre mit írsz.
Kétlem, hogy méltó lennék a magas saruhoz, míg
Calliopém egyebütt, mint ez a por, sose járt.
Fájdalom és szeretet s szeretett bátyámnak a vége
Bús mértékeket ád, mert amit ír, szomorú.
Nem dicsvágy vezet és a saját becs üres keresése:
Csak Krisztus kegye hajt, s hogy mit itélnek a jók.
Verseid oly ragyogók: látszik, te ilyen vagy, öröm, hogy
bár fiatal Múzsám, ennyire megbecsülöd.
Állj mellém, te segítsd, ó híres Ericus, a munkám,
S Westoniát ne feledd el soha! Áldjon az ég!