Zsebtükör

A terep, a térkép, az irányok mintha tematikus koncepciót sejtetnének. Egy készülő kötet új motívumai?

Igen, a készülő verskötetem a terep címet kapja feltehetőleg. És ha van koncepció, illetve bizonyára lesz, ez valamelyest összefogja majd, szervezi azt. Amúgy hálás, termékeny terep ez, hisz egyrészt megvannak jócskán a hagyományai, másrészt a szöveg is remekül megfeleltethető talaj: a táj, a terület, a territórium meghatározására. A motívumok így pedig szinte kínálják magukat, hála istennek annyira, hogy időnként, sőt talán gyakrabban is, bőven rájuk lehet játszani. Ezen dolgozom. Járatom.

Makacsul ragaszkodsz a szonettformához, miért?

Makacsul? Ez túlzás. Nem szándékos, ennyire semmi esetre nem. Az első kötetemben volt egy záró ciklus, aztán a másodikban kettő, ezek közül az egyik sem volt túl terjedelmes. Általában szeretem, ha a kötetek között van valami kapcsolódás, kontinuitás. Most nem direkt a formai megoldásokra gondolok, de akár indokolt esetben az is lehetne ilyen. A terep bejárására, mérésére pont ideális egység, lépés lenne egy-egy szonett. Akár. De ebben a kötetben sem csak ez lesz a meghatározó forma, bár ugyanakkor nem látnék benne semmi kivetnivalót, hisz meg lehet még ügyesen játszani ezt az egyesek szerint már-már bárki által kisujjból belőhető, adott szakaszt. Előfordulhat azonban, hogy lesznek hosszabb, eltérő lépések a köteten belül, de az még a terület titka, nem ismerhetünk vagy árulhatunk el minden koordinátát. Először még mindenesetre be kell cserkésznünk a helyet, ahogy az szokás.