Sancho Panza testamentuma

Szóval el lett jól baszva minden.

De miért is ne lett volna így?

Ahol a pénzből lett az isten,

Ott anyád is tolvajnak tanít,

A jövőbe látó megvakít,

Apácák sínylődnek a sitten,

Vigyorral énekled meg a kínt.

„Ne szívj füvet, szívjál inkább faszt!”

Így szól az aktuális sláger,

Extrára hajt az úrhatnám paraszt,

Ha meg úr lett, vihogva átver.

Az lehet csak a menő káder,

Ki nyakába vaginát akaszt,

Másnak meg egy köcsögkirály kell.

Sztárrá avanzsálnak gengszterek,

Politikus lehet belőle,

Aki nyálverő, folyvást fecseg,

Vagy épp agent provocateur-e,

Önnönmagának jóelőre,

Idővel aztán mindenkinek,

Vagyis, jó vamzer lesz belőle.

Kell az éberség igen nagyon,

Gyanús ki arab, sőt muzulmán:

Bombát robbanthat az asztalon.

Kereshetsz poloskát a kurván,

Nem száraz-e lábköze furcsán,

Nem bízhatsz meg benne már vakon,

Ki hab volt annyiszor a tortán.

Nem szolgálhat téged semmi már,

Mert önmagáért való, mi kész.

Nyugodj bele, éppen annyi jár,

Amennyit megér egy tévedés,

Hogy sok voltál, nem pedig kevés.

Nem lehet mindenki Hannibál,

Több a gyáva, mint a hős, merész.

Nocsak, így megsajnáltam magam?

Korai még mostan a mord gyász.

Hiszen van még úrfi és madam

Számos, ki meg csak úgy tivornyáz,

Amidőn fogyóban a kolbász,

Asztalomról a trakta, arany.

Dalra föl, feszíts hát vitorlát!...