A szavak hatalma; Tengernéző; A csere; Demagógia
A szavak hatalma
A szavakat nem lehet befogni, itt hagynak minket.
Nem köszörülik a torkunkat, nem pihennek meg a nyelvünkön.
Hol a naplementét, hol az égzengést latolgatják.
Felrepülnek és alábuknak, mint a sirályok.
Bekerítik a múltat és megfertőzik a jövőt:
az idő alá nyúlnak, határt nem ismernek.
Alányúlnak és előhívják.
Előhívják homályos áldozataikat,
túlméretezik őket és továbbrepülnek.
Tengernéző
Hol marad a tenger publikuma,
a szárazföldet kiürítők serege,
a hullámok elkábult rajongói,
gyanús sirályok vetélytársai,
akik a bizonytalan menetrendekre számítanak?
Hol maradnak azok, akik megrendelték ezt a látványt,
ezt a fellépést?
Aki a tengert nézi, elveszti a biztos láthatárt:
a hullám hallgat, a part ragyog.
Aki a tengert elveszti, annak a szeme lángba borul,
felhők és sirályok közé süllyed,
sziklákat számol, ide-oda forgatja őket:
ez a tenger haragja, ez a büntetés.
A csere
Letakarták a múltat
és kicserélték történeteiket.
Most már egyik sem tartozott rájuk:
se az eleje, se a vége, és a közép hallgatott.
Ezek után persze álarcra volt szükség,
eltakarni a szereplők hibáit.
A rossz gesztusokat, az ügyetlen mozdulatokat,
a dadogást.
A csere értelmetlen volt;
a kísérleteket ugyanis csak akkor engedélyezik,
ha a végeredmény bizonytalan,
ha történetet nem mindenki kap,
ha a tetten értek és a lábatlankodók
kikerülhetik sorsukat,
kiléphetnek a sorból, az árból.
És a történeteket visszarakhatják.
Glédába, hosszú sorokba.
Demagógia
A kertészek és a nyelvészek,
a kertészek és a kertekből kizártak,
a csöbörből vödörbe esők,
a kedden csütörtököt mondók,
a vadászok és az elvadultak,
a virágok nyelvét nem értők,
a részvényesek és a részvétlenek,
az érzelmesek és az érzéstelenítettek,
az érelmeszesedők és a napraforgók,
a vérforralók és a vérfagyasztók,
az agytekervényesek és az agyalágyultak:
bizony, ők, mind megitták már a levét,
mind felöntöttek a garatra,
és most újraszavazást kérnek:
az eddigi szavak felfüggesztését!