Részletek Apámk titkos intelmeiből; Őszi kérdés

Részletek Apámk titkos intelmeiből

(1. részlet:) hasonlat a jelenvaló létről

..., de mint őszi fák alatt, biz, a lom,

szavaim közt egyvégtében ül

a jövőbe vetett bizalom!

(2. részlet:) a NÉVről, vagyis a lényegről

Apám Antal

s az Apja is az volt,

és én is az lennék,

de nem sorolnám fel

sok hulla ősöm,

az emlékezéstől elkenődöm.

(...)

Fiam, ifj. P. Antal, majd  

tovább transformálod e nevet,

a-ki a végén nevet,

..........................................

apád izmát nevetés ma

ritkán rázza,

akárha sem, mintha kezet ráznék

(3. részlet:) az idő „kamatyol”-ásáról

az idő fiam így is úgy is elmegy...

de nem mindegy hogyan megy el

nem mondom sok az al-vágy

nem mondom viselkedni kell

ha tagadózol ál vagy

ha nem nem vagy!

„te” s: „én”

fiam az idő kamatyol

s most lesel: benned ám

(noha – remélem –  

homokos az nem vagy s én meg nem

„mint Horatius fazekasa, aki amforáról ábrándozott,

és köcsögöket gyártott”)

s most lesel: egyszóval jól megfarol

le-czurikkol ló-erővel

érzetlenül jár benned vak ina

mintha lennél jómagad (bár szeplőtelen)

(jaj!) egy nagy Zug-os p....

Őszi kérdés

Verik, jaj, hosszú lecekkel verik a diót

utak margóján, nem hagyják megérni a diót.

Bökdösik, lassú mozdulatokkal nem hagyják,

bár a rákövetkezőt soha ki nem hagynák.

Némelyeknél, ha léc nem elég, kettes-létra,

biztosításképpen, a jövőre, a nehéz létre,

mint dión így rajta a kopács, úgy rajtuk a gond.

Talán ha két kibli naponta, ha sokat az ember nem mond.

Mert hát én szurkolok, bár tőlük meg is undorodtam,

reggelente látván a hetesen, e kicseszett tömegnyomorban,

ahogy potyognak a dióbisok, ahogy verődnek ők;

mintha csak félreállt volna, előzik az időt.

Így szóra bírják bennem a fondor vagányt,

a szó-kimondót, kérdő-jellé hajlítva a szájt:

ha nem érnek rá, akkor miért érnek rá,

s ha ráérnek, akkor miért nem érnek?