A pornografikárul; Egy karbantartó-lélek keserveinek leírása pszichológus-tanácsra
A pornografikárul
keserv
szíp szók mögé búj a buja
úgy kavarg elegy csábit
eggy percz s punczit lát ujja
lyány-száj néma Ááásít
arcbul a cuccolo csak néz
eggy pubert álom jelesül
csorg ide s madzagon méz
mackóba per/pillant belesül
maji idő bűnnek fészke lőn
medijákkal bezzeg terjede
új szelek jácnak sok-sok redőn
réteg-maszkolt ennek kútfeje
tele visioval töke az
férfiúnak bár illy nektár
el-rendelve csordog ámbár az
hogy baljós fogyik az mag-tár
és a’ hogy tempó lassúl s ellene
tolatni ollyan kín-s-keserves
szintúgy írva vagyon mellette
illy paradox mind mi kík-eres
míg Eros az magzat-vizibe
Okenasos hugyába Kronos-
cseppjeibe nem dögöl bele
addig is okoz a-mit okoz
ez nagy-meredek pornográfium
ki-ki élvezhet nagy gyakásokat
midőn lelket kábító áfium
is van inhaláva be nagyokat
eggy víkon csikot olly genialis
módon huza az Úr ki mezsgyekint
minuspluss közé hogy genitalis
szerveink mindig összve-keverik
a-mi összve keverhető lehessen
mégis az Úr akará így-megyen
Egy karbantartó-lélek keserveinek
leírása pszichológus-tanácsra
R és R és R! foR eveR!
(kezdő)
betűd.
etűd.
tűd.
......
Híj a nász, híjja haza!
......
Egyszer csak betelt a pohár,
pszichológoshoz fordultam.
Besúgo bús egó*,
mondta a psychó nŐ,
hogy ez árulás.
Átbaszott a pakolás**.
Munkámat túlórázva űzöm,
hogy vele egylényegű vagyok már
– bár Ővele lennék***.
A pénzt rendesen hazaadom.
Csak amit Ő, mindig azt akarom,
magamból**** lassan kirohanom.
–
*Be-sú-go-bú-se-gó, ezt is oh,
de szépen tudta mondani.
Be nyugatosan. Be illett neki.
A nyelvben remény pislákol...
**Lelki tekintetem ha visszaréved,
valahogy a légüresben csolnakáz
e kíméletlen nyelv-i terror.
Ha nincsen rendes szája, mér” magyaráz.
***solo carrier! solo carrier!
****A psszichológusom válást javasol,
minthogy engemet gyógyítana.
......
Jer, Rózám, vesd az ágyad,
de a’ meg csak visszabágyad,
néz, mint új kapura bor-you
pedig lelkem ég csak fór ju.
–
A vágy, egyszóval...
no, mibennünk posztulál.
A cupido ha havonta eltalál
hozzánk. Akkor
húsok tövisében meghúzódunk.
Hej, elhullunk az ősi zavaron,
elám’ – a Róza mikor aszongya:
„Idegenülsz, akár az űr-szonda,
a kozmosz’ bolgó hollandéra,
aminek veleje a Föld Nobel-díja,
vén titán, de jéghideg a héjja.”
Nézni ekkor nem a nő szem-élyt,
hanem szúrósan a kredencet nézem én,
glavíros, vissza-pillantós felületén
keresek: no, hol lehetek éppen én.
......
Szeretni a rózsát: illatotot szaglászni.
Szeretném a Rosát gyakrabban szurkálni.
Sok az én kezemnek szerel’ munkái.
Sok toldást lerombol az idő múlási.
Mint kopott lelkemnek csavaros menete?
Mit lopott ki bell’e lefolyók szemete?
Szeretni Rosát: tövist szeretni.
Szeret a rózsa engemet szurkálni.
......
Más húsába nézünk
a tévébe’. Ő merev s felém
élettelen, akárha faszo-
bor*, pedig romantikus víg játékon
gyakorta derűsen kacarász.
*Én elsősorban karbantartó** vagyok,
szakmámat tekintve szerelő.
A famunkába’ pl. otthon nem vagyok.
Bár végezhetnék valami tanfolyamot.
**Igaz, állásom jól fizető,
carrierem jól alakul.
......
„Nem kell nekem
a te szent fád*,
viszonyunk nekem
eléggé: fád.”
*Hogy ha nem tudsz mást,
mint eldalolni saját bánatod s örömed,
a „szent fám”** hogy nem kell neki.
**A szájába ezt én magam adtam,
nekem a kedvencem a Petőfi Sándor,
kivált e versével lettem hajdan szavaló
versenyek primadonnája,
ő főleg ezért gyalázta.***
De úgy sejtem, itten valami
relytett üzenetre kell gondolnunk.
***Igaz, én meg az ő adyát.
– lektűR.
tűR.
űR.
......
No, meg-húzodunk húsok tövisében,
mint kettő paralell egy darabig. Kettő hosszú perszonál.
– kuRva