Zsebtükör

Írásaid egyik sajátos jegye a filmszerűség. Van-e valamilyen konkrét filmélmény itt közölt novellád mögött?

A novellát eredetileg egy filmszinopszis-pályázatra írtam, így a filmszerűség itt eleve „kötelező” volt. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy Az átmeneti állapotok mindenekelőtt irodalmi szöveg, ahol a nyelvi redukáltság, az epikai sűrítés és a megfelelő arányok – tehát elsősorban irodalmi eszközök – teremtik meg a kívánt atmoszférát. Persze az efféle szürrealisztikus-noiros történetekhez nem nehéz odaképzelni Buñuel, Lynch, Cronenberg vagy akár a korai Lars von Trier egy-egy filmdolgozatát.

Milyen szerepet tulajdonítasz írás közben az átváltozásnak, a metamorfózisnak?

A tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot, a mindannyiunkban ott bujkáló irracionális félelmeket igyekeztem tömören megfogalmazni, és hogy hogyan veszíthetjük el fokozatosan a kontrollt legintimebb dolgaink, mozdulataink, szexuális identitásunk, és végül tulajdon testünk fölött. Ez is egyfajta metamorfózis. (Amúgy írás közben többnyire bazsalikommá, frusztrált középkorú nővé, csapadékos idő esetén pedig egy ideges szalamandrává változom át. Mit mondjak, szar ügy.)

Mit várhatunk tőled a közeljövőben? Mennyiben tekinthető kiindulási pontnak itt közölt írásod szövegvilága?

Egy regényen dolgozom, amelyben az egyén és az őt körülvevő „objektív” valóság viszonyát fogom vizsgálni négy különálló, de dramaturgiailag szorosan összetartozó fejezetben; mint a klasszikus szimfóniák négy tétele, reményeim szerint úgy illeszkednek majd egymáshoz a részek. Az ilyen zsáner jellegű dolgok, mint a krimi, a horror, a sci-fi, a pornó stb. (amelyek egyébként nagyon közel állnak hozzám), és az ún. magas irodalom (ha létezik egyáltalán ilyen) programszerű keverését csak ez utánra tervezem. Ötleteim mindenesetre már vannak.