Kalligram / Archívum / 2005 / XIV. évf. 2005. május–június / Visszhang

Visszhang

     

Örömmel olvastam Vajda Barnabás Kosztolányi Dezső 1934-es nyilatkozatáról… című dolgozatát a Kalligram 2004. decemberi számában. Örömmel, attól függetlenül, hogy szinte rögtön tudtam, arról a nyilatkozatról ír, amit én 2001-ben közöltem a Thalassában (Zsoldos Sándor: Pszichoanalízis a Literaturában, Thalassa 2001/1. 119–141.), és néhány megállapítása nem helytálló, mások vitathatók. (Rögtön a címben közölt évszám 1931-re javítandó.)

A két cikk (az enyém és Vajdáé) csak kis részben érintkezik. A Literatura folyóiratot többször átlapoztam Somlyó Zoltán, Füst Milán és mások írásai után kutatva, sok-sok cikket elolvastam „magánszorgalomból”, a magam gyönyörűségére. Így körvonalazódott a „pszichoanalitikus” vonatkozású írások összegyűjtése. (A Literaturának legalább egy elektronikus hasonmása nagyon kellene, fölbecsülhetetlen tárháza a korszak irodalmának. 1926 és 1938 között jelent meg.)

Az egybegyűlt írások után viszont nem kutattam tovább, hiszen nem is volt célom, s a tudományos kutatást lehetővé tevő állásom sincs 1999 óta (a Kosztolányi-kéziratkatalógusomon pedig egy kollégám ül több éve). (Más kérdés, hogy a filológiai kutatást miért halasztották meg, s vált nagy részben látszattevékenységgé az egyetemeken. Vajon hány magyar tanszéken dolgoznak 20. századi klasszikusaink életművének föltárásán. Arról ne is álmodjunk, hogy valaha befejezett kritikai kiadásokat vehetünk kézbe. A Nyugat összkiadása is magánszorgalomból készült el az Arcanum jóvoltából, használható repertóriuma a mai napig nincs, s olyan könyvtár is alig, ahol a címlapokkal együtt teljes egészében hozzáférhető lenne. A címlapok nélkül nem tudjuk a megjelenés idejét; ezért szokták csak a lapszámokat közölni.) Így Kosztolányi nyilatkozatának filológiai föltárását sem kíséreltem meg. Ezt viszont megtette Vajda Barnabás. Csak abban tévedett, hogy nem jelent meg, s így „visszavonásról” sem lehet szó. Viszont nem világos, hogy az 1934. augusztus 21-i keltezés, ami bizonyosan egy postabélyegzőről származik, valóban ehhez az anyaghoz tartozik-e? (Jelenleg nem tudom megnézni, 1934 szeptemberében jelent-e meg más nyilatkozata, amiről tudok, az 1935. évi 6. számban jelent meg: Kosztolányi Dezső beszél önmagáról. Válaszok Rónay Mária kérdéseire.)

Vajda Barnabás írásának legfőbb hiányossága bizonyára helyzetéből adódik (Dunaszerdahelyen él), így nem volt alkalma a Literatura tüzetes áttanulmányozására, illetve ellenőrzés nélkül elfogadta a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi-levelezéskötet megállapításait. (Megjelenik-e valaha is Kosztolányi műveinek kritikai kiadása? Aligha. Pedig a lehetőség adott, még pénz is volt rá… Réz Pál egyszemélyes vállalkozását sem érheti ezért „komoly” kritika. A „rendszert” annál inkább.) Sajnos, a Thalassa című folyóiratot, a jelek szerint, egyáltalán nem ismeri a szerző, pedig eléggé nem értékelhető módon a filológiai alapkutatások eredményeit is közli a szakmai dolgozatok mellett, Erős Ferencnek köszönhetően.

A Thalassa cikkeinek ismeretében bizonyára árnyaltabb képet alkothatott volna a pszichoanalízissel szembeni ellenállásról. (Nem biztos, hogy a divat változása az oka, az újdonság múlásával persze a lelkesedés mértéke változik, de a mélysége is.)

E megállapításaim a látszat ellenére sem érvénytelenítik Vajda Barnabás erőfeszítését, aki alapos felkészültséggel, önálló kutatás alapján alkotta meg dolgozatát. Nem elégedett meg az oly gyakori „elméletráhúzással” egy kész szövegre, azaz merte vállalni az egyre ritkább „terepmunkát”.