József; Mezőtlen; Rövid testek csontjai; Messze vagytok, túl messze (ti lányok); Narancsos tál a Nap

József

Felváglak

Ismerd meg önhasad

A balesetben

Elhalt szívek száma ismeretlen

Az én apám nem József-apuka

Az én apám hallgat, mert buta

Minden testhelyzetben

Benne van a tenger, a szélfelhő

A ténfergő szép ember

(A fél erdő)

Mezőtlen

Ahogy akkor vagy, amikor úgy vagy, ahogy

A föld van

Mezőtlen

Ahogy akkor, amikor úgy-ahogy vagyok

Várj egy pillanatot

Már sötétkék

Rám hull a föld, ahogy van,

Mezőtlen,

Mezőtlen

Ez a kis rész itt fölöttem

Rövid testek csontjai

Én téged

Én mindig

Én téged nem úgy, ahogy férfi nőt mindig

Én soha

Csontból vagy

Minden, ami test helyett a tested: játék

Minden fenék

Ars potencia

Legyen születés a neved

Szépség

Pinacet

Alhasvérus

Neked, kiben a csontok fehérek

Kín minden hús

Kivel hímek szálltak

Ki baszott

(Mosolyod a világnak csak görbe tükre lehet,

Ahol megtörik, ott leszek én, kis hülye, a tied)

Nyújtsd ide emlőid

Öntsd ki (mint vizet) a te szívedet

Híg lélekvíz

Gödör az álladon

Feneket kerítek

(Rád adom)

Betöröm arcod vadlovait

Betakarni való tested aratom

Eltemetlek az almafák lombján

Sírba, melyet készítettem

Messze vagytok, túl messze (ti lányok)

Látlak még a mészkőfényben

A szádban fűszál, fejeden kalap

Nyárfa a nyár, a hasad barna

Eljön az ősz, és barna marad

Ma a tó a szájig lengő

(Az a felhő még harapna)

Elmúlnak a szeplőid is

Nyárfa vagyok, rajzolj magadra

Narancsos tál a Nap

A vállad volt a Hold

A melled volt a Föld

Hízol, mint minden

Isten ebben a kontextusban

Adott vala húsfaszt, a kőfaszok helyett

(És állott vala kőnél merevebben)