Gyöngyösi sírjánál

nekidőlni Csetneken a déli harangszónak

látni

hogy gurul végig

a néptelen téren

mint koppan a hegyek karéján

s fölszáll az Úr elébe

szólni

látod-e Uram

ott lent

emberek vannak

egymás kezét fogják

szeretnének

s ha hagynád

belefonnák az ünnepet szívükbe

s ott lakhatnál Te is bennük

megengedhetnéd

hogy ne legyenek sziklák

jégtáblák

iszonyattól rianó álmok

bent a szívben

csak lágy zsongású őszi zsoltárok

amikkel dícsérnek

s egymás kezét fogva állnak verőfényes napsütésben

nekitámaszkodva a harangszónak