■ Németh Zoltán (Vers)

Állati nyelvek, állati versek: a legjobb ötleteim…; állati szerelem; a madarak az égbe írják…

Állati nyelvek, állati versek

a legjobb ötleteim folyton elvesznek,

mert nem hordok magamnál tollat,

és mire leírnám, elfelejtem őket –

mondja a hód a költőkonferencián.

kénytelen leszek madárrá operáltatni

magam, a tollak miatt.

operáltasd át magad, mint én,

oroszlánná – szólt a laptop,

és meglebbentette magát

egy oroszlán hasán.

a borz alakja leginkább macskalmas,

de néha elviselhető,

viszont a hal feneke nyúláli,

micsoda oltári nő!

a szerelem az állati világban nem több,

mint egy tonna láz ritka tablettája.

elég perverz, ha leharapom közben a fejét?,

kérdezi a talk show-ban halkan

az imádkozó sáska.

a csigaszex mégis ideális:

ledönti, és az máris nő.

iszonyú nyálak hullámzanak a szívben,

és váltogatják, a nemet, mint a zsebkendőt.

egy kis takony a világ, halszem,

eljárni ökörkörbe.

fél vödör oroszlán a lusta

délutánba öntve.

rágépelt szőr, az állatra,

minden szöveg priapizmusban szenved.

egyetlen kérdés megválaszolatlan:

az állatszőr férfias vagy inkább nőies?

a madarak az égbe írják műveiket.

költők ők, művészek:

a kék- és széncinegék szonettet írnak,

epigrammát a verebek,

ódát a szajkó és a lappantyú,

a pacsirta rapszódiát.

ó, hosszú az út Afrikába,

míg a vándormadarak megírják

folytatásos családregényeiket!