Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. július–augusztus / KÖZÉPKORI ELLENVERSEK /

Dúll Kata fordítása

   

Szerencsés ember, kiről szól ez ének:

istenáldotta jó Pedro barát

e világon semmi mást nem kívánt,

csak azt, mit úgyis néki szánt az élet:

magának egy vén barlangot talált,

s ha már magára zárta ajtaját,

kijönni többé késztetést nem érzett.

Hisz kellemes hely néki az a fészek,

hogy benne lakjon, megérdemli hát

beláthatjátok, ezt a kis lakást:

elégedett a barlanggal egészen,

azt mondja, jó, hogy odabenn maradt,

húsából jó, hogy ott lesz áldozat

meggyűlölvén az evilági létet.

E földön másról olyat nem beszélnek,

hogy ott szeretne lakni, és buták

kik rávennék, hogy hagyja el lakát,

mert barlangjában néki szép az élet.

Fogadkozott: nem távozik, amíg

csak él, s ha meghal, ott takarja sír,

ha elszakad majd testétől a lélek.