Kalligram / Archívum / 2006 / XV. évf. 2006. július–augusztus / Kassai sortűz; Újévi

Kassai sortűz; Újévi

       

Kassai sortűz

 

a bejáratig kell csak

valahogy lassan

elvonszolni magam

a benti lépcsőn már

pihenni lehet kicsit

majd ügyesen a liftig

 

ha most rám zuhanna

egy irányzott esőcsepp

tán összerogynék

menten az ütéstől

földbe nyomna

mint egy medicinlabda

 

csak szépen, halkan

vigyázni magamra

mint valami

kifújt tojáshéjra

hogy semmi keménnyel

ne koccanjak

 

kisebb támadást

egy muslinca ütését

talán túl tudnám élni

de hátamon cipelek

húsz kilónyi átkot

mázsa rosszkívánságot

 

hová rakjam le

ezt mindet itt

hogy reggel benne

fel ne botoljak

dühös könnyekben

nyakig ne gázoljak

 

pár lépés még

a jótékony fedél

koponyám ne repedjék

csak a bejáratig

kérem, ne lőjenek rám

odafentről még

   

 

Újévi

 

Lépés indulj

 

Semmivel sem vagyok különb

Tavalyi önmagamnál

 

Bizony lógni fogok,

Amiért forró lávával öntöztem

Gondolatban ellenségeim

 

Ha kellek a gonosznak

Hiába bújok paplan alá

Alám kúszik az ösvény

Mely rossz irányba vezet

 

Madarak nyakát roppantom

Éles fényben állva

Csak úgy élvezetből

A vallás csődjét

Létemmel illusztrálva

 

Szivárog, de nincs szaga

Makacs foltok ezek

Örökre belém száradnak

Lepedőim kopnak, feslenek

Jövőre lesznek majd

Közveszélyesek