De rerum natura
Teravagimov Péter fordítása
I. 1–43.
Aeneadák ősanyja, ki kedves az égben, a földön,
tápláló Venusunk, míg égi jelek tovaúsznak,
gályavivő tengert és bő termésü mezőket
élettel töltesz, hisz’ minden fajt te fogantatsz,
és a világra jövők így pillantják meg a napfényt;
Istennő, jöttöd s teelőled futnak a szellők,
futnak az ég felhői, a míves föld neked ontja
drága virágait és tereád mosolyog fel a tenger,
és néked ragyog ily fényárban az elcsititott ég.
Mert amikor derüsen feltűnik a nap tavasz-arca,
és szabadulva virul bővérü Favonius újra,
légben járt madarak hoznak hírt rólad először
úrnő, s jöttödről, az erődtől dúlt sziveikkel.
Ekkor a nyáj vadulón dübörög fel a dús füvü réten,
átúszik sebesen rohanó vizen: így megigézve
megy teutánad örömmel, akárhova is vezeted most.
Végül tengeren és hegyen és gyors sodru folyókban
és madarak lombos házában, az ifju mezőkön
minden lény lelkét átoltva meleg szerelemmel
tetted; a faj vággyal szaporítja az évei számát.
Mert te irányitod ím egyedül dolgát a világnak,
semmi sem érhetné el a fény ragyogó birodalmát
nélküled, és eleven, termékeny semmi se lenne,
téged kérlek ezért, versemben légy a kisérőm,
melyben a természet fő dolgairól fogok írni
Memmiusunknak, akit mindenben, minden időben
istennő, te magas közmegbecsülésre emeltél.
Éppen ezért, istennő, adj szavaimnak örök bájt,
tedd, hogy eközben a vad katonák minden hadi dolga
szerte a szárazon és vizeken szelidítve nyugodjék:
mert a halandóknak te szerezhetsz csak nyugodalmas
békét, mert hisz’ a vad hadi dolgot a vaskezü Mavors
kormányozza, ki gyakran hajtja fejét az öledbe
megtörten, s az örök szerelemben örök sebesülten,
és így nézve reád, finom ívü nyakát leeresztvén
sóvárgó szemeit szerelemre legelteti rajtad,
és a hanyattfekvő mély sóhaja arcodat éri.
Így istennő, azt, kit szent testeddel ölelsz át
míg fölibé hajlasz, áraszd el szép szavaiddal,
kérve nyugodt békét könyörögve, a rómaiaknak:
mert mi sem írhatjuk művünket a háboruzajban
háboritatlan, sem ragyogó fia Memmiusoknak
nem lehet ily korban még távol a közfeladattól.