Maga a dolog; Solitudo; Önmagát ringatja bele; Felismerni

Maga a dolog

nem eskü köt, inkább félelem

toporgok, ahol leraktak

dologra félkészen

tudva, hogy sokszor

az ácsorgás maga a dolog

fél négyzetméteren

szemközt a tömeggel

illatos, friss reggelen

kislányok visongnak a téren

egyéb ma sem történhet

két szem konyakos meggy

elég a fejvesztéshez

de moccanni se merek

semmi közöm semmilyen

forró légörvényhez

itt szellő se lebben

függőlegesen

potyognak a flaszterre

íztelen könnycseppek

Solitudo

mi is ilyenek leszünk

tragikus rögtönzők

két rossz közül a nagyobbat

reszkető kézzel berendezni

egy kriptát magunknak

nedves kicsit

de olvashatóak már neveink

precízen kivésve

büszke seggre esések

bűnök megbűnhődése

fák foglalják majd keretbe

helyünket a földben

mély nyomok vezetnek

hozzánk telente

majd tőlünk elfele

szétseprik világunk

egyszer egy szép új

kerül helyette

mint kővázába

frissen vágott szegfű

Önmagát ringatja bele

Kikívánkozik, de hiába. Becsődöl a nyelv, a biztonságos

szavak semmit sem jelentenek, porcukor pereg ujjaim közt,

a fénnyel teli völgy gombnyomásra sötétül el. Vártam tán,

de nem érdemlem, hogy cserepek között turkáljak, érted, testvér?

Gyenge lábakon álló bizonyosság, mint mikor éjjeli buszon

felrezzenek, és fogalmam sincs, hol lehetek, pedig százszor

utaztam már ezen a járaton. Hogy öntsem szavakba? És honnan

tudjam, sikerül-e dekódolnod? Próbaidős vagyok nálad.

Tolltól, papírtól most kéne gyorsan megszabadulnom.

(Steril, megúszós módszer, de mit van mit tennem) nekem már

nem kell az adrenalin, nem leszek zabolátlan, sejteni sem akarom

az alattam tátongó mélységet, nem hogy visítva leugrani.

Úgy gondolok rád, mint egy mesehősre. Sose légy valóságos,

mert ha megelevenednél, ha összeállna sok rendetlen fecniből

egy történet, talán rosszul végződne. Most viszont az van, hogy

kikívánkozik, de hiába. Becsődöl a nyelv, a biztonságos

Felismerni

azért se mozdulok

a palota kapuja

hiába van kitárva

az otthonszag is tán csak

egyszerű orrkáprázat

hisz sosem tudni

kik akarnak beédesgetni

lesben kik állnak

milyen állat szőrét

fújta a szél a küszöbre

a résekbe is be kell nézni

s mindent szépen

nevén nevezni

azonosítani, felismerni

a falakba költözött vihart

és sejteni lehet

mennyi nyom odavész

elcsukló sírás

átokszavak

hány hideg lehelet

figyelmeztet

ma is visszavonhatatlan

lépést teszek