Ködképek igézetében: az utópia kísértése

Aligha kétséges, hogy Patrik Ouředník új műve – a visszaemlékezést a naplóval elegyítő regény – megörvendezteti s némileg talán meg is lepi majd a kivételes sikerű, eleddig huszonegy nyelven napvilágot látott Europeana szerzőjének híveit. A Megfelelő pillanat,1855 egyik fő ihletforrása ismét a múlt, ezúttal a 19. század, amikor az Ó- és Újvilág számos lakója hitte, vagy legalábbis remélte, hogy a tudományos haladás és a különböző, progresszívnak tűnő társadalmi mozgalmak az egész emberiség számára biztosítani fogják a boldog jövőt, melyben a szabadság és a társadalmi igazságosság eszményei valóra válnak. Olyan emberek sorsa bontakozik ki a kötet lapjain, akik a korlátlan szabadság és a voluntarista módon értelmezett egyenlőség délibábját követve búcsút vesznek a vén Európától, s kivándorolnak Dél-Amerikába, hogy az egzotikus földrész egy távoli zugában megalapítsák azt a települést, ahol a nagy francia forradalom ismert jelszava, a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” a mindennapok elvitathatatlan valóságaként van jelen. A nagy reményekkel megkezdett kísérlet azonban kudarccal végződik: a személyes ellentétek, a világnézeti, nemzetiségi és mentális különbözőségek egyre több konfliktust idéznek elő, s a nagyszerűnek hitt, csábító utópiából végül nem marad más, mint az elhalványult álom, a különös kaland tragikomikus emléke, a helyrehozhatatlan csőd.

A Megfelelő pillanat, 1855 legfőbb vonzerejét az érdekfeszítő cselekményen kívül az inspiratív bölcseleti és lélektani reflexiók sokasága, a pátoszt iróniával és humorral vegyítő eleven s közvetlen stílus, valamint a nyelvi eszközök változatossága jelenti. Patrik Ouředník, a posztmodernnek mondott, leginkább azonban próteuszi alkatúként jellemezhető szerző ismét olyan művel lép a színre, amely megkülönböztetett figyelmet érdemel.

A közölt szemelvények a könyv első, 1902 márciusa című részéből valók.