Az utolsó dolgok
1
Így akarod megszólítani az
Utolsó dolgokat, nem kapcsolod
Be a tévét, de beszélsz hozzá,
A rádión csak a sistergést
Hallgatod, és ha csend van,
Egy rég félbeszakadt vitát
Próbálsz egyedül befejezni.
Talán nem is létezik visszatérés,
Mondod a fényképnek, és félni
Kezdesz egy fekete-fehér erdőben.
2
Átlátszó éjszakában állsz,
Geometrikus tájon, a régi
Kirándulás jut eszedbe, egy
Hegyi kilátóhoz, soha még
Hasonlót sem éreztél, mondod,
Mindenhol máshogyan lehet csak
Otthon lenni. Most erről a helyről
Nézel abba a völgybe, kiállsz az
Utolsó sor végére, a mélyben
Sétálóknak innen integetsz.
3
Négy lépés az ablak, négy
Az ajtó, kettő az asztal, és
Három az ágy. Egy unalmas
Rendszerből próbálsz kimozdulni.
Vízibicikli, jut eszedbe a szó,
Nem a tárgy és főleg nem egy
Emlék, mégsem tudod, most
Mihez kezdj vele. A hiány
Egyenletét számolod, de nem
Ismersz hozzá megoldóképletet.
4
Az ágak hullámzása,
Ahogy elképzeled, ahogy
Tényleg ott van, valami
Lassú mozgás a sötét esőben.
És a gyenge lámpafény,
Egy távoli sziréna hangja,
Az egész súlyos morajlás,
Mert szépségről itt szó
Sincs, ez csak egy éjszaka.
Nagy fekete lomb az ablak előtt.