Az utolsó dolgok

1

Így akarod megszólítani az

Utolsó dolgokat, nem kapcsolod

Be a tévét, de beszélsz hozzá,

A rádión csak a sistergést

Hallgatod, és ha csend van,

Egy rég félbeszakadt vitát

Próbálsz egyedül befejezni.

Talán nem is létezik visszatérés,

Mondod a fényképnek, és félni

Kezdesz egy fekete-fehér erdőben.

2

Átlátszó éjszakában állsz,

Geometrikus tájon, a régi

Kirándulás jut eszedbe, egy

Hegyi kilátóhoz, soha még

Hasonlót sem éreztél, mondod,

Mindenhol máshogyan lehet csak

Otthon lenni. Most erről a helyről

Nézel abba a völgybe, kiállsz az

Utolsó sor végére, a mélyben

Sétálóknak innen integetsz.

3

Négy lépés az ablak, négy

Az ajtó, kettő az asztal, és

Három az ágy. Egy unalmas

Rendszerből próbálsz kimozdulni.

Vízibicikli, jut eszedbe a szó,

Nem a tárgy és főleg nem egy

Emlék, mégsem tudod, most

Mihez kezdj vele. A hiány

Egyenletét számolod, de nem

Ismersz hozzá megoldóképletet.

4

Az ágak hullámzása,

Ahogy elképzeled, ahogy

Tényleg ott van, valami

Lassú mozgás a sötét esőben.

És a gyenge lámpafény,

Egy távoli sziréna hangja,

Az egész súlyos morajlás,

Mert szépségről itt szó

Sincs, ez csak egy éjszaka.

Nagy fekete lomb az ablak előtt.