Saját Tao

14

Ha becsukom a szemem,

meglátom, ami nem látható,

de csak ha odanézek.

Ha elromlik a fülem,

meghallom, ami nem hallható,

de csak ha hallgatózom.

Ha visszahúzom a kezem,

megérintem a foghatatlant,

de csak ha távolodom magamtól.

E három meg nem szerzett

tapasztalat az Egyről beszél,

mely fölött nem fúj a fény,

alatta nem jár a csönd,

semmi sincs a neve helyén,

egy csillag se ring odafönt.

Formája: név nélküli név.

Témája: a semmi járta űr.

Tartalma: egy ág a kerítés mögül.

Ha jön, nem szembe,

ha megy, nem hátra,

ha száll, verembe,

ha lép, nincs lába.

Aki csak az épp létező

utakon jár, nem halad,

mert az út a múltból vezet

a megértés felé,

a megértésből vezet

a múlt felé.

Aki nem fordul vissza,

sose jut előre.

15

A régi mesterek saját korukban

a titkaik mögé húzódtak,

mi még mindig többet tudunk róluk.

Bátran megrajzolhatjuk alakjukat,

már nem leplezzük le őket:

óvatosak voltak,

mint gyalogos a téli járdán,

körültekintőek,

mint aki négysávos úton kel át,

úgy néznek most szét,

mint aki vendégségben jár,

beszívódnak a dolgokba,

mint a zseblámpa fénye,

formálásra várnak,

mint a frissen kevert beton,

nyitottak,

mint egy romváros,

nem ismerjük a szándékaikat,

ahogy nem ismerjük a megáradt Dunáét sem.

Aki a káosztól kér tanácsot,

megvilágosodik.

Aki a nyugalom sodrába lép,

nem léphet kétszer ugyanabba a vízbe.

Akik ismerik az utat a vízen át,

inkább a hídon indulnak.

Akik ismerik a tettek súlyát,

nem herdálják el az öregségüket.

16

Vess ki minden gondot a fejedből,

és nyugalmat aratsz.

A dolgok maguktól tudják a tennivalójukat.

Merülj a szemléletükbe.

Ami van, hadd nőjön,

árnyéka a kezdet felé dőljön,

az árnyékon át visszatérjen a kezdet,

az élet az állandóságnak enged.

Engedj az állandóságnak néha,

az állandóság a véletlen szándéka,

a kezdet nem akarja  a véget,

a vég a középpel beszélget,

körbeforog a változás, mint a kerék,

az állandóság eltöri tengelyét.

A szent, a bölcs, az őrült

újat csinál, de nem szól, ha elkészült.

Felvilágosult elme, aki nem tudja a tudást,

az utat akarja, nem a változást,

aki megy rajta, visszafelé halad.

Az égen nem egyfelé tartanak az utak.

17

A vonuló szarvastehenek élén

mindig áll egy tapasztalt,

aki tudja az erdei utat.

A zenekar élén mindig áll

egy mester, aki ismeri a hangok

közti utat, nem szólalhat meg,

de pálcával mutatja.

Az emberek közötti összhang

szolgálatába fogadhat valakit,

de neki el kell némulnia.

Gyerekkoromban abban bíztam,

hogy a karmesteri pálca ad legalább

egy kis hangot. Pedig ő adja a csendet.

Az a zene, amiben nincs csend,

csak hallható. Az az erő,

amelyik érvényre akar jutni,

nem érti, hogy csak kölcsönbe van.

Az a kölcsön, amit visszakérünk,

elvész.

A szent, a bölcs, az őrült

sose kérjen kölcsön, mert kezéhez

ragad a hatalom, a jóság,

a káosz, pedig szórnia kéne,

mint parlagfűnek a virágporát.

18

Mikor a macskaköves utat lebetonozzák,

máris végigmegy rajta az igazság.

Mikor az egyetemről kilép a miniszter,

az ábécét is elfelejti az ember.

Ha apád és fiad kinevetnek,

jó táptalaja a köteles szeretetnek.

Mióta arra nincs pénz, amire kéne,

magánúton lépünk az égre.

19

Ne kövessétek a szenteket,

ne tartsátok szentnek a bölcseket:

és a bölcsek szentek lesznek,

a szentek pedig bölcsek.

Nem jó, ha az ő tanácsuk nélkül cselekedtek.

Ne zülljetek hozzá az erkölcshöz,

ne tartsátok erkölcsösnek az unalmasokat:

és az erkölcsösök bölcsek lesznek,

a bölcsek pedig erkölcsösek.

Nem jó, ha az ő tanácsukra cselekedtek.

Ne tartsátok szentnek a gyerekeiteket,

ne züllesszétek magatokhoz a szüleiteket:

és a szülők gyerekek,

a gyerekek szülők lesznek.

Nem jó, ha egymás tanácsára hallgattok.

Ne kövessétek a mestereket,

ne kövessétek a tanítványokat:

és a szentek tanítványok,

a bölcsek együgyűek lesznek.

Műveltség nélkül nincs felejtés,

felejtés nélkül nincs megtisztulás.

Ne a pénzed számold,

hanem a csillagokat,

ne a csillagokat nézd,

hanem az eget.

Ne az égbe merülj el,

hanem önmagadba,

ne önmagadat ismerd meg,

hanem a világot.

Ne a világba indulj útnak,

hanem az utat nevezd világnak.

Ne a világot szórd szét,

hanem önmagad.

Ne az egységet bontsd meg,

        hanem a többséget.

Ne utazz, az út jöjjön hozzád,

nenevezz nevén semmit,

        a név jöjjön hozzád.

Ne tanulj, a tudás jöjjön hozzád,

ne taníts, a kérdés jöjjön hozzád.

Ne te felelj,

a válasz álljon meg önmagában.