Don Quijote; Kirill átkai
Don Quijote
Kapcsold ki a tévét, jegyezd meg a filmet, felejtsd el a címét.
Búcsúzz el az öt embertől, ne ígérj semmit.
Zsebszótárral írj önéletrajzot, Würzburgban van egy kocsma,
söröshordóit a te válladnak teremtették. Fizetésed kétharmadát
tedd félre. Emlékezz a filmre, de ne gyötrődj, igyál a vendégekkel.
Maradj ember, ez később fontos lesz. Ha tervedbe
közbeszól egy derék vendég, mert honfitársa motorhiba
miatt már a nagydíj második körében, légy udvarias,
mint az öt elhagyott óta mindenkivel.
Három hónap után elég pénzed lesz. Arrafelé minden
söröző netcafé, könnyen megtalálod a szigetet,
ahol a próbarobbantások zajlanak. Győzd meg a francia
kormányt, hogy nem vagy kém, játszd, hogy zavarba hoz a téma,
mint az ártatlanokat, az út árát úgy fizesd meg, mint akinek több
is van, vigyél fényképezőgépet. Amíg a néger zenekar
a Marseillaise-t játssza húszatok tiszteletére, bólints, a Haza
elrettentő ereje érdekel, nyugodtan aludni holott a terror.
Nevess a többiekkel, mikor a tiszt a biztonságos távolságról
viccel. A védőszemüveget tedd fel, ha gumiszalagja laza,
az ötéves a balodon segít. Most nagyon figyelj,
a visszaszámlálás monotóniája hirtelen értelmet nyer
(eszedbe jut a rendelő, ahol egyetlen bemondott nevet
értettél, a sajátodat), trois, deux, un, kapd le a szemüveget,
vakulj meg, mint aki az Istent látta.
Kirill átkai
Elmegyek – holnaptól fogva csak ti dőltök be magatoknak.
Igazságtok – hazugság, arany fényére szoruló,
szerénységtek – árán kelő tükör,
szelídségtek – álca mögött melegedő gyávaság,
szigorotok – dicsekvő kín, harangozástól harangozásig,
a tét – ki tudja le magát aznapra szűkszavúbban,
a pontosság – az öncsalás raktárnoka,
az erő – nevetek, arcotok, valóban, mint a kő,
foglyai vagytok, liliomtipró a gyerekkoré!
Elengedtek – holott Isten örökre
az ellenségé – egymásé.