Hajdankor; Menü; Vadászaton; Egykutya
Hajdankor
Rövidnadrágban s a kezében étel-
hordóval lép be az asszonyok közé,
bágyadtan, mint Szép Ilonka, kit titkos
bú emészt. Dél van. S ő nem épült fel még,
és szándékában sem áll felépülni,
míg a világ világ, és benne itt
a gondozói, ez a fehérnép. És ét-
vágya is csapnivaló, mint egy párzó légy,
mely nem bírván leválni tükörképéről
ájultan siklik át ezredszer önnön
szőrzetén. Hajtja-e kutatóösztön,
az egyelőre rejtély. Dél van, az ebéd
ugyanaz, ami minden csütörtökön.
Menü
Ételhordója aluminiumból.
Három lábos. A leves lesz legalul,
középütt a krumpli (tört) és arra jön
a mártás (vagy szósz), almából, piszkéből
vagy paradicsomból. A levesben cérna-
metélt, lágyan, mondhatatlanul siklik
hátra ajkán keresztül s a nyelvén, ám
nem magában, mert néhány szál a szálkás
marhafőttből közéje vegyül. Nárcisz
növésben van, könnyen tartózkodik hát
a nőktől. Szemöldöke viszont sűrű,
úgy boltozódik föléje, mint egy-egy
vadon, melyet a homloka hol felderít,
hol felhőbe von. Haja égnek mered,
mint egy angyalé, a Paradicsomból.
Vadászaton
Vadászaton. Mi keresnivalója
egy betegnek egy vadászaton. Nárcisz
még csak nem is lábadozik és máris
mintha pillangót kergetne szédülten,
mint Szép Ilonka tette volt egykor a
Vértesben vagy hol. Nincs meg minden szó be-
téve, a Vadász pedig messze távol.
Tenyerében egy öregasszony arca.
Orra. Nárcisz, futva, rosszat szimatol,
pilleágya vasból s vasból a sodrony
is, egy pincéből, a matracon majd ott
a nyoma. Minthacsak leette volna,
de alulról, mintegy végsőt szagolva,
más szóval, felette, tehát, törzsvendég
gyanánt egy orrszagú országban, ahol
Nárcisz (tátott szájjal) lesheti magát.
Egykutya
Az udvar nevet rajta, csütörtök van
és kora ősz (vagy vénasszonyok nyara),
meztelenül a nők karja, kedvelik
őt, mindegyik a jót akarja vele,
karjuk fölkenődik a fejükre, nem
bánnák, ha ebédjét ott költené el
a fiúcska, köztük. Az étkezdében.
És buggyan a derű, tokájuk alá-
ömlik az emlőjükre, csak ne féljen,
kutya sem fogja megharapni közben,
s ha mégis, na mondd már, megmar egy szuka,
s menten ugyanaz gyógyít a szőrével.
Nárcisz fülében pattogva sziszegő
dallam, akár a moziban, vagy éjjel,
félálomban, mert folyvást vizelni kell,
és dönteni, keljen-e harcba ellen-
állni az ember, vagy itt, most engedjen
szabad folyást a kerülhetetlennek.