Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. december / Futómese; Futómanó; Futóállat; Futómásik

Futómese; Futómanó; Futóállat; Futómásik

                 

Futómese

                             

Magában mormol egy történetet.

Egy mondatot. Egy kontinensnyi

autóriasztó beindul mire a végére ér.

                           

Egy egész nép belebukna, ha más

is mondaná. Mondjuk az a szárnyas

lény, akit annyi néven hívott már.

Annyi pontot rakott már mögé.

                     

Tavaly múlt harminchárom és

harminchárom fa van a tó körül.

Pont ugyanannyi fogást ismer

a gonoszon. Legalábbis tavaly még

                         

ennyi volt. Mennyi folt a köveken.

Tavaly még egy falban voltak.

Lebontották. A munkások ujj-

lenyomatai azok. Értük is mormol.

Nem imát. Mondatot.

                             

                         

Futómanó

                             

Gyerekkorában minden válasz

érdekelte. A ház melletti porolóról

a holdra ugrott értük Valaki

persze mindig lerángatta onnan,

de amit akart, megszerezte. Hozott

egy kis fényt a kakaóba, hogy

legyen tartalékba is. És sírás helyett

megfestette fénnyel a porcelán-

bögréket. „Mintha aurájuk lett

volna.” Ilyenkor az anyja azt hitte,

hogy a szellemek jöttek el, és

bevett egyet láthatatlan gyógyszereiből.

A kis manó meg rohant

ugrani fel a holdra megint. Nem

bánta azt sem, hogy tévedett.

Hogy az nem is a hold, hanem a nap.

                             

                               

Futóállat

                             

Néha úgy érzi, mintha valaki,

mint tűn a cérnát átfűzné elméjén

a holdfényt. Ezek az éjszakák az

idegeneknek kedveznek. Akik

kamionkaravánon hozzák a

boldogságot. A városba.

Legalábbis a legenda szerint.

                           

Bár a boldogságról még senki

nem tudta megmondani. Hogyan

néz ki igazán. Hogy milyen. Lehet,

hogy egy nagy, bamba, egzotikus

állat. És az idegenek a cirkuszosok.

A többi kocsiban meg levegő van.

Mert a bamba állat a kelleténél

többet fogyaszt. És ha nincs neki

elég, másét szívja el.

                               

Futómásik

                         

Azt szeretné, ha jönne az

ikertestvére. Visszalépne

a halálból, becsöngetne

egy vasárnap és méz illatot

húzna maga után. Mondaná:

szépen éltek (már tudna beszélni)

és az anyjuk felől kérdezne

rögtön. Azt felelné neki,

hogy hosszú ideig gyűlölte

azt a nőt, de már hét éve

közömbös iránta. A testvére

meg csóválná a fejét, hogy

ezt ne csinálja. Nem szabad.

                     

Azt szeretné, ha jönne,

és megértené miért lett

elhagyva, becsapva. Istenem,

mennyiszer próbálta

– borotválkozás közben –

hogyan is mondja el.

De a tükörben a testvére

csak csóválta a fejét.

Mennyire utálta magát

emiatt. Matt.

                       

Azt szeretné, ha jönne az

ikertestvére. Drága ruhában,

büszke aurával maga körül.

Kérne egy cigit, rágyújtana.

És sose tűnne el.