Oresztész
Karsai György és Térey János fordítása
SZEMÉLYEK
ÉLEKTRA
HELENÉ
ORESZTÉSZ
MENELÁOSZ
TÜNDAREÓSZ
PÜLADÉSZ
HÍRNÖK
HERMIONÉ
EGY PHRÜGIAI
APOLLÓN
KARVEZETŐ
ARGOSZI ASSZONYOK KARA
Játszódik Argoszban, a palota előtt
MENELÁOSZ (széttekint)
Amilyen kéjjel nézlek Trójából jövet,
Te otthon, épp olyan mélyen gyászollak is.
Nyögök, mert nem láttam még ilyen pokoli
Bajoktól ostromolt családi tűzhelyet.
360 Akkor tudtam meg, hogy Agamemnón halott
– S hogy felesége ocsmányul végzett vele –,
Mikor hajóim orrát Málea felé
Fordítottam. Hajósok jósa, megjelent
Néreusz papja, Glaukosz, aki nem hazudik,
365 S ő kiáltotta föl a hullámok közül:
„Meneláosz, bátyád holtan fekszik! Csapda volt
A fürdővíz, mit felesége készített.”
Legénységemmel együtt megsirattam őt.
Aztán, hogy Nauplionban partra szálltam, és
370 Előre küldtem ide feleségemet,
Azt hittem, Oresztészt, Agamemnón fiát,
És édesanyját épségben ölelhetem –
Akkor hallottam egy halásztól: Tündareósz
Lányát is meggyilkolták istentelenül.
375 Fiatal lányok, halljam, hol találom őt,
Agamemnón fiát, e szörnyű bűnözőt.
Apró gyermek volt Klütaimnésztra karja közt,
Mikor elindultam innét Trója alá,
S nem ismerném föl, hogyha megpillantanám.
ORESZTÉSZ
380 Oresztész, kiről kérdezősködsz, én vagyok!
Önként mesélem el összes gyötrelmeim.
Nézd, alázattal érintem meg térdedet,
S kopár az ima koszorútlan szájamon:
Ments meg! Hisz legnagyobb bajomban érkezel!
MENELÁOSZ
385 Nagy ég, ki ez az alvilágiak közül?
ORESZTÉSZ
Jól mondtad: nem élek, bár látom még a fényt.
MENELÁOSZ
Külsőd vadállaté, torzonborz a hajad!
ORESZTÉSZ
Nem külsőm kínoz, hanem csak a tetteim!
MENELÁOSZ
Iszonyúan néz két szikkadt szembogarad!
ORESZTÉSZ
390 A testem semmi; nevem bezzeg megmaradt!
MENELÁOSZ
Túl van minden szón: szörnytested alaktalan!
ORESZTÉSZ
Ez vagyok: szerencsétlen anyám gyilkosa.
MENELÁOSZ
Hallottam már; annyit mondj, amennyit muszáj.
ORESZTÉSZ
Jó; de az istenség bajokkal bőkezű!
MENELÁOSZ
395 Mitől szenvedsz? Micsoda betegség gyötör?
ORESZTÉSZ
Tudtam közben, hogy szörnyűséget művelek.
MENELÁOSZ
Hogy érted ezt? Bölcs beszéd nem ismer homályt.
ORESZTÉSZ
Világos: leginkább a fájdalom gyötör...
MENELÁOSZ
Pokoli istennő – de átvészelhető!
ORESZTÉSZ
400 …S anyám vérének bosszús őrjöngései!
MENELÁOSZ
Mikor kezdődött tébolyod? Milyen napon?
ORESZTÉSZ
Amikor máglyára raktam szegény anyám.
MENELÁOSZ
Itthon? Vagy gyászolóként a máglya körül?
ORESZTÉSZ
Éjjel, mikor összeszedtem a csontokat.
MENELÁOSZ
405 Hogy támogasson, más is volt-e ott veled?
ORESZTÉSZ
Püladész: velem együtt ölte meg anyát.
MENELÁOSZ
S miféle látomástól vagy ilyen beteg?
ORESZTÉSZ
Jön három éjsötét lány, úgy tűnik nekem!
MENELÁOSZ
Tudom, kik azok; a nevük nem lényeges.
ORESZTÉSZ
410 Mert szentek! Tisztelettel kerüld nevüket!
MENELÁOSZ
Őrjítenek az anyagyilkosság miatt?
ORESZTÉSZ
Üldözve tönkretesznek, sosem nyughatom
MENELÁOSZ
Nincs mit csodálni: szenved, aki kínt okoz.
ORESZTÉSZ
De a pokolból is van fölemelkedés…
MENELÁOSZ
415 Ne mondd ki, hogy halál! Nem volna bölcs dolog.
ORESZTÉSZ
…Phoibosz! Parancsa volt, hogy öljem meg anyám.
MENELÁOSZ
Fogalma sincs, ilyenkor mi jó, mi helyes.
ORESZTÉSZ
Az isteneket szolgáljuk, bármilyenek.
MENELÁOSZ
És nem segít ki nagy bajodból Loxiász?
ORESZTÉSZ
420 De-de. Csak késik. Ilyenek az istenek.
MENELÁOSZ
Hány napja, hogy anyád lelke eltávozott?
ORESZTÉSZ
Hatodik napja. A máglyája még meleg.
MENELÁOSZ
S anyád istennői jöttek, forró nyomon!
ORESZTÉSZ
Bölcs nem vagyok, de rokonokhoz hű igen.
MENELÁOSZ
425 Apádért bosszút álltál, mit értél vele?
ORESZTÉSZ
Még semmit. Az hibás, aki késlekedik.
MENELÁOSZ
Hogy állsz ezután a város színe elé?
ORESZTÉSZ
Gyűlölnek, ránk se néznek, nem szólnak: tilos.
MENELÁOSZ
Megmosták véres két kezed, törvény szerint?
ORESZTÉSZ
430 Kizárnak minden házból, bárhová megyek!
MENELÁOSZ
Kik száműznének az argosziak közül?
ORESZTÉSZ
Oiax! Apámat Trója óta gyűlöli.
MENELÁOSZ
Értem! Palamédészért bosszút rajtad áll.
ORESZTÉSZ
Közöm hozzá?... Mégis padlóra küldenek.
MENELÁOSZ
435 Ki még? Aigiszthosz valamelyik rokona?
ORESZTÉSZ
A befeketítőim most a hangadók.
MENELÁOSZ
Hagyják, hogy átvedd Agamemnón jogarát?
ORESZTÉSZ
Ezek? Hisz élni sem hagynak. Éppen ezek?
MENELÁOSZ
Mit is terveznek? Fölvilágosítanál?
ORESZTÉSZ
440 Sorsunkról, épp ma, szavazással döntenek.
MENELÁOSZ
Hogy menj innen, tűnés? Halj meg? Vagy meg se halj?
ORESZTÉSZ
Hogy a polgárok halálra kövezzenek.
MENELÁOSZ
Miért nem menekülsz külföldre mielőbb?
ORESZTÉSZ
Mert ércfegyverek őrzik a határokat.
MENELÁOSZ
445 Az ellenségeid? Egy egész hadsereg?
ORESZTÉSZ
Engem akarnak halva látni mind. De mind.
MENELÁOSZ
Életed mélypontjára érkeztél, szegény.
ORESZTÉSZ
S e mélypontról te tudnál fölsegíteni,
Te boldog. Boldogtalanokhoz érkezel:
450 Adj boldogságodból rokonaidnak is,
S ne csak magadnak tartogasd a földi jót;
Sőt, vállalj részt a földi szenvedésből is;
Hálás lehetsz apánknak: törlessz most nekünk!
A szerető rokon csak üres név azon,
455 Ki épp a bajban hagyja cserben rokonát.
KAR
Nézd, jön öreges léptekkel a spártai
Tündareósz; lányáért visel sötét köpenyt,
Őszinte gyászban nyírta rövidre haját.
ORESZTÉSZ
Elvesztem, Meneláosz! Mert itt jön Tündareósz,
460 S leginkább tőle félek; mindazért, amit
Műveltem: a szemébe nézni sem merek.
Hisz kiskoromban ő nevelt, elhalmozott
Ezer játékkal, s mint Agamemnón fiát,
A karján tartott; s Léda úgy kényeztetett,
465 Akár a Dioszkúroszokat, fényesen!
Jóságukat – nyomorult lelkem és szívem! –
Csúnyán háláltam meg. Hogy rejtsem arcomat?
Miféle sötét felhő alá bújhatok,
Hogy elkerüljem az öreg tekintetét?
TÜNDAREÓSZ (szolgák kíséretében jön)
470 Lányom férjét, Meneláoszt, hol találhatom?
Míg Klütaimnésztra sírján áldoztam italt,
Azt hallottam, hogy Nauplionba érkezett,
Feleségével, épen, annyi év után.
Vigyetek hozzá! Régesrég nem láttam őt:
475 Jobbjához állnék, és méltón köszönteném.
MENELÁOSZ
Zeusz hálótársa, üdvözöllek, jó öreg!
TÜNDAREÓSZ
Vejem, Meneláosz, sok üdvözlet neked is!
Ajaj! Milyen rossz, hogy nem tudjuk a jövőt!
Az anyagyilkos sárkány itt a ház előtt
480 Ragályos pillantásokat szór, gyűlölöm!
Pfuj! Meneláosz, e szennyemberrel szóba állsz?!
MENELÁOSZ
Miért ne? Drága bátyám volt az apja, nem?
TÜNDAREÓSZ
Tényleg az ő gyereke ez a torzszülött?
MENELÁOSZ
Igen. És szánni kell, hogy ilyen nyomorult.
TÜNDAREÓSZ
485 Barbárrá változtál a barbárok között.
MENELÁOSZ
Görög szokás, hogy a rokont becsülni kell.
TÜNDAREÓSZ
Szintén görög, hogy ne legyünk törvényszegők!
MENELÁOSZ
Bölcsek szerint minden, mi kényszer: szolgaság.
TÜNDAREÓSZ
Csak tartsd ehhez magad, de én sosem fogom!
MENELÁOSZ
490 Vénséged és dühöd együtt aligha bölcs.
TÜNDAREÓSZ
Ha erről van szó, ki tud bölcs maradni, hm?
Ha mindenkinek világos, mi jó, mi nem,
Létezik ostobább a halandók között
Ennél, kinek az igazságról gőze sincs,
495 S a hellén törvényektől egyként eltekint?
Amikor Agamemnón tőlünk távozott,
Mert rácsapott fejére a lányom keze
– Legundorítóbb tett! pártolni nem fogom! –,
500 A törvényhez kellett volna fordulnia
Oresztésznek, s váddal elűzni bűnöző
Anyját. Ha így határoz: bölcsnek tartanák,
S dicsérnék: törvénytisztelő és istenes.
De, mint anyjának, jól esett bűnöznie.
505 Anyját joggal tartotta bűnösnek, de mint
Anyagyilkos: az anyjánál is bűnösebb.
Meneláosz, tőled ezt az egyet kérdezem:
Ha ezt itt megölné mondjuk az asszonya,
S fiuk meg az anyját ölné meg bosszúból,
510 S unokája is gyilkossággal oldaná
Meg gondját, hogy jutnánk túl a rémségeken?...
Jól rendelték ilyen ügyekben őseink:
Ne járulhasson a világ szeme elé
A vérbűnös, ne érintkezzen senkivel;
515 S ne bosszú, de száműzetés tisztítsa meg.
Mert mindig volna legyilkolható személy,
Kinek kezéhez örökletes szenny tapad…
Az istentelen nőket szívből gyűlölöm,
Leginkább lányomat, férjének gyilkosát;
520 Sosem fogom dicsérni nejed, Helenét,
Nem állnék vele szóba… Megszívtad te is:
Ördögi nőért vonultál Trója alá.
De védem a törvényt, míg van lélegzetem,
S a bestiális bűntény vágyát fékezem,
525 Mely országot dönt romba, várost pusztít el. (Oresztésznek)
Volt szíved?! Mit éreztél, nyomorult, mikor
Anyád föltárta mellét, könyörgött: „Ne bánts”?!
A gyilkosságnál nem voltam jelen, de ha
Csak rágondolok, könnyben úszik vén szemem.
530 A sorsod bizonyítja szavam hitelét:
Az istenek utálnak! Anyádért fizetsz,
Miatta bolyongsz félelmek közt. Tébolyult,
Saját szememmel látlak. Mért kérdjek tanút? (Meneláosznak)
Mérlegelj, Meneláosz, és az istenek
535 Ellen ne próbáld ezt az embert védeni,
Hanem hagyd, hogy kövek által pusztuljon el!
Vagy Spárta földjét meg ne lásd többé soha.
A lányom meghalt. Nem véletlen: bűnözött.
De hogy ettől a kéztől?... Ez méltánytalan.
540 Én máskülönben boldog voltam mindig is;
A lányaimmal, sajnos, nem lehettem az.
KAR
Irigylendő, ki boldog utódaival,
S miattuk botrányba sosem keveredik.
ORESZTÉSZ (Tündareósznak)
Nagyon félek hozzád szólni, öreg; elég
545 Nyilvánvaló, sértem érzékenységedet –
548 Most hadd ne vegyem figyelembe vén korod,
549 Mert beszédem az illem eltérítené,
550 És hadd legyek nyílt, tisztelem bár ősz hajad.
546 Törvényszegő vagyok, mert megöltem anyám;
547 S apámért bosszút állva: törvénytisztelő.
551 Mit tettem volna? Két szikár tény szemben áll.
Apám nemzett; világra a lányod hozott:
Vetésre szánt föld, befogadta a magot!
Mert apa nélkül gyermek sose születik.
555 Arra jutottam, nemzőmet kell védenem
Leginkább, nem táplálómat. Ami pedig
Lányod illeti – „anyát” szégyen mondanom… –,
A család fészkét bepiszkolva, szeretőt
Tartott, és kéjelgett hülyén. A szégyene
560 Ugyanaz, mint az enyém. Ki kell mondanom:
Házunkban Aigiszthosz volt az igazi férj.
Megöltem, s utána küldtem anyámat is;
Jó, bűnöztem, de bosszúm emberi dolog.
Jár mindezért a megkövezés – fenyegetsz;
565 Lásd már, Hellásznak sok hasznot hajtottam így!
Ha mától vennék a bátorságot a nők,
Hogy férjet gyilkolásszanak, s aztán, kitárt
Mellel, fiuknál lelnének bocsánatot:
Semmibe sem kerülne férjet ölni, nem?
570 Találomra akár. Én – ahogy harsogod –:
Bűnöztem… Egy rossz renddel szálltam szembe így!
Gyűlöltem anyám, s joggal pusztítottam el;
Férjét, aki karddal és vértben útra kelt,
Hogy hadba szálljon mind a görög földekért:
575 Megcsalta, így szennyezve be a nászszobát.
Mikor belátta, bűnben él, a büntetést
Nem önmagára szabta ki, hanem sunyin
Apámra hárította, és megölte őt.
Az istenekre – hagyjuk az isteneket!,
580 Gyilkost nem óvnak! –, ha némán támogatom
Anyám tetteit, mit szólt volna a halott?
Nem őrjítene meg Erinnüszeivel?
Az istennők anyám szövetségesei,
S apám, kit sérelem ért, egyedül marad?...
585 Bizony, mikor gonosz lányt nemzettél, öreg,
Te okoztad a vesztem! Kinyírta apám
Ez a nő: gyilkosságba is ő kergetett.
Nézd, Odüsszeusz feleségét nem ölte meg
Télemakhosz; hisz férjet férjre nem cserélt,
590 És otthon hótiszta maradt a nászszoba.
Apollónt nézd, ahogy ül a föld köldökén,
S a halandóknak világos tanácsot ad:
Bármit mond, mindenben engedelmeskedünk,
Anyát is ölök neki engedelmesen!...
595 Őt öljétek meg, megrögzött törvényszegő!
Ha bárki bűnös, ő az. Mit tehettem én?
Vagy nem tudja lemosni rólam azt a vért,
Mit ő kent rám, az isten? Hát hová fut az,
Kit fölöttese sem tud megsegíteni?
600 Ne mondd, hogy művem teljességgel helytelen,
Legföljebb azt, hogy rám sok áldást nem hozott!...
A házasság – ha ritka szerencsés kötés –,
Örök boldogság. Akiknél nem jól sül el,
Lélekben, tettben egyaránt szánalmasak.
KAR
605 Azért jöttek világra mindig is a nők,
Hogy minden férfit megnyomoríthassanak.
TÜNDAREÓSZ (Oresztésznek)
Mivel heveskedsz, nem fogod vissza magad,
S úgy válaszolsz, hogy szívemet csak fájdítod,
Arra ösztönzöl: sürgessem halálodat.
610 A lányom sírját jöttem rendbe tenni; lám,
A legszebb ráadás, hogy árthatok neked!
Az argosziak gyűlésébe indulok,
Lázítom a várost, mely amúgy is dühös,
Hogy nővéreddel együtt megkövezzenek.
615 Ő nálad is jobban érdemli a halált,
Mivel anyátok ellen izgatott, füled
Történetekkel tömte, s fölhergelt velük:
Beszámolt, Agamemnónról mit álmodott,
S Aigiszthosz ágyáról – mert az undorító
620 Volt itt a földön!, gyűlölje a pokol is! –,
Míg házad lángba nem borította szava. (Meneláosznak)
Meneláosz, jól jegyezd meg, nem üres beszéd:
Ha számít haragom, s ha számít a család,
Ne védd az éggel szemben az istentelent,
625 És hagyd, hogy megkövezzék az itteniek;
Vagy Spárta földjét meg ne lásd többé soha!
Remélem, értesz: nehogy az istentelent
Válaszd, ellökve jámbor rokonaidat. (A szolgáinak)
Szolgák, ettől a háztól messze vigyetek! (Szolgáival el)
ORESZTÉSZ (Tündareósz után)
630 Na menj, legalább szavam akadálytalan
Elér hozzá, ha vénséged nem áll közénk. (Meneláosznak)
Meneláosz, min gondolkodsz, míg körben keringsz,
Kettős gond kettős útját járva mire jutsz?
MENELÁOSZ
Hagyjál már! Lefoglalnak gondolataim.
635 Hová forduljak bajomban, nincs ötletem.
ORESZTÉSZ
Ne dönts a látszat alapján, hanem figyelj
Az én szavamra, s határozz csak azután!
MENELÁOSZ
Jól mondtad; van, hogy beszédnél a hallgatás
Hasznosabb. S van, hogy hallgatásnál a beszéd.
ORESZTÉSZ
640 Jó, kezdem. Hatékonyabb a hosszú beszéd
A rövidnél, s érvekkel telve, érthetőbb.
A magadéból, Meneláosz, semmi se kell;
Amit apámtól kaptál, azt add vissza, jó?
Nem kincsről van szó: kincs, ha lelkem-életem
645 Megmented, nincs annál drágább a Föld színén.
Bűnös vagyok. A bűnömért cserébe csöpp
Vétket várok tőled. Nézd, Agamemnón is
Jogtalanul gyűjtött hadat Trója alá;
Igaz, nem ő hibázott: a te Helenéd
650 Hibáját kellett volna helyrehoznia.
Egyért cserébe jár egy jócselekedet:
Mint hű rokon, tette kockára életét,
Harcolt vállvetve és tartott pajzsot eléd,
Hogy te visszaszerezd a feleségedet.
655 Fizesd meg, amit akkor kaptál, ugyanazt:
Fáradj ügyünkben csakis egyetlen napig,
És küzdjünk fej fej mellett; nem tíz év, dehogy!...
Hogy Auliszban meggyilkoltad nővéremet,
Fátylat rá; nem kell megölnöd Hermionét.
660 Látod, hogyan élek, tudod, miért. Muszáj,
Hogy jobban élj, s én megbocsássam ezt neked.
Az apám emlékére, mentsd meg életem,
S nővéremét, aki olyan régóta szűz.
Ha meghalok, árva lesz az apai ház.
665 Azt mondod: „Lehetetlen”? Hiszen épp ez az:
A bajban ismerszik meg az igaz rokon!
Ha meg jót ad az isten, kell rokon, barát?
Elég az isten, az majd úgyis megsegít...
Szereted Helenét, tudja minden görög,
670 S nem puszta hízelgés, ha rá hivatkozom,
S az ő nevére kérlek – szegény nyomorult,
Hová jutottam! De minden kínt tűrni kell,
Ha egész házamért könyörgök, semmi ez –:
Nagybátyám, vérem!, gondold, hogy a föld alatt
675 Hall minket a halott, s a lelke itt lebeg
Fejed fölött, s az én szájammal ő beszél.
Ennyit a könnyekről, ennyit a gyászról és
A balsorsról. Könyörögve kérlek, segíts,
Azt keresem, amit mindenki, nem csak én.
KAR (Meneláosznak)
680 Én is könyörgök hozzád, bár csak nő vagyok,
Segítsd a szenvedőket. Bármit megtehetsz.
MENELÁOSZ
Oresztész, nagyon tisztelem személyedet,
És szívesen segítek, amiben tudok.
Így van rendjén, hogy vérrokonaink baját
685 Együtt viseljük – az ég ad erőt, s ha kell,
Együtt ölünk vagy együtt pusztulunk velük.
Erőt az istenség adhat csak igazán!
Nézz rám: egy szál lándzsával szövetségesek
Helyett, itt állok; sok viszontagság után
690 Maroknyi emberem csöpp ereje kísér.
Harcban bevenni képtelenség, jól tudod,
A pelaszg Argoszt, de talán a szép szavak
Még célt érhetnek; ebben van minden remény.
Kis fáradsággal óriási dolgokat
695 Ki ér el? Esztelenség ábrándozni így.
A forrongó tömeg könnyen haragra gyúl,
S a dühe, mint a tűzvész, bajjal oltható;
Okosabb egy kicsit engedni neki, majd
Kitombolja magát, magától csillapul;
700 S ha kivárod az alkalmas pillanatot,
Elérhetsz nála bármit, amit csak akarsz.
Él benne részvét, persze vad indulat is:
Ki kell használni változó természetét.
Megyek, és igyekszem megtudni, Tündareósz
705 S a város megpuhítható? Vagy várni kell?
A hajó is, ha vitorlája túlfeszül,
Merülni kezd; de fut, ha lazul a kötél.
A túlzott indulatot gyűlöli az ég,
S a polgár is utálja. Meg kell mentselek,
710 Ésszel, nem erőszakkal: nagy a túlerő.
Bármennyire bízol benne, puszta erőm
Itt kevés lesz. Egyetlen lándzsa nem elég,
Hogy győzelmet arassak összes kínodon.
Szelíd módszerekkel Argoszt megnyerni még
715 Sosem próbáltuk. A kényszer követeli
Az okostól, hogy szolgálja a végzetet. (El)
ORESZTÉSZ (Meneláosz után)
Ja, mást se tudsz, mint nőért háborúzni, te
Leghitványabb alak, nem állsz ki senkiért!
720 Futsz, félrefordulsz; Agamemnón ügyei
Lezárultak?... Nincs testvéred, halott apám!
Végem van, elárultak, reményünk oda,
Ki vagyok téve Argosz vérbíróinak.
A menekülés útja is zsákutca volt. (Széttekint)