Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. december / Oresztész

Oresztész

Karsai György és Térey János fordítása

SZEMÉLYEK

                       

ÉLEKTRA

HELENÉ

ORESZTÉSZ

MENELÁOSZ

TÜNDAREÓSZ

PÜLADÉSZ

HÍRNÖK

HERMIONÉ

EGY PHRÜGIAI

APOLLÓN

KARVEZETŐ

ARGOSZI ASSZONYOK KARA

                       

Játszódik Argoszban, a palota előtt

                       

MENELÁOSZ (széttekint)

        Amilyen kéjjel nézlek Trójából jövet,

        Te otthon, épp olyan mélyen gyászollak is.

        Nyögök, mert nem láttam még ilyen pokoli

        Bajoktól ostromolt családi tűzhelyet.

360    Akkor tudtam meg, hogy Agamemnón halott

        – S hogy felesége ocsmányul végzett vele –,

        Mikor hajóim orrát Málea felé

        Fordítottam. Hajósok jósa, megjelent

        Néreusz papja, Glaukosz, aki nem hazudik,

365     S ő kiáltotta föl a hullámok közül:

        „Meneláosz, bátyád holtan fekszik! Csapda volt

        A fürdővíz, mit felesége készített.”

       Legénységemmel együtt megsirattam őt.

       Aztán, hogy Nauplionban partra szálltam, és

370    Előre küldtem ide feleségemet,

        Azt hittem, Oresztészt, Agamemnón fiát,

        És édesanyját épségben ölelhetem –

        Akkor hallottam egy halásztól: Tündareósz

        Lányát is meggyilkolták istentelenül.

375    Fiatal lányok, halljam, hol találom őt,

        Agamemnón fiát, e szörnyű bűnözőt.

        Apró gyermek volt Klütaimnésztra karja közt,

        Mikor elindultam innét Trója alá,

        S nem ismerném föl, hogyha megpillantanám.

ORESZTÉSZ

380    Oresztész, kiről kérdezősködsz, én vagyok!

        Önként mesélem el összes gyötrelmeim.

        Nézd, alázattal érintem meg térdedet,

        S kopár az ima koszorútlan szájamon:

        Ments meg! Hisz legnagyobb bajomban érkezel!

MENELÁOSZ

385    Nagy ég, ki ez az alvilágiak közül?

ORESZTÉSZ

        Jól mondtad: nem élek, bár látom még a fényt.      

MENELÁOSZ

        Külsőd vadállaté, torzonborz a hajad!

ORESZTÉSZ

        Nem külsőm kínoz, hanem csak a tetteim!

MENELÁOSZ

        Iszonyúan néz két szikkadt szembogarad!

ORESZTÉSZ

390    A testem semmi; nevem bezzeg megmaradt!

MENELÁOSZ

        Túl van minden szón: szörnytested alaktalan!

ORESZTÉSZ

        Ez vagyok: szerencsétlen anyám gyilkosa.

MENELÁOSZ

        Hallottam már; annyit mondj, amennyit muszáj.

ORESZTÉSZ

        Jó; de az istenség bajokkal bőkezű!

MENELÁOSZ

395    Mitől szenvedsz? Micsoda betegség gyötör?

ORESZTÉSZ

        Tudtam közben, hogy szörnyűséget művelek.

MENELÁOSZ

        Hogy érted ezt? Bölcs beszéd nem ismer homályt.

ORESZTÉSZ

        Világos: leginkább a fájdalom gyötör...

MENELÁOSZ

        Pokoli istennő – de átvészelhető!

ORESZTÉSZ

400    …S anyám vérének bosszús őrjöngései!

MENELÁOSZ

        Mikor kezdődött tébolyod? Milyen napon?

ORESZTÉSZ

        Amikor máglyára raktam szegény anyám.

MENELÁOSZ

        Itthon? Vagy gyászolóként a máglya körül?  

ORESZTÉSZ

        Éjjel, mikor összeszedtem a csontokat.

MENELÁOSZ

405    Hogy támogasson, más is volt-e ott veled?

ORESZTÉSZ

        Püladész: velem együtt ölte meg anyát.

MENELÁOSZ

        S miféle látomástól vagy ilyen beteg?

ORESZTÉSZ

          Jön három éjsötét lány, úgy tűnik nekem!

MENELÁOSZ

        Tudom, kik azok; a nevük nem lényeges.

ORESZTÉSZ

410    Mert szentek! Tisztelettel kerüld nevüket!

MENELÁOSZ

        Őrjítenek az anyagyilkosság miatt?

ORESZTÉSZ

        Üldözve tönkretesznek, sosem nyughatom

MENELÁOSZ

        Nincs mit csodálni: szenved, aki kínt okoz.          

ORESZTÉSZ

        De a pokolból is van fölemelkedés…

MENELÁOSZ

415     Ne mondd ki, hogy halál! Nem volna bölcs dolog.

ORESZTÉSZ

        …Phoibosz! Parancsa volt, hogy öljem meg anyám.

MENELÁOSZ

        Fogalma sincs, ilyenkor mi jó, mi helyes.

ORESZTÉSZ

        Az isteneket szolgáljuk, bármilyenek.

MENELÁOSZ

        És nem segít ki nagy bajodból Loxiász?

ORESZTÉSZ

420     De-de. Csak késik. Ilyenek az istenek.

MENELÁOSZ

        Hány napja, hogy anyád lelke eltávozott?

ORESZTÉSZ

        Hatodik napja. A máglyája még meleg.

MENELÁOSZ

        S anyád istennői jöttek, forró nyomon!

ORESZTÉSZ

        Bölcs nem vagyok, de rokonokhoz hű igen.

MENELÁOSZ

425     Apádért bosszút álltál, mit értél vele?

ORESZTÉSZ

       Még semmit. Az hibás, aki késlekedik.

MENELÁOSZ

         Hogy állsz ezután a város színe elé?

ORESZTÉSZ

        Gyűlölnek, ránk se néznek, nem szólnak: tilos.

MENELÁOSZ

        Megmosták véres két kezed, törvény szerint?

ORESZTÉSZ

430     Kizárnak minden házból, bárhová megyek!

MENELÁOSZ

        Kik száműznének az argosziak közül?

ORESZTÉSZ

        Oiax! Apámat Trója óta gyűlöli.

MENELÁOSZ

        Értem! Palamédészért bosszút rajtad áll.

ORESZTÉSZ

       Közöm hozzá?... Mégis padlóra küldenek.

MENELÁOSZ

435     Ki még? Aigiszthosz valamelyik rokona?

ORESZTÉSZ

        A befeketítőim most a hangadók.

MENELÁOSZ

        Hagyják, hogy átvedd Agamemnón jogarát?

ORESZTÉSZ

        Ezek? Hisz élni sem hagynak. Éppen ezek?

MENELÁOSZ

        Mit is terveznek? Fölvilágosítanál?

ORESZTÉSZ

440     Sorsunkról, épp ma, szavazással döntenek.

MENELÁOSZ

        Hogy menj innen, tűnés? Halj meg? Vagy meg se halj?

ORESZTÉSZ

        Hogy a polgárok halálra kövezzenek.

MENELÁOSZ

        Miért nem menekülsz külföldre mielőbb?

ORESZTÉSZ

        Mert ércfegyverek őrzik a határokat.

MENELÁOSZ

445    Az ellenségeid? Egy egész hadsereg?

ORESZTÉSZ

    Engem akarnak halva látni mind. De mind.

MENELÁOSZ

    Életed mélypontjára érkeztél, szegény.

ORESZTÉSZ

    S e mélypontról te tudnál fölsegíteni,

    Te boldog. Boldogtalanokhoz érkezel:

450    Adj boldogságodból rokonaidnak is,

    S ne csak magadnak tartogasd a földi jót;

    Sőt, vállalj részt a földi szenvedésből is;

    Hálás lehetsz apánknak: törlessz most nekünk!

    A szerető rokon csak üres név azon,  

455    Ki épp a bajban hagyja cserben rokonát.

KAR

        Nézd, jön öreges léptekkel a spártai

       Tündareósz; lányáért visel sötét köpenyt,

       Őszinte gyászban nyírta rövidre haját.

ORESZTÉSZ

         Elvesztem, Meneláosz! Mert itt jön Tündareósz,

460    S leginkább tőle félek; mindazért, amit

       Műveltem: a szemébe nézni sem merek.

        Hisz kiskoromban ő nevelt, elhalmozott

        Ezer játékkal, s mint Agamemnón fiát,

        A karján tartott; s Léda úgy kényeztetett,

465    Akár a Dioszkúroszokat, fényesen!

       Jóságukat – nyomorult lelkem és szívem! –

       Csúnyán háláltam meg. Hogy rejtsem arcomat?

       Miféle sötét felhő alá bújhatok,

       Hogy elkerüljem az öreg tekintetét?

TÜNDAREÓSZ (szolgák kíséretében jön)                                                  

470    Lányom férjét, Meneláoszt, hol találhatom?

    Míg Klütaimnésztra sírján áldoztam italt,

    Azt hallottam, hogy Nauplionba érkezett,

    Feleségével, épen, annyi év után.

    Vigyetek hozzá! Régesrég nem láttam őt:

475    Jobbjához állnék, és méltón köszönteném.

MENELÁOSZ

          Zeusz hálótársa, üdvözöllek, jó öreg!

TÜNDAREÓSZ

          Vejem, Meneláosz, sok üdvözlet neked is!

          Ajaj! Milyen rossz, hogy nem tudjuk a jövőt!

       Az anyagyilkos sárkány itt a ház előtt

480     Ragályos pillantásokat szór, gyűlölöm!

     Pfuj! Meneláosz, e szennyemberrel szóba állsz?!

MENELÁOSZ

           Miért ne? Drága bátyám volt az apja, nem?

TÜNDAREÓSZ

          Tényleg az ő gyereke ez a torzszülött?

MENELÁOSZ

          Igen. És szánni kell, hogy ilyen nyomorult.

TÜNDAREÓSZ

485     Barbárrá változtál a barbárok között.

MENELÁOSZ

Görög szokás, hogy a rokont becsülni kell.

TÜNDAREÓSZ

          Szintén görög, hogy ne legyünk törvényszegők!

MENELÁOSZ

          Bölcsek szerint minden, mi kényszer: szolgaság.

TÜNDAREÓSZ

           Csak tartsd ehhez magad, de én sosem fogom!

MENELÁOSZ

490      Vénséged és dühöd együtt aligha bölcs.

TÜNDAREÓSZ

    Ha erről van szó, ki tud bölcs maradni, hm?

    Ha mindenkinek világos, mi jó, mi nem,

       Létezik ostobább a halandók között

       Ennél, kinek az igazságról gőze sincs,

495 S a hellén törvényektől egyként eltekint?

       Amikor Agamemnón tőlünk távozott,

       Mert rácsapott fejére a lányom keze

       – Legundorítóbb tett! pártolni nem fogom! –,

500 A törvényhez kellett volna fordulnia

       Oresztésznek, s váddal elűzni bűnöző

       Anyját. Ha így határoz: bölcsnek tartanák,

       S dicsérnék: törvénytisztelő és istenes.

       De, mint anyjának, jól esett bűnöznie.

505 Anyját joggal tartotta bűnösnek, de mint

       Anyagyilkos: az anyjánál is bűnösebb.

       Meneláosz, tőled ezt az egyet kérdezem:

       Ha ezt itt megölné mondjuk az asszonya,

       S fiuk meg az anyját ölné meg bosszúból,

510 S unokája is gyilkossággal oldaná

       Meg gondját, hogy jutnánk túl a rémségeken?...

       Jól rendelték ilyen ügyekben őseink:

       Ne járulhasson a világ szeme elé

       A vérbűnös, ne érintkezzen senkivel;

515 S ne bosszú, de száműzetés tisztítsa meg.

       Mert mindig volna legyilkolható személy,

       Kinek kezéhez örökletes szenny tapad…

       Az istentelen nőket szívből gyűlölöm,

       Leginkább lányomat, férjének gyilkosát;

520 Sosem fogom dicsérni nejed, Helenét,

       Nem állnék vele szóba… Megszívtad te is:

       Ördögi nőért vonultál Trója alá.

       De védem a törvényt, míg van lélegzetem,

       S a bestiális bűntény vágyát fékezem,

525 Mely országot dönt romba, várost pusztít el. (Oresztésznek)

    Volt szíved?! Mit éreztél, nyomorult, mikor

    Anyád föltárta mellét, könyörgött: „Ne bánts”?!

    A gyilkosságnál nem voltam jelen, de ha

    Csak rágondolok, könnyben úszik vén szemem.

530 A sorsod bizonyítja szavam hitelét:

    Az istenek utálnak! Anyádért fizetsz,

    Miatta bolyongsz félelmek közt. Tébolyult,

    Saját szememmel látlak. Mért kérdjek tanút? (Meneláosznak)

    Mérlegelj, Meneláosz, és az istenek

535 Ellen ne próbáld ezt az embert védeni,

    Hanem hagyd, hogy kövek által pusztuljon el!

    Vagy Spárta földjét meg ne lásd többé soha.

    A lányom meghalt. Nem véletlen: bűnözött.

    De hogy ettől a kéztől?... Ez méltánytalan.

540 Én máskülönben boldog voltam mindig is;

    A lányaimmal, sajnos, nem lehettem az.

KAR

    Irigylendő, ki boldog utódaival,

    S miattuk botrányba sosem keveredik.

ORESZTÉSZ (Tündareósznak)

        Nagyon félek hozzád szólni, öreg; elég

545    Nyilvánvaló, sértem érzékenységedet –

548    Most hadd ne vegyem figyelembe vén korod,

549    Mert beszédem az illem eltérítené,

550    És hadd legyek nyílt, tisztelem bár ősz hajad.

546    Törvényszegő vagyok, mert megöltem anyám;

547    S apámért bosszút állva: törvénytisztelő.

551    Mit tettem volna? Két szikár tény szemben áll.

        Apám nemzett; világra a lányod hozott:

        Vetésre szánt föld, befogadta a magot!

        Mert apa nélkül gyermek sose születik.

555    Arra jutottam, nemzőmet kell védenem

       Leginkább, nem táplálómat. Ami pedig

       Lányod illeti – „anyát” szégyen mondanom… –,

        A család fészkét bepiszkolva, szeretőt

        Tartott, és kéjelgett hülyén. A szégyene

560    Ugyanaz, mint az enyém. Ki kell mondanom:

        Házunkban Aigiszthosz volt az igazi férj.

        Megöltem, s utána küldtem anyámat is;

        Jó, bűnöztem, de bosszúm emberi dolog.

        Jár mindezért a megkövezés – fenyegetsz;

565    Lásd már, Hellásznak sok hasznot hajtottam így!

        Ha mától vennék a bátorságot a nők,

        Hogy férjet gyilkolásszanak, s aztán, kitárt

        Mellel, fiuknál lelnének bocsánatot:

        Semmibe sem kerülne férjet ölni, nem?

570    Találomra akár.  Én – ahogy harsogod –:

        Bűnöztem… Egy rossz renddel szálltam szembe így!

        Gyűlöltem anyám, s joggal pusztítottam el;

        Férjét, aki karddal és vértben útra kelt,

        Hogy hadba szálljon mind a görög földekért:

575    Megcsalta, így szennyezve be a nászszobát.

        Mikor belátta, bűnben él, a büntetést

       Nem önmagára szabta ki, hanem sunyin

       Apámra hárította, és megölte őt.

       Az istenekre – hagyjuk az isteneket!,

580    Gyilkost nem óvnak! –, ha némán támogatom

        Anyám tetteit, mit szólt volna a halott?

        Nem őrjítene meg Erinnüszeivel?

        Az istennők anyám szövetségesei,

        S apám, kit sérelem ért, egyedül marad?...

585    Bizony, mikor gonosz lányt nemzettél, öreg,

        Te okoztad a vesztem! Kinyírta apám

        Ez a nő: gyilkosságba is ő kergetett.

        Nézd, Odüsszeusz feleségét nem ölte meg

        Télemakhosz; hisz férjet férjre nem cserélt,

590    És otthon hótiszta maradt a nászszoba.

       Apollónt nézd, ahogy ül a föld köldökén,

       S a halandóknak világos tanácsot ad:

       Bármit mond, mindenben engedelmeskedünk,

       Anyát is ölök neki engedelmesen!...

595    Őt öljétek meg, megrögzött törvényszegő!

        Ha bárki bűnös, ő az. Mit tehettem én?

        Vagy nem tudja lemosni rólam azt a vért,

        Mit ő kent rám, az isten? Hát hová fut az,

        Kit fölöttese sem tud megsegíteni?

600    Ne mondd, hogy művem teljességgel helytelen,

        Legföljebb azt, hogy rám sok áldást nem hozott!...

        A házasság – ha ritka szerencsés kötés –,

        Örök boldogság. Akiknél nem jól sül el,

        Lélekben, tettben egyaránt szánalmasak.

KAR

605    Azért jöttek világra mindig is a nők,

       Hogy minden férfit megnyomoríthassanak.

TÜNDAREÓSZ (Oresztésznek)

        Mivel heveskedsz, nem fogod vissza magad,

        S úgy válaszolsz, hogy szívemet csak fájdítod,

        Arra ösztönzöl: sürgessem halálodat.

610    A lányom sírját jöttem rendbe tenni; lám,

        A legszebb ráadás, hogy árthatok neked!

        Az argosziak gyűlésébe indulok,

        Lázítom a várost, mely amúgy is dühös,

        Hogy nővéreddel együtt megkövezzenek.

615    Ő nálad is jobban érdemli a halált,

       Mivel anyátok ellen izgatott, füled

       Történetekkel tömte, s fölhergelt velük:

       Beszámolt, Agamemnónról mit álmodott,

       S Aigiszthosz ágyáról – mert az undorító

620    Volt itt a földön!, gyűlölje a pokol is! –,

       Míg házad lángba nem borította szava. (Meneláosznak)

       Meneláosz, jól jegyezd meg, nem üres beszéd:

       Ha számít haragom, s ha számít a család,

       Ne védd az éggel szemben az istentelent,

625    És hagyd, hogy megkövezzék az itteniek;

        Vagy Spárta földjét meg ne lásd többé soha!

        Remélem, értesz: nehogy az istentelent

        Válaszd, ellökve jámbor rokonaidat. (A szolgáinak)

        Szolgák, ettől a háztól messze vigyetek! (Szolgáival el)

ORESZTÉSZ (Tündareósz után)

630    Na menj, legalább szavam akadálytalan  

       Elér hozzá, ha vénséged nem áll közénk. (Meneláosznak)

       Meneláosz, min gondolkodsz, míg körben keringsz,

       Kettős gond kettős útját járva mire jutsz?

MENELÁOSZ

        Hagyjál már! Lefoglalnak gondolataim.

635    Hová forduljak bajomban, nincs ötletem.

ORESZTÉSZ

        Ne dönts a látszat alapján, hanem figyelj

        Az én szavamra, s határozz csak azután!

MENELÁOSZ

        Jól mondtad; van, hogy beszédnél a hallgatás

        Hasznosabb. S van, hogy hallgatásnál a beszéd.

ORESZTÉSZ

640    Jó, kezdem. Hatékonyabb a hosszú beszéd

        A rövidnél, s érvekkel telve, érthetőbb.

         A magadéból, Meneláosz, semmi se kell;

       Amit apámtól kaptál, azt add vissza, jó?

       Nem kincsről van szó: kincs, ha lelkem-életem

645    Megmented, nincs annál drágább a Föld színén.

       Bűnös vagyok. A bűnömért cserébe csöpp

       Vétket várok tőled. Nézd, Agamemnón is

       Jogtalanul gyűjtött hadat Trója alá;

       Igaz, nem ő hibázott: a te Helenéd

650    Hibáját kellett volna helyrehoznia.

        Egyért cserébe jár egy jócselekedet:

        Mint hű rokon, tette kockára életét,

        Harcolt vállvetve és tartott pajzsot eléd,

        Hogy te visszaszerezd a feleségedet.

655    Fizesd meg, amit akkor kaptál, ugyanazt:

        Fáradj ügyünkben csakis egyetlen napig,

        És küzdjünk fej fej mellett; nem tíz év, dehogy!...

        Hogy Auliszban meggyilkoltad nővéremet,

        Fátylat rá; nem kell megölnöd Hermionét.

660    Látod, hogyan élek, tudod, miért. Muszáj,

        Hogy jobban élj, s én megbocsássam ezt neked.

       Az apám emlékére, mentsd meg életem,

       S nővéremét, aki olyan régóta szűz.

       Ha meghalok, árva lesz az apai ház.

665    Azt mondod: „Lehetetlen”? Hiszen épp ez az:

        A bajban ismerszik meg az igaz rokon!

        Ha meg jót ad az isten, kell rokon, barát?

       Elég az isten, az majd úgyis megsegít...

       Szereted Helenét, tudja minden görög,

670    S nem puszta hízelgés, ha rá hivatkozom,

        S az ő nevére kérlek – szegény nyomorult,

        Hová jutottam! De minden kínt tűrni kell,

        Ha egész házamért könyörgök, semmi ez –:

        Nagybátyám, vérem!, gondold, hogy a föld alatt

675    Hall minket a halott, s a lelke itt lebeg

       Fejed fölött, s az én szájammal ő beszél.

       Ennyit a könnyekről, ennyit a gyászról és

       A balsorsról. Könyörögve kérlek, segíts,

       Azt keresem, amit mindenki, nem csak én.

KAR (Meneláosznak)

680    Én is könyörgök hozzád, bár csak nő vagyok,

       Segítsd a szenvedőket. Bármit megtehetsz.

MENELÁOSZ

        Oresztész, nagyon tisztelem személyedet,

        És szívesen segítek, amiben tudok.

        Így van rendjén, hogy vérrokonaink baját

685    Együtt viseljük – az ég ad erőt, s ha kell,

        Együtt ölünk vagy együtt pusztulunk velük.

        Erőt az istenség adhat csak igazán!

       Nézz rám: egy szál lándzsával szövetségesek

       Helyett, itt állok; sok viszontagság után

690    Maroknyi emberem csöpp ereje kísér.

       Harcban bevenni képtelenség, jól tudod,

       A pelaszg Argoszt, de talán a szép szavak

       Még célt érhetnek; ebben van minden remény.

       Kis fáradsággal óriási dolgokat

695    Ki ér el? Esztelenség ábrándozni így.

        A forrongó tömeg könnyen haragra gyúl,

        S a dühe, mint a tűzvész, bajjal oltható;

        Okosabb egy kicsit engedni neki, majd

        Kitombolja magát, magától csillapul;

700    S ha kivárod az alkalmas pillanatot,

         Elérhetsz nála bármit, amit csak akarsz.

         Él benne részvét, persze vad indulat is:

        Ki kell használni változó természetét.

        Megyek, és igyekszem megtudni, Tündareósz

705    S a város megpuhítható? Vagy várni kell?

        A hajó is, ha vitorlája túlfeszül,

        Merülni kezd; de fut, ha lazul a kötél.

        A túlzott indulatot gyűlöli az ég,

        S a polgár is utálja. Meg kell mentselek,

710    Ésszel, nem erőszakkal: nagy a túlerő.

        Bármennyire bízol benne, puszta erőm

        Itt kevés lesz. Egyetlen lándzsa nem elég,

        Hogy győzelmet arassak összes kínodon.

        Szelíd módszerekkel Argoszt megnyerni még

715    Sosem próbáltuk. A kényszer követeli

        Az okostól, hogy szolgálja a végzetet. (El)

ORESZTÉSZ (Meneláosz után)

        Ja, mást se tudsz, mint nőért háborúzni, te

        Leghitványabb alak, nem állsz ki senkiért!

720    Futsz, félrefordulsz; Agamemnón ügyei

        Lezárultak?... Nincs testvéred, halott apám!

        Végem van, elárultak, reményünk oda,

        Ki vagyok téve Argosz vérbíróinak.

         A menekülés útja is zsákutca volt. (Széttekint)