Véletlen Művek

Mindenütt ezek a gördülő

utak, ezek a

vak termek.

Mennyi emberi érintés      

nélkül halálra készülő

végtermék.

Nem baj, ha nem

tudni, mit nyomtat

rájuk a pusztulás.

Hegek betűit:

mennyi, mennyi

fölös tapasztalás.

Minek az arcok

táblái körben?

Elvégre

sötét tükörben

ellátni úgyis

az alvégre.

Nem baj: ha egyszer

mégis átjutok,

nem lassítok

és nem futok,

nyugodt leszek, derűs

és határozott,

ha majd egy másik

életbe lépek, mint egy

határozat.