Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. február – Perem / Perem / prédikáció az eszességről

prédikáció az eszességről

a plakátokat az eső lemossa vagy elengedi az enyv

a lakótelepek kikezdik a lelket

a szülők is a gyerekeiket

(elengedik vagy kikezdik; haláluk után vagy előtt)

lehámlik a bőr és gennybe záródik ami a testnek idegen

a kerengő bolygókat sem megtűrik a csillagaik:

szerelmi tömegvonzalom van kettejük között

a kí­sérőhalakat sem érdektelenül tűri meg a cápa

a kölcsönös haszon mint szent reláció

a legerősebb kötés (és kérdés: van-e más?)

                 

megértés nélküli megtűrés ha van: életellenes

a nincs megtűri a vant hiába irtózik tőle emez

(élőnek ebből nem illik levonni következtetést)

a jogos félelmeken uralkodni ésszerűtlen

(uralkodni: úgy ütni, hogy ne üssön vissza)

(jogos az, ami egészséges)

               

szétrúgható a zsidó?

a buzi ölhető?

győzzön hát a hangosabb?

a furcsa: tévedés?

a nők csak nők, s van Férfi?

van centrum, s épp Urunk?

ha változik az érdek

í­ródjék át a múlt?

             

vagy adjuk új áldozatul

apánkat ha anyánkat

már szétlőtte egy úr?

vagy tűrjük el a bűzt mert

a szar is isteni?

miért ne érthetnénk meg

ki kiskorút szeret?

ne legyen semmi bűn! nos?

lopást és hazugságot

meg minden más izét

vegyünk hát egy kalap alá:

a türelemfejfedő

alatt komposztálódjon

minden ártás, kapzsiság!

vagy lehetne bűnbakunk:

ki megteremtett minket.

csak az követhet el bűnt,

ki önmagát teremté.

lehetne ez sok szentkönyv

kezdőmondata.

a kódolt bűn nem vétek,

és nem büntethető.

               

mi a tolerancia?

             

azt hiszem, a tény, hogy van szavunk arra, amit az értelmező kéziszótár a türelmesség, az elviselés, az elnézés, az eltűrés szavakkal igyekszik körbeí­rni, még nem azt jelenti, hogy lenne is mögötte jelentés.

                 

csak értetlenség van.

leállt gondolkodás.

ki védi, mit veszí­thet,

még nem intoleráns.

de nem rájönni arra,

hogy mikor nincs veszély,

hogy kinek, mi nem árthat,

nem tudni azt, hogy olykor

a félelem szeszély,

s nem gondolkodni: BŰN!

             

és minden olyan ember,

legyen az nyolcvanéves,

kitől mindezt elvárni,

képességei hí­ján,

nem lehet: az gyerek.

                 

és tisztelettel tanácsolnám – magunknak, ki másnak

mert sok mindent nem értenek és sokszor bajt csinálnak:

vegyük ki a varázspálcát a gyerekek kezéből