I.; II.; IV.; VII.
I.
amikor
a mélyvörös páholyban ülök
időnként megsimogatom
a formás, mellettem szuszogó
karosszéket
majd lassan lihegni kezdek én is
s egy pillanatban
amikor már nem tudok ellenállni
a mogyorótörő hívásának
lerántom őrjítő tapintású nejlonját
nekiugrok ölének
s már rohanok is befelé
a semmi bútorszalonjába
egy hokedliért
@
II.
íróasztalon
csak az íróasztalon szeretek aludni
mert az én munkaidőmnek
sosincs vége
s míg naphosszat kutatok
a meleg fiókokban
ceruzát, csavarhúzót, itatóst találok
s ragasztok, tapasztok, szerelek magamra
addig éjjel álmomban forgolódva
üldöznek a gonosz cerkák, ollók, ecsetek
sötét utcák macskakövén
míg elébem nem áll
az utolsó zsákutca fala
majd hirtelen megfordulva
feléjük rohanok
s felszippantom őket
két zacskómba
testem fiókjaiba
én
a jószívű íróasztal
@
IV.
a hokedli
egyre sötétebb
pedig fehér volt
csak a sok gőz
a sok korom
sötétíti a lelkét
s a hokedli
parázna mosollyal
egyre gyakrabban simogatja
szájával a kezét
kezével a lábát
lábával a farkát
a farka meg
minden leülésnél
vadul beremeg
s míg inog rajta
a boldogan pihenő
illatos párna
gonoszul belelövi magát
bele a fehér vászonba
s nyomja az angyali szüzet
a gonosz négylábú
a sátán hokedlije
@
VIII.
a kockás
csak a kockás padlót szeretem
nézni, számolni a kockákat
egyikről másikra
feketéről fehérre
mint süllyedő szigetről
úszó ládára lépni
mindig kerülni, kikerülni
a másik kockát
a feketét
a szakadékot
a fehéret
a szememre-forrasztott cinkes eget
s kerülöm őket
kikerülöm
míg a szellő fel nem kap
s a földhöz nem vág
unalmas játszmája dobókockájaként
feketén
fehéren
@