(öreg barátunk); (olvadt tükörben)
(öreg barátunk)
öreg barátunk, ki bort már nem ihat,
és sört se nagyon, mert akkor rá kellene
gyújtania, a beszélgetésben még
szenvedélyes. főként, ha színházról
esik szó, amihez egyesek szerint
szereplők kellenek, történet és dialógus,
egyszóval megrendezett bonyodalom,
míg mások szerint elég, ha valaki tesz
valamit, sokáig áll fél lábon, leereszkedik
törökülésbe, lassan fölemeli a fejét, de úgy,
hogy egy másik embernek minden egyéb
nézhetőt kizárva őt kelljen néznie.
öreg barátunk a félig lehúzott redőny előtt,
a szűrt esti fények vendégeként fejtette ki
ezredszer is ítéletét a mai színházművészetről.
ezek a mai színházak! ugyan, a mai rendezők!
fogalmuk sincs, mit jelent az emberi szellem
olyan megnyilvánulásait tisztán közvetíteni,
mint moliére fösvénye vagy racine andromachéja.
öreg barátunk tekintete messzire révedt,
mintha andromachét látta volna embertelen
bánatában, majd harpagont, amint ládikáját
keresi. mígnem aztán átvonult a színen
bence nevű macskája. közeledtét épp csak
egy padlóreccsenés tudatta. öreg barátunk
figyelme visszatért. elmesélte, miként fogadta
magához a beteg állatot. a mogyorónyi mancsok
és az éles kis körmök úgy akaszkodtak az ingébe,
és a sírás oly megindító volt, hogy nem tudta őt
letenni. ennek pedig már majdnem tizenegy éve.
nézd, mondta barátunk, miközben a macska
a konyha felé poroszkált, milyen öreges a járása.
vagy csak a meleg miatt ilyen lassú? azokban
a napokban ugyanis vad hőség telepedett a városra,
és a meleg estére sem lett sokkal elviselhetőbb.
(olvadt tükörben)
gyorsan alszom el mostanában. két-három
oldal után elkattan a lámpa,
nem tart ébren a betű, álom
nélkül alszom, akár a tárgyak, az okkersárga
üvegpohár, a betett könyv a polcon.
és hajnaltájt, az őszi fény még kelőben,
száraz ínnyel ébredek. a bujkáló gond,
a titkolt félelem észrevétlen font
körül, szárítja nyelvem, zsibbasztja combom –
szégyellem, hogy ily erőtlen
vagyok. és mégis jó így. mintha olvadt
tükörben úsznék, néha tempózva csak,
könnyedén, és amit a kelő fény most ad,
az marad meg készülőben,
befejezetlen véglegesség.